Orbán saját találmányaként hirdeti a meleg vizet

A magyar kormányfő szerint a háború vége csak tűzszünet és béke lehet. Ez olyan igazság, mint az, hogy a meleg ellentéte a hideg, az életnek a halál, a semminek meg a minden, az anyagnak az antianyag. Köszönjük a nagy felfedezést, de ezzel semmire nem megy a világ, ami abban is tetten érhető, hogy mindenki a béke tartalmára, és nem puszta megvalósulására kíváncsi.

Oroszország és Ukrajna nem akar történelme következő évtizedeiben folyamatosan háborúzni. Putyin és Zelenyszkij is békét akar. Csak mindketten egészen másmilyent. Ahogyan – hazudjon is akármit Orbán Viktor – Európa és a NATO, a nyugat is békét szeretne, csak nem orosz győzelmen, hanem Ukrajna fennmaradásán és az orosz agresszió visszaverésén nyugvót, míg Putyin az orosz birodalom határainak minél nyugatabbra tolásán alapulóért harcol.

Minden háború célja és nem ellentéte a béke. Természetesen az egymással hadakozó felek saját szája íze szerinti béke, olyan béke, ami a felek háborús céljaival egyezik meg. Hogy világos legyen: Ukrajna olyan békét akar, amelyben megtarthatja szuverenitását, függetlenségét és területi integritását. Oroszország olyan békét, amelyben annektálhatja Ukrajna további területeit, vagy még inkább egész Ukrajnát az Orosz Föderációhoz csatolhatja.

Ebből eredően – a formális logikát követve – mindkét ország, Oroszország és Ukrajna is békeszerető ország, pont mint a többi ország, csak a saját békéjét szerető ország, aki azért háborúzik, hogy saját békeelképzelését kényszerítse a másik félre. A maguk elképzelte béke kedvéért gyilkolják egymást, szemben Orbán teljesen logikátlan, együgyű állításával, miszerint a világon a háborúpártiak harcolnak a békepártiak ellen.

Putyin és Hszi Csin-ping – lehet, hogy elsőre meglepően hangzik – szintén békét akar. Az orosz elnök olyan békét, amelyben Moszkva szabja meg Európa, vagy legalábbis annak jelentős része, és a világ számos térsége számára a béke feltételeit és tartalmát. A kínai kommunista párt főtitkára olyat, amelyben Tajvant csatolhatja a Kínai Népköztársasághoz, és politikai befolyása gazdasági hatalmához, erejéhez arányos lehetne a világban.

Ezek a békeelképzelések homlokegyenest ellentétesek a nyugat, Európa és az Egyesült Államok békeelképzeléseivel, és ebből fakadóan a konfrontáció borítékolva van, mégpedig nem tegnap óta, de, mondjuk, úgy vagy ötven éve, csak a dolog most fordult megint élesbe.

Háborúk csak azért, mert valaki háborúzni szeret, nem indulnak. A háborúhoz az kell, hogy valakinek legyen háborúval elérhető hatalmi, gazdasági, területszerzési, befolyását növelő célja, és ezekre vélt vagy valódi lehetősége, amit úgy lát, csak erőszakkal, háborúval érhet el, a másik, az ellenérdekelt fél legyőzésével.

A fenti fejtegetést azoknak adresszálom, akiknek nehézséget okoz eligazodni Orbán Viktor békenarratívája és Ukrajna, valamint támogatói harcias állásfoglalása között arról, hogy nem adják fel a harcot csak akármilyen béke kedvéért, vagyis egy az orosz béke vagy a magyar béke kedvéért, amíg saját békecéljukat, Ukrajna szuverenitásának helyreállítását el nem érték.

„Mára bebizonyosodott, hogy a magyar stratégia a helyes, ugyanis jól látható, hogy kizárólag a tűzszünet és a béketárgyalás vezethet el az ukrajnai háború végéhez”− jelentette ki Szijjártó Péter külügyminiszter szerdán Budapesten”

Ez az állítás számos sebből vérzik. Az első az, hogy eddig semmi sem bizonyosodott be. A másik, hogy a kijelentés, miszerint a háború vége a tűszünet és a béketárgyalás, nem stratégia, csak tautológia, ha már idegen szavakban utazunk, értelmes és tisztességes beszéd helyett.

A logikai tautológia – a Fidesz szavazóinak mondom, de nem csak nekik – az, amikor valaki azt mondja, hogy – például – a narancssárga az narancssárga. A háború vége a béke és csak a béke lehet, amit tűzszünet és béketárgyalás előz meg. Mi más? Nem azért van háború, mert nincs béke, hanem azért, mert a békét a felek máshogyan képzelik el, annak más feltételeit szabják.

Nem tudom, tudnak-e követni? Aki nem, az kövesse Orbán Viktort! Aki viszont hajlandó gondolkodni, az könnyen beláthatja, hogy a feltétel nélküli tűzszünetnek, a feltételek nélküli béketárgyalásoknak, amit Orbán hirdet, persze minden meggyőződés nélkül, tiszta demagógiából, semmi értelme nincs egyik fél számára sem, amit az is bizonyít, hogy azt úgy Ukrajna, mint Oroszország elutasítja.

A háború tehát folytatódni fog, és nem azért, mert a felek akármelyike megőrült volna, vagy csak egyszerűen nem hallgat Orbán Viktor vagy Donald Trump zseniális javaslataira a békéről, hanem mert egyelőre egyik fél sem érte el a háborúban a célját, amire alapozva kész lenne békét kötni a másikkal. Vagy másképpen, egyik fél sem hozta a másikat olyan helyzetbe, amiben annak nincs választása, mert semmi esélye a harctéren megvédeni érdekeit, kierőszakolni saját békefeltételeit.

Na mármost: mindebből az következik, hogy akik fegyverrel, pénzzel és akár közvetlen katonai beavatkozással támogatják az egyik vagy másik felet, azok nem feltétlenül nevezendők háborúpártinak, csak azért, mert a háború folytatását teszik lehetővé, mert egyszer ezzel az egyik vagy a másik fél győzelméhez vagy veresége megakadályozásához járulnak hozzá, ami önmagában a másik fél tárgyalóasztalhoz ültetését, a béke kikényszerítését is eredményezheti.

Magyarul: tisztán logikai megközelítés alapján is piramidális hazugság, hogy Ukrajna honvédő háborújának támogatása egyedül a háború meghosszabbítását eredményezheti, mert annak pont a fordítottja is megvalósulhat, és a nyugat ebben bízik. Kellő nagyságú támogatás az egyik vagy a másik oldal számára a háború rapid végéhez vezethet. Ez csak az egymással szembeállított erők nagyságától függ, legyen is az technika, anyagi vagy élő erő.

A fent leírt versengést látjuk az orosz oldalon Kína, Irán és Észak-Korea támogatásával, míg a másikon a nyugat, az USA, az EU és a NATO támogatásával. Bármelyik oldal döntő erőfölénye esetén tűzszünet és béketárgyalás lesz, de akkor is, ha az említett támogatók az egyik vagy a másik oldalon hátralépnek. Orbán a nyugat visszalépését követeli Ukrajna támogatásától mint a béke feltételét, amivel csak Ukrajnát, nem Oroszországot akarja olyan helyzetbe hozni, hogy kénytelen legyen tárgyalóasztalhoz ülni, vagy háborús célját, az ország megvédését az agresszorral szemben feladni.

A II. Világháború is azért ért véget fegyverletétellel és békével, mert az Egyesült Államok hadba lépésével, Oroszországnak nyújtott támogatásával, a szövetségesek így kialakult erőfölényével legyőzték a hitleri Németországot. Nem azért, mert a háború vége ab ovo a tűzszünet és a béketárgyalás – ahogyan azt Szijjártó Péter magyar külügyminiszter szajkózza.

Orbán karácsonyi tűzszüneti javaslatára annyit, hogy az csak látszólag humanitárius elképzelés, mert lényegében – mindegy, hogy éppen karácsonyra vagy bármi másra hivatkozva – pihenési időt javasol az egymást gyilkoló felek számára, hogy aztán újult erővel ott folytassák, ahol abbahagyták.

Ezzel az erővel a magyar kormányfő azt is javasolhatná, hogy – szintén emberéletek ezreinek megmentése érdekében – csak minden tizedik rakétát, drónt indítsák a felek gyilkos útjukra, csak minden tizedik ágyúlöveget lőjék ki, csak minden tizedik légicsapást hajtsák végre, tízből csak egy bombát dobjanak egymásra. Mi értelme ennek, ha magára a háború okára és befejezésére ez semmilyen befolyással nincs?

Egyébként az “utcai harcos” Orbán is tudja, hogy egy rablótámadás esetén nem a rablóval szemben a javait és testi épségét védő áldozatot kell felszólítani, hogy azonnal hagyja abba a verekedést, hanem az áldozatára támadó bűnözőt. A védekező nem azért nem hagyja magát, mert verekedéspárti, hanem azért, mert meg akarja védeni a javait és önmagát a támadóval szemben.

Olyan nehéz volna ezt megérteni? x

Zsebesi Zsolt