A világ száz legnagyobb fegyvergyártó konszernje a 2023. évi enyhe visszaesés után 2024-ben 4,2 százalékkal növelte kibocsátását, ami elérte a 632 milliárd dollárt. A világ fegyverkereskedelmi bevételeinek fele az amerikai székhelyű fegyvergyárakhoz kerül az idén. Ezek összes eladásának értéke egy év alatt 2,5 százalékkal nőtt, és elérte a 317 milliárd dollárt – áll a stockholmi Békekutató Intézet (SIPRI) legfrissebb jelentésében.
A dokumentumból az is kiderült, hogy a legdinamikusabb felfutást a fegyvergyártásban az intézet Oroszországban és a Közel-Keleten mérte. Ez érthető a közel-keleti fegyveres konfliktus következtében Izrael és az arab világ között, valamint az orosz-ukrán háború miatt. Az orosz katonai kiadások, amelyek egy része a szokásoknak megfelelően titkos, a 2025-ös orosz állami költségvetés szerint jövőre 25 százalékkal fognak emelkedni. Az orosz központi költségvetésben a katonai kiadások és az Ukrajna elleni háborúra szánt források nagysága eléri a költségvetés kiadásainak 40 százalékát.
Az SIPRI adatai valamelyest árnyalják a képet, amelyek szerint az Egyesült Államok gazdasága számára a hadiipar döntő jelentőséggel bírna, ami nem mond ellent annak, hogy minden nemzetközi konfliktus az USA fejlett hadiipara számára a bevételek növekedésével kecsegtet. Ugyanis a most 317 milliárdra emelkedett amerikai hadiipari bevétel az USA GDP-jének (28 ezer milliárd dollár) alig valamivel több mint egy százalékát teszi csak ki.
Annak ellenére, hogy az USA hadiipara ilyen nagy arányban részesedik a világ fegyverkereskedelméből, ez még így is elmarad attól a fölénytől, amit az Egyesült Államok a fegyverkezésre, a hadseregre fordított kiadások terén élvez a világ többi országával szemben. Az e téren felállított kiadási listát az USA óriási fölénnyel vezeti, annak ellenére, hogy például Kína komoly erőfeszítéseket tesz, hogy felzárkózzon mellé, egyelőre távoli reményekkel.
Jelenleg az Egyesült Államok 916 milliárd dollárt fordít védelmi kiadásokra, míg ugyanez Kína esetében 296 milliárd dollár, vagyis nem éri el az amerikai költés egyharmadát sem. Oroszország áll a képzeletbeli dobogó harmadik fokán 109 milliárd dollárral, India (83,6 milliárd), Szaúd-Arábia (75,8 milliárd), Nagy-Britannia (74,9 milliárd) és Németország előtt (66,8 milliárd dollár), Ukrajna 64,8 milliárd dollár + legalább 35 milliárd NATO támogatás), Franciaország 61,3 milliárd és Japán 50,2 milliárd dollár. Ez azt jelenti, hogy az USA egyedül annyit költ a hadseregére, amennyit az utána következő és itt felsorolt tíz ország együttvéve.
A nyugati védelmi szövetség, a NATO tagországainak védelmi kiadásai 2023-ban a világon ilyen célra fordított pénzek felét tették ki, és meghaladták az 1,3 billió dollárt, amit érdemes összevetni az Oroszország által ilyen célra fordított 109 milliárd dollárral, ami lényeges információ azzal kapcsolatban, hogy felvállalna-e, vagy másképpen: értelme volna-e felvállalni egy konvencionális fegyverekkel megvívott világháborút Moszkvának a NATO-val szemben.
Az egykori Szovjetunió helyzete más volt. Akkor a konvencionális, szárazföldi erőket nézve Moszkva komoly fölénnyel rendelkezett a nyugattal szemben. Ezért tette a nyugat akkor az elrettentés fő eszközévé az atomfegyvereit. Jelenleg azt látjuk – és ez lényeges különbség a múlt század hidegháborújával szemben –, hogy most Oroszország támaszkodik nukleáris erejének elrettentő hatására, mivel maga is tisztában van azzal, hogy egy hagyományos fegyverekkel megvívott háborúban esélytelen volna.
A nyugatnak a mostani orosz-NATO konfrontáció értékelésekor ezt kellene szem előtt tartania, amikor saját magát korlátozza „vörös vonalak” felállításával, hogy ezzel nemcsak megköti a saját kezét, de lényegében enged az orosz zsarolásnak, és akaratlanul növeli az orosz terület- és befolyásszerzési törekvések sikerének esélyét. Az utóbbi hónapokban az tapasztalható, hogy Nyugat-Európában nő azon országok aktivitása, amelyek szerint az orosz világháborús blöffel szemben akár saját katonai erő bevetését is számításba kell venni Ukrajnában azzal a céllal, hogy Oroszország ne nyerhessen ellene.
Ennek a törekvésnek a sikere azonban jelentős mértékben a leendő amerikai adminisztráció Oroszországgal szemben és Európa mellett megvalósuló politikájától függ, azaz erősen bizonytalan. Addig mindenképpen, amíg az EU és tagországai nem látnak komolyan hozzá saját védelmi képességük megerősítéséhez, nem tesznek határozott lépéseket, hogy csökkentség amerikai függőségüket saját biztonságuk terén. E téren fordulat jelei rajzolódnak ki, de egyelőre még mindig nem elég határozott formában, mivel egyelőre még sokan látják esélyét annak, hogy Moszkvát és Pekinget fegyverek nélkül is el lehet téríteni az általuk választott konfrontatív politikai irányvonaltól. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 