Ákos, az ismert zenész és előadó a Fidesz-szócsövének, az index.hu-nak adott interjúban erősítette meg a régi rómaiak örökbecsűjét, miszerint pecunia non olet, azaz a pénznek nincs szaga. Ha pedig erősen rothadó narancs szaga van, hát kit érdekel, ha az ember megdolgozik érte, és ő évtizedek óta azt teszi, mert ő konzervatív gondolkodású. Nem tűri, hogy elhallgattassák a baloldali-liberális véleménydiktátorok, ha az igazi, pénzre váltható diktatúrák elvei és értékei mellé állhat.
Ákos interjújából megismerhetjük a szervilis, saját véleménnyel kérkedő, magát konzervatívnak definiáló üzletember-zenész tipikus képét. Ezek szerint más senki, csak ő képviseli a normális világot, amelyet meg kell védeni a nem normális, mert liberális nézeteket képviselőktől, akik nem elég, hogy nem normálisak (Ákos mondja meg – mindjárt Orbán Viktor után, hogy ki a normális), de még diktatúrát is gyakorolnak az olyan szerencsétlen, saját jogon tehetséges és sikeres művésszel szemben, mint amilyen ő.
Az interjú nagy része csak egy dologról szól – nem kis mértékben a kérdező jóvoltából –, mégpedig a pénzről. A szponzorokról, akik között árulkodóan sok a kormányközeli vagy egyenesen állami cég, mint például a Szerencsejáték Zrt., amely az egyik fő támogatója Ákosnak. Lévén állami vállalat, aligha lehet ez a véletlen műve. Kétséges, hogy bekötött szemmel sorsolták ki szponzorálandónak Ákost. Persze egészen más volna a dolog akusztikája, ha a Szerencsejáték Zrt. Bródy Jánost is szponzorálná. Vagy szponzorálja, csak én nem tudok róla?
Na már most: Ákosnak – szavai alapján – fogalma nincs arról, mit jelent konzervatívnak lenni. Amennyiben ugyanis volna, akkor nem mondaná fel – saját véleménynek álcázva – az orbáni, a NER-es narratívát arról, ki a normális és ki nem az. A valódi konzervatív és keresztény pártok Nyugat-Európában nem az orbáni és az Ákos-féle világképet hirdetik és képviselik. Ha így volna, akkor nem kellett volna a Fidesz uniós képviselőinek elhagyniuk a konzervatív Európai Néppárt frakcióját.
Ákos a liberálisokat, a nyugati értékrendet a nemiség kérdésében is az Orbántól és tőle eltérően kezelő demokratákat nevezi náciknak, akik másokra erőszakolják a véleményüket, és nem Orbánt ekézi, aki Európa legdurvábban szélsőjobboldali neonáci és neofasiszta pártjaival egy frakcióba ültette embereit az Európai Parlamentben. Nincs egy rossz szava arról az Orbánról, aki Spanyolországtól Franciaországig a magyar adófizetők pénzéből szélsőjobboldali pártvezéreket támogat, idehaza pedig diktatúrát üzemeltet, oroszbarát, a nyugati világ ellenes politikát követi.
Miért is tenne mást Ákos? Miért is volna kritikus a magyarországi rezsimmel szemben, ha bírálhatja a nyugat-európai liberálisokat, baloldaliakat, zöldeket, ha egyszer Orbán Magyarországán elmondhatja – és még jó pénzt is kap saját zenei teljesítménye jogán érte –, hogy az apa férfi, az anya nő? Mégis miért érdekelné őt, hogy a magyar politikai vezetés Európa és a világ újnácijaival és újfasisztáival tart?
Ákos az NER, egészen pontosan a magyar adófizetők pénzéből (is) lehet konzervatív gondolkodású, és tömheti meg a zsebeit saját tehetsége és teljesítménye alapján milliókkal, ahogyan teszi ezt – mondjuk – Dzsudzsák Balázs, aki ugyancsak saját jogán és teljesítményéért kapja a nem kis gázsit, és utazgat magyar diplomata útlevéllel. Ő is Orbán Viktor kedvenc focistája, ahogyan Ákos a kedvenc zenésze. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 