Oroszország nem legyőzhetetlen

Először is: nincs legyőzhetetlen ország, mert ha így volna, akkor nagyon kevés háború törne csak ki, elkerülhettük volna a két eddig lejátszódott világháborút is, de az orosz-ukránt mindenképpen, mert Ukrajnának a legyőzhetetlen orosz hadsereg ellen értelme se lett volna elkezdenie honvédő háborúját.

A valóság azonban az, hogy egyes országok csak azt hiszik, de még inkább azt terjesztik, hogy legyőzhetetlenek. Így tett a náci német hadsereg is a II. Világháború idején, de az USA is Afganisztánban, miután az oroszok már előtte vesztesen elsomfordáltak onnan.

Amikor Oroszország titkosszolgálatának vezetője ma, több mint ezer nappal az után, hogy országa megtámadta a népességét és katonai erejét tekintve hozzá képest törpe Ukrajnát, amely mégiscsak felvette a kesztyűt az akkor is legyőzhetetlennek hirdetett orosz hadsereg ellen, az új orosz nukleáris doktrínára hivatkozva állítja: országa legyőzhetetlen, ahogy mondani szokás, fütyül a sötétben.

Oroszország legyőzhetetlensége ócska blöff. Az orosz nukleáris doktrínára való hivatkozás pedig ennek nyílt színi beismerése. Moszkva körülbelül ott tart, ahol Adolf Hitler náci Németországa, amikor az szorult helyzetében a győzelmet a csodafegyverétől, vagyis akkor is az atomfegyvertől várta, hiába.

Az új orosz doktrínára való hivatkozás – amely szerint ha egy atomhatalom segítségével intéz hagyományos rakétatámadást Ukrajna orosz területek ellen, akkor ezt a segítséget nyújtó atomhatalom háborúba lépésének értelmezheti Moszkva, és atomcsapással válaszolhat – azt jelenti, hogy maga Putyin ismeri be: országának hagyományos fegyverekkel esélye nincs az ellene egységesen fellépő nyugattal szemben. És ez így is van.

De továbbmegyek. Oroszország ma nemcsak megnyerni nem volna képes egy világháborút, de egy regionálisat sem a nyugattal szemben, sőt ilyet kirobbantani sincs ereje, de szándéka még kevésbé. Hogy mi igazolja ezt: Putyin minden alkalommal, amikor a nyugat Ukrajnának nyújtott segítsége szintet lépett, világháborúval, atomcsapással fenyegetett, de egyszer sem történt semmi.

A nyugati szövetségesek is a helyén kezelték a KGB-ügynökből lett orosz elnök fenyegetőzését, és most sem hagyják magukat befolyásolni Putyin retorikájától, amikor engedélyezik nagy hatósugarú rakétáik bevetését orosz területek ellen. Teszik ezt annak ellenére, hogy az Egyesült Államok megválasztott elnöke egy elmeháborodott kalandor, annak minden következményével.

Trump hatalomra kerülése nyilván megnehezíti a Moszkva elleni fellépést, de nem lehetetleníti azt el, mert ahhoz a nyugatnak minden szükséges eszköze megvan, és minden nap egyre többel rendelkezik, mivel gőzerővel fegyverkezik, és nem a földönkívüliek, hanem Oroszország és Kína ellen. A nyugatnak ki kell tartania akkor is, ha az Egyesült Államok átmenetileg kiszáll a nyugati világ védelméből. Nem tehet mást.

Oroszország stratégiai bekerítése és támadó képességének korlátok közé szorítása, területszerzésének megakadályozása Ukrajnában Putyin szájtépése alatt is zavartalanul folyik. A nyugati stratégák szerint a szövetségesek szükséges felfegyverzése és védelmi képességének az igényekhez igazítása két-három évet vesz igénybe, vagyis az idő nem Putyinnak dolgozik.

Ezt tudja a moszkvai háborús bűnös diktátor is, ezért akarja a maximumot kihozni a nyugati közvélemény megfélemlítéséből, a nyugat jelenlegi nem kellő felkészültségéből, semmi több. A skandináv országok, a balti államok és Lengyelország, Nagy-Britannia és Franciaország a lehető legjobb választ adják erre, amikor lélektanilag készítik fel a lakosságukat egy háborúra, mégpedig azzal a jelszóval, hogy mi soha nem adjuk meg magunkat.

Jelenleg egyetlen ország van a civilizált nyugaton, melyet Magyarországnak hívnak, és amely első számú kormányfői tanácsadója ki merészelte jelenteni, hogy egy esetleges Magyarország elleni orosz támadás esetén nincs értelme az ellenállásnak, ami annál is inkább elképesztő megnyilvánulás, mert Magyarország a világ legnagyobb és legerősebb katonai szövetségének, a NATO-nak a védelme alatt áll.

Magyarország vezetése némi szlovák támogatással az Európai Unió, a NATO egyetlen tagországa, amely azokat az országokat tartja háborúpártinak, amelyek nem hajlandók fejet hajtani a világbirodalmi terjeszkedésbe kezdett Oroszországnak és Kínának sem.

A magyar kormányfő azokat vádolja háborúpártisággal, akik éppen egy világháború kitörésének képességétől igyekeznek példátlan fegyverkezéssel elriasztani Oroszországot, ahogyan tették ezt az egykori Szovjetunió esetében.

Ezen erőfeszítések sikere vagy kudarca valóban történelmi következményekkel járna. Ha Oroszországot nem sikerülne Ukrajnában megállítani, az a nyugati polgári demokráciák pusztulásával volna egyenlő. Ezt ott nyugaton – mert újabban a magyar politikai vezetők a nyugatról mint idegen hatalmi konglomerációról beszélnek, amelynek Magyarország nem része – egyetlen ország sem fogadja el, és mindent megtesz már most azért, hogy erre sor ne kerülhessen.

Magyarország a nyugati gazdasági közösség és védelmi szövetség tagjaként az egyetlen, aki a nyugat ellen politizálva nem hajlandó részt venni az orosz-kínai nyomulás megfékezésében, amire természetesen van esély világháború nélkül is, csak kellő és ténylegesen elrettentő erőt és egységet kell felvonultatni.

A magyar kormány destruktív, oroszbarát politikai irányvonala fatális tévedés, végzetes veszélyt jelent a magyar nemzeti érdekekre. Egyedül azt a célt szolgálja, hogy Orbán Viktor és családja fenn tudja tartani korlátlan gazdasági és politikai hatalmát a magyar emberek fölött, aminek fatális következményeit immár minden nap láthatjuk a magyar gazdaság lejtmenetében és a közszolgáltatások csődjében, az euró 400 forint feletti árfolyamában.

Orbán Putyin kártyáiból játszik, és az orosz-kínai tengely támogatására számít a nyugat ellen meghirdetett „semleges gazdaságpolitikájához”, ami a nyugati szövetségesek elárulásával, Magyarországnak Putyin lába elé vetésével, a hazaárulással egyenlő. Aki ezt támogatja, maga is hazaáruló. x

Zsebesi Zsolt