Az idei önkormányzati választások után kialakult helyzetben a főváros közgyűlése még a főpolgármester-helyettesben sem tudott megállapodni. Senkinek fogalma nincs arról, hogyan fog a város működni a közgyűlés tarka összetétele és egy kormányzó többség hiánya miatt. Mégis Karácsony Gergely főpolgármester ezekkel az emberekkel akar a 2036-os budapesti olimpiáról „együtt gondolkodni”.
2036-ban Orbán Viktor jelenlegi kormányfő 73 éves lesz, és az ország lakossága legalább felének a reményei szerint nem az olimpiai díszpáholyban, hanem egy vidéki börtönben fog ülni, mégpedig, az édesapjával és a vejével, felcsúti gyerekkori, milliárdos pajtásával, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Fidesz valamennyi felelős vezetőjével együtt – hogy csak a legvalószínűbb VIP-es fogvatartottakat említsem.
Viszont az is elképzelhető, hogy 12 év múlva – ha minden a legszerencsésebben alakul, és mégsem lesz III. Világháború – aMagyarország talán ismét Romániával és Lengyelországgal egy ligában fog játszani. Már úgy értem, hogy a legfontosabb gazdasági, társadalmi és jóléti mutatóink ismét el fogják érni ezen országokét.
A magyar nyugdíjasok talán akkorra már tisztességes nyugellátásban részesülnek – ha egyáltalán lesz még nyugdíj –, az iskolákban újra matematikatanárok fogják tanítani a matematikát, és a magyar vasutakon a vonatok, ha nem is gyorsan, de menetrend szerint fognak közlekedni, az egészségügyi ellátásban a várólisták tűrhető hosszúságúakra rövidülnek. Vagy nem.
Nagy a valószínűsége, hogy ha Orbán Viktor 2036-ban még mindig nem a szegedi Csillagban, hanem a budai Karmelitában fog lakni, fel fog merülni közös olimpia rendezése Oroszországgal. Feltéve, hogy az akkor már 84 éves Putyin még mindig a magyar kormányfő kebelbarátja lesz, és nem az Orosz Föderáció Vengrija nevű tagköztársasága leszünk.
Feltéve, hogy Oroszország nem veszíti el a háborút Ukrajnával, vagy a NATO-val, vagy az egész nyugattal szemben. Kína nem rohanja le Tajvant, Észak-Korea Dél-Koreát, és talán véget ér a közel-keleti háború. Reményeink szerint anélkül, hogy az USA eltörölné a föld színéről Iránt.
Tehát nyugodtan ki lehet mondani, hogy a 2036-os olimpia budapesti megrendezésének kérdése a legkevésbé függ a magyar főváros jelenlegi, nem nagy reményekkel kecsegtető vezetésétől, a város mai, olimpia rendezésére teljesen alkalmatlan állapotától, mert van a kérdés eldöntése szempontjából még néhány egyéb, nem kevésbé bizonytalan körülmény.
Mondjuk – sarkosan fogalmazva -, senki nem vállal ma garanciát arra, hogy 12 év múlva nem Európa újjáépítése lesz-e időszerű, beleértve Budapest lerombolt hídjainak helyreállítását, és olimpiát majd rendez valaki, ha még szezonja lesz az ilyesminek, valahol olyan földrajzi szélesség és hosszúság találkozási pontjánál, amely elég messze van Ukrajnától és Oroszországtól. Ha lesz ilyen hely egyáltalán, és nem került az addigra megemelkedett tengerszint alá.
Miközben hazánkban már jó ideje vészhelyzet van, újabban háborús vészhelyzet, teljesen érthetetlen módon a székesfőváros vezetése és a kormány sem kezdte meg még mindig óvóhelyek építését, megfelelő egészségügyi és élelmezési tartalékok felhalmozását, a lakosság felkészítését arra, hogy a vészhelyzetből vész lesz, hanem helyette olimpiában kezdenek vezetői gondolkodni.
Arról nem is beszélve, hogy milyen légkörben rendezne egy olyan ország olimpiát, amelynek a lakossága, ha addig nem változik semmi, még akkor is két táborra szakadva egymással vetélkedik majd. Az ország pedig nagyjából egész Európával, de az egész nyugati világgal áll szemben. A saját szövetségesei szankciókkal sújtják, nem kapja meg az Európai Uniótól neki járó pénzeket, napi eurómilliós büntetést fizet az európai bíróságnak, mert nem tesz eleget a rá kiszabott büntetésnek.
Szóval: van oka bőven eltöprengeni az ország vezetőinek és a lakosságának is arról, hogy Magyarországnak a látványosan szűkre zsugorodott mentális forrásait olimpiában gondolkodásra kell-e fordítania, vagy esetleg inkább saját alapvető egzisztenciális gondjainak felszámolására volna érdemes mozgósítani a nemzet kollektív bölcsességét. A még ennél is szűkebb anyagi forrásokról már ne is beszéljünk!
A magyar Európa egyik legismertebb újrakezdő nemzete. Nálunk mindig rendszerváltás, teljes megsemmisülés és újrakezdés van. Pár évtizedenként mindent megígérünk elölről kezdeni, és immár jól csinálni. Most is ilyen kábítószert tol az ország jelentős része, újabb origóhoz érkeztünk, megint minden másképpen és minden jobban lesz.
Persze azt a tejjel-mézzel folyóban nem gondolhatja senki komolyan, hogy bármi jóra fordulhat, ha nem rendezünk olimpiát. Úgy tűnik, nálunk csak egy dolog stabil és állandó. Mert bár senki semmiben nem ért egyet senkivel, azért minden magyar politikai opciónak van egy közös álma, a budapesti olimpia.
Nem a jólét, a stabilitás, a társadalmi béke, a politikai konszolidáció a fontos. Nem ilyesmikről álmodik itt kormánypárti vagy ellenzéki politikus. Hiszen ilyenje sok országnak van most is, és 2036-ra – ha elmarad a világháború – még többnek lesz. A budapesti olimpia, az más. Budapesti olimpiája csak Budapestnek lehet.
Aki viszont komolyan akárcsak egy percig is olimpiában gondolkodik az ország szinte reménytelen társadalmi, politikai és gazdasági helyzetében, az minden egyéb őrültségre is képes. Bár a budapesti olimpiánál nagyobb baromságot elképzelni azért elég nehéz. Talán Orbán Viktor képes volna, de 2036-ra már miről álmodozzon, amikor a felcsúti kisvasút akkorra már Bicskéig fog járni. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 