A sajtó és a névtelen levél

A sajtónak a Magyar Pétert és pártját, a Tisza Pártot lejáratni szándékozó hangfelvételeket névtelen levélben küldték el. Az újságíró számára az első számú parancs, hogy információkat csak ellenőrzött forrásból hoz nyilvánosságra. A Magyar Péternek tulajdonított kijelentéseket tartalmazó hangfelvételeket ugyanakkor ellenőrizetlen, mert ellenőrizhetetlen, ismeretlen forrásból juttatták el a sajtó közvetítésével az olvasókhoz.

A forrást az újságíró nem köteles megnevezni, sőt joga van annak kiadását megtagadni, még a törvény előtt is. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy az újságírónak sem kell ismernie a forrást, nem kell azt ellenőriznie, nem kell meggyőződnie annak hitelességéről. Éppen ellenkezőleg. A magyar sajtó első számú feladata az lett volna, hogy még mielőtt bármit is közöl a szél befújta szemétből, megpróbálja felderíteni, hogy honnan is fúj az a szél.

A magyar Watergate-botrányban nem a lehallgatott tartalom az érdekes, mint ahogyan az egykori amerikaiban sem azon pörgött a közvélemény, és nem az lett politikai atombomba, hogy mit mondtak a lehallgatott személyek, vagy mint nem mondtak, hanem maga a lehallgatás, maga az információ illegális, törvénytelen beszerzése. Az, hogy egy legális politikai párt egy másik legális politikai pártról, embereiről illegális eszközökkel próbált információkat szerezni.

A polgári demokrácia alapépítményét aláásó botrány az USA-ban az volt, hogy egy politikai párt ellen a regnáló hatalom titkosszolgálati eszközöket vetett be, vagyis megsértette a demokrácia biztosította alapjogot, amely egymással ellentétes vélemények és politikai programok megfogalmazásának és hirdetésének, a szavazók támogatása megszerzésének szabadságát garantálja az állampolgárok által alapított pártok számára.

A Tisza mint Magyarország egyik, ha ma már nem a legnagyobb társadalmi támogatottságával bíró politikai pártja törvényes védelmet kellene élvezzen a demokrácia, a pluralizmus, a vélemény és politikai szabadságjogok korlátlan gyakorlása érdekében minden ilyen tevékenységgel szemben, és a magyar bűnüldöző szerveknek kötelessége volna azonnal feltárni, kik, milyen céllal, kinek a megbízásából indítottak névtelenül lejárató kampányt egy legális magyar politikai párt és vezetője ellen. Ugyanis ez a magyar belső, demokratikus intézményi rendszer szuverenitását sérti.

Mivel ez nem történt meg, sőt a magyar kormánypárt vezető tisztségviselői nem tettek eddig semmit, hogy a lejárató szándékú, névtelenségbe burkolódzó akció kitervelőit és végrehajtóit felderítsék, sőt kajánul vigyorogva politikai tőkét igyekeznek a kétes eredetű és célú anyagokból maguknak kovácsolni, adódik a logikus következtetés, hogy az egész mögött a kormánypárt, a hatalom, a Fidesz, Orbán Viktor és emberei állnak.

Ellenkező esetben mindent megtennének a forrás felderítése érdekében, már ma nagy erőkkel keresnék a névtelen levél feladóját, mert saját magukra nézve is veszélyesnek és elfogadhatatlannak találnák az ilyen eszközök politikai célú felhasználást, ami nem a demokrácia működését, hanem éppen ellenkezőleg, annak alapvető működési feltételeinek aláásását szolgálhatja csak, érintsen is ez kormányon lévő vagy ellenzéki pártot.

Eddig a Tisza vezérének személyes felszólítása ellenére sem a magyar belügyminiszter, sem a legfőbb ügyész egy lépést sem tett, így a magyar közvélemény nem tehet mást, mint ezt úgy értelmezi, hogy a névtelen lejárató célú anyag összeállítása és a sajtóhoz juttatása mögött a hatalmon lévő magyar pártok, a kormányzó hatalom mint az egészből politikai haszonra számító erő, vagyis – mondjuk ki, amit Magyar Péter még az akció nyilvánosságra kerülése előtt megtett – a magyar kormány és titkosszolgálatai állnak.

A polgári demokráciák pluralista váltógazdálkodásának a lényege, hogy az ellenzék a kormánypártot bírálja, amely a parlamentben és a nyilvánosság előtt megvédi álláspontját, és érvekkel, tényekkel alátámasztva utasítja vissza az ellenzéki kritikát. A közvélemény, a választók ebből a kommunikációból szűrik le, hogy a következő választáson melyik opciónak szavaznak bizalmat. Aki ennek a gyakorlatnak a kiteljesedése és működése elé akadályokat görget, vagy azt rendszerszinten ellehetetleníti – ahogyan teszi azt Orbán és csapata lassan másfél évtizede –, az a demokráciát számolja fel.

A politikai csatározások természetes eszköze, hogy a politikusok egymás személyét is támadják. Ennek célja azt igazolni, hogy a vetélytárs nem érdemli meg a választók támogatását. Ez normális esetben az érintett politikus politikai programja és az azzal kapcsolatos megnyilvánulásaira korlátozódik, de a gyakorlatban sehol sem számít ritkaságnak az ellenfél szuverén entitásának támadása sem. Csakhogy ezt tisztességesen, nyílt színen és az ezzel járó személyes jogi kockázatot vállalva kell megtenni, a névtelen levél, a titkosszolgálati eszközökkel beszerzett információ nem ez a kategória.

A magyar Watergate-botrány üzenete csak annyi, hogy a regnáló hatalom politikailag nem találva fogást a feltörekvő ellenzéki erőn, a Tisza Párton és vezetőjén, Magyar Péteren, Magyar és pártja integritását, tisztességes szándékait, őszinteségét igyekszik minden lehetséges, törvényes és törvénytelen eszközzel diszkreditálni. Megpróbálják ezt úgy, hogy ne lógjon ki a lóláb, hogy a lejárató kampány kitervelői, végrehajtói, a kormánypárt szervezetei, emberei és a kampányba a törvényt és az alkotmányt súlyosan sértő módon bevont magyar titkosszolgálatok szerepe titokban maradjon. Ez nem sikerült.

A magyar Watergate-botrány és amerikai névadója között két alapvető különbség van: az egyik az, hogy a magyar botrány már akkor kirobbant, amikor még szinte meg sem történt. A másik az, hogy míg Amerikában a sajtó a polgári demokrácia védelmében a hatalmi túlkapás és törvénysértés leleplezésén dolgozott, addig nálunk a sajtó akarva-akaratlanul a titkosszolgálati eszközöket törvénytelenül alkalmazó lejáratási kampány egyik eszközévé silányult.

Ja, és még annyi: a Watergate-botrányba belebukott a regnáló amerikai elnök, Richard Nixon. A botrány magyar változata következtében borítékolható, hogy haja szála sem görbül senkinek, aki részt vett a törvénytelen és aljas lejárató kampány előkészítésében és lebonyolításában. x

Zsebesi Zsolt