Mondjátok meg Navracsicsnak, szeretem!

Koós János örökbecsűje jutott eszembe, amikor a Fidesz legkedveltebb naivájának legújabb alakítását láttam a hálón, azt, ahogyan Navracsics Tibor eljátszotta, hogy ő és kormánya mennyire meg van döbbenve, amiért az EU vezetése politikai alapon hoz döntéseket a Magyarország esetében visszatartott uniós támogatások ügyében.

Mondjátok meg Navracsisnak – azon kívül, hogy szeretem –, hogy az EU egy politikai szervezet, amelyet politikusok vezetnek, akik nap mint nap politikai döntéseket hoznak. A gazdasági társaságokat vezetők ezzel szemben üzletemberek, akik üzleti és nem politikai döntéseket. A piac, a cég helyzete, a gazdasági szabályozók és a törvények szellemében.

Az Európai Bizottság is hoz olyan döntést, politikai döntést, amelynek gazdasági következménye van, ilyen például a Magyarország ellen hozott szankció, amely a magyar kormány, egészen pontosan Orbán Viktor politikai és semmiképpen sem üzleti döntéseire adott politikai válasz, már csak azért is, mivel – a kormányfő maga mondja – ő üzlettel nem foglalkozik, ahogyan nőügyekkel sem, helyette viszont az így felszabadult idejében ezerrel az EU ellen politizál.

Mivel Orbán Viktor kormányfő politikai krédója immár hosszú évek óta a kemény harc az EU és annak politikája ellen, nevezetesen: Brüsszel migrációs politikája, az Ukrajnának nyújtott támogatások politikája, az Oroszország ellen hozott uniós szankciók ellen, az EU-tagországok szorosabb együttműködése, egy föderatív irányba fejlődő Európa ellen, a jelenleg az EU-t irányító koalíciós többség ellen, az erre onnan érkező válasz is politikai.

Az EU nem is adhat másmilyen választ, mondjuk nem tehet katonai lépéseket a neki nem tetsző magyar külpolitika ellen, mert tagországainak többsége ugyanannak a katonai szövetségnek, a NATO-nak a tagja, amelynek Magyarország is, vagyis hazánk ellen bármilyen katonai fellépés egy nonszensz volna. Az EU nem a KGST, a NATO nem a Varsói Szerződés – mondjon is erről bármit Orbán Viktor -, amelyek a maihoz hasonló ellenséges magyar politika esetén már régen léptek volna, ahogyan azt tették a Szovjetunió idejében nem is egyszer.

Tehát erős nevetőgörcs kerít hatalmába, amikor Navracsis rendre arról beszél, hogy reményei szerint az EU nem fog továbbra is politikai döntéseket hozni a Magyarországnak járó uniós támogatások ügyében. A legviccesebb, hogy a lengyel példával hozakodik elő, amely – szerinte, és ezt az EU vezetése sem tagadja – mélyen politikai döntés volt, amikor a Kaczinski rezsim bukása után, annak EU-ellenes politikája helyett egy EU-barát kurzus hatalomra kerülésével azonnal kinyíltak a Varsó esetében is politikai alapon elzárt pénzcsapok.

Mondjátok meg Navracsicsnak, hogy szeretem hallgatni eszetlen okfejtését az EU politikájáról, arról, milyen jó volna, ha az Európai Bizottság nem politizálna, az Európai Parlament meg nem is volna, amikor a magyar kormány és feje, Orbán Viktor folyamatosan politizál az EU ellen, már legalábbis abban a szabad idejében, amikor nem a családi vagyon gyarapodásán fáradozik, de az is politika, mert nem üzleti döntések sorozata, hanem a családot üzletileg helyzetbe hozó politikai döntések véget nem érő halmaza.

Jó lenne, ha valaki tényleg megmondaná Navracsicsnak, hogy ne reménykedjen nem politikai döntésben az EU részéről, mert a labda (a politikai labda) a magyar térfélen pattog, vagyis magyar politikai döntések sorozata kellene az uniós pénzek hazahozatalához, a magyar politikának kellene teljesen megváltoznia ahhoz, hogy kedvező – figyelem! – politikai döntés szülessen a beragadt magyar uniós támogatások ügyében.

Mondjátok meg Navracsicsnak, hogy mivel a magyar kormány, vagyis az ország egyszemélyes ura, Orbán Viktor egyelőre semmi jelét nem mutatja annak, hogy változtatna zsákutcás uniós politikáján, Brüsszelnek nincs más választása, mint az – és ez a lengyel példa -, hogy megvárja, egy új kormány új politikája nyomán állnak helyre a magyar kapcsolatok az EU-val. Ami természetesen – Navracsics nagy bánatára – magyar és uniós részről egyaránt tisztán politikai döntés lesz. x

Zsebesi Zsolt

+

4