Most akkor Orbán Mekk Elekkel vagy Nagy Elekkel megy tovább?

Azt mondja a magyar kormányfő, hogy a magyar iparral semmi baj, csak el kellene adni a termékeit. „Nekünk kereskedelmi problémánk van” – rántotta le a leplet a magyar valóság eme – évtizedek óta – ponyva alatt takargatott titkos bajáról. Drága miniszterelnök úr! Ezt a föníciaiak óta, de ki tudja, hány ezer éve már mindenki tudja. Németországnak is ez a baja, pedig neki valamivel jobb az ipara, mint a magyar, még, ha a magyar fele német, akkor is.

Van egy barátom a kocsmából. Évek hosszú sora óta az egyetlen probléma, ami miatt nem tudott még milliomossá válni, az az, hogy a Fradi-sálait a Groupama aréna előtt vagy a hamisított kínai, nem működő telefonjait a kocsmában nem tudja elég nagy mennyiségben eladni. A szotyolaeladás sem megy, mert mások is árulják, és az övék is pont olyan, mint az övé. Szóval: áru van, csak el kellene adni.

Nem mennék vissza Marxig, de áru csak az, amit el lehet adni. Minden egyéb termék érték nélküli. Értékké akkor válik, ha más termékekben meglévő általános emberi munkára cserélhető. Vagyis a piacon. Ha a magyar kormányfő pont vasárnap nem a templomban dicséri az urat, hanem azért panaszkodik, hogy a nyakán maradt az áruja, akkor nem állunk jól. Akkor valaki nagyon hülye ebben az országban.

Orbán a hallgatóit még azzal lepte meg vasárnapra, hogy Magyarország az egész világpiacra termel. Mintha a világ összes civilizált és kevésbé civilizált országa nem pont ezt tenné a nap 24 órájában, de pont ezt teszi mindenki. Csakhogy – a gazdasági guruvá avanzsálni akaró kormányfő szerint – a világgazdaság bajban van, és ezért nem veszi az áruinkat.

Hazánk a világgazdaság teljesítményének mintegy 0,14 százalékát adja. Tehát ha semmit nem vennének meg tőlünk, az sem okozna zavart, minthogy az se nem oszt, se nem szoroz, ha mindent megvesznek, amit csak gyártunk. Nem kellene hülyeséget beszélni csak úgy kormányfői, alanyi jogon, abból kiindulva, hogy az Egyesült Államok volt elnöke, Donald Trump is ezt teszi, mert ettől még az amerikai gazdaság a világ élvonalában van, ugyanis ott senkit pont nem érdekel, hogy mit mond Trump. (Mindaddig, amíg nem is tesz valamit.)

A vasárnapi igehirdetés fő mondata azonban az volt, hogy „Ha nyugaton nem tudják megvenni a termékeinket, vegyék meg keleten, ez kell a gazdaság helyreállításához.” Ennyi. Ezt fogja holnap a kormányfő megbeszélni Mekk Elekkel, bocsánat, nem. Nagy Elekkel, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara frissen felszentelt elnökével, a jól csengő nevű Főtaxi és a BÁV (Bizományi Áruházak Vállalat) tulajdonosával, aki az ugyancsak nagy tehetségű tech-vezér csempekerekedő Parragh Lászlót váltja a kamara kormányrúdjánál.

Persze közben eltelt néhány évtized, és a kelet egy része nyugat lett. Ahová szarér szart eladni nem lehet. Viszont – maga a kormányfő propagálja – onnan jön a legjobb áru, technológia, tőke és minden, ami nekünk ahogy hatvan évvel ezelőtt, úgy most sincs. Nem tudom, mit ért Orbán Viktor akkor meghódításra váró kelet alatt – talán Japánt? Biztos nem Kínát, Dél-Koreát, de már Indiát sem. Kétségeim vannak, hogy Azerbajdzsán, Türkmenisztán és társaik Mongóliával és Észak-Koreával bezárólag is a magyar ipar remekeire éheznének.

A KGST és a már nem létező kelet után Orbán vasárnap felfedezte a „munkáscsávót”. Na vele kell elintézni az értékesítési gondjainkat. Mert – feltéve, de meg nem engedve – ha a kelet se venné a magyar ipar remekeit, majd a „munkáscsávóra” kell lőcsölni azokat. Ehhez semmi más nem kell, csak le kell ülni velük és megállapodni a béremelésről. Több pénzt kell nekik adni, azon aztán vesznek több magyar ipari terméket, saját lakást, meg minden egyebet, és már meg is van jövőre a választások elé a 3.5 százalékos növekedés.

Az ötlet ugyan nem új, de legalább évtizedeken át bevált. A nyugat helyett keletre eladott termékeink egykoron a KGST-ben nyertek elhelyezést a „cocialista piacokon”. Vagyis amit nyugaton nem vettek meg, azt eladtuk keleten, ott meg is vették, és igen igazságos, úgynevezett „árucsere” keretében ugyanolyan szarral ellentételezték, pont olyannal, amilyet kaptak tőlünk. Néha rosszabbal, néha jobbal. Az eredményt is tudjuk, ezért nem vesztegetném az időt annak ismertetésére.

Ez ilyen egyszerű. A kormányfő hátán – ahogy fogalmaz – csak azért „áll fel a szőr”, mert egyrészt van ott bőven belőle, másrészt meg azért, mert nem érti, hogy ez miért nem jutott eszébe eddig senkinek, miért kellett ezt is magának kitalálnia. Mert mások íróasztal mögül, öltönyben próbálják a gazdaságot irányítani, amikor fogalmuk sincs arról, ahogyan ugyan neki sincs – és erről bő bizonyítékkal szolgált az elmúlt 14 évben és most vasárnapi igehirdetésén is -, de ő legalább bármilyen baromságot el tud adni.

Mindegy, hogy keleten vagy nyugaton, mindegy, hogy „munkáscsávónak” vagy feltörekvő neonácinak, neofasisztának, kínai, orosz vagy amerikai elnöknek, bárkinek bármit, bármikor. Ezzel persze csak az a baj, hogy ezért egyelőre nem fizet a piac. Se keleten, se nyugaton. Nyugaton kifejezetten fordítva. Nincs magyar kormányfő kis hazánk történetében, aki békeidőben dollár- vagy eurómilliárdokban mérhető ekkora kárt okozott volna az országának, mint Orbán Viktor.

Persze innen szép nyerni. Majd kedden. Egész más világ jön. Donald Trump nyeri az amerikai választást, majd Vlagyimir Putyin az orosz-ukrán háborút, a NATO-t mint háborúpárti, felesleges szervezetet feloszlatják, az EU pedig csatlakozik az Orosz Föderáció irányította virágzó gazdasági övezethez.

Hazánkon kínai vonatok fognak keresztül-kasul száguldozni. No nem magyar ipari termékekkel, hanem európai hadifoglyokkal kínai átképző táborok felé. A budapesti kínai egyetemen pedig finnugor tanszéken lehet majd kutatni az addigra már kihalt magyar nyelvet. Orbán egyre durvább szellemi mélyrepülésétől lassan tízmillió magyar embernek kezd kiegyenesedni, na nem a szőr a hátán, de a kapa és a kasza a kezében. x

Zsebesi Zsolt