Aki szerint Magyarország helye az Európai Unióban van, országunk érdeke az, hogy a fejlett nyugat-európai országok gazdasági övezetének és értékrendszerének a tagja maradjon, az nem fogadhatja el Orbán Viktor „történelmi bejelentését” az értékrend nélküli, kizárólag érdekalapú „semleges” gazdaságpolitikáról, mert annak végleges fordulat lesz a következménye a magyar kül- és belpolitikában, szakítás az európai értékrenddel és uralkodó társadalmi-politikai formával, a polgári demokráciával mint politikai rendszerrel, ami egyben Magyarország nyugati orientációjának és uniós tagságának a végét jelenti.
Az orbáni “semleges gazdaságpolitika” és az EU keretében megvalósuló közös, az egyes tagországok és a közösség érdekeinek harmonizációjára törekvő kompromisszumokon és széles körű együttműködésen alapuló gazdaságpolitika között a különbség egyenlő azzal, ami a prostituált és a férjét és gyermekeit szerető feleség közötti van. Míg az egyik kizárólag a saját anyagi érdekeinek rendel alá mindent, félretéve erkölcsöt, önbecsülést, tisztességet, addig a másik saját „szuverenitását” önként korlátozza a társa, a gyerekei, a család és a tágan értelmezett társadalmi érdek javára.
Az orbáni világkép, a felcsúti itthoni ténykedése ismeretében semmi új vagy meglepő nincs abban, hogy az ország nevében folytatott külpolitikát is kizárólag az önzés mint alapelv mentén képes elképzelni. Csakhogy Orbán még itt sem hazudtolja meg magát, és – miközben az ország szuverenitásáról szónokol – valójában a saját és családja korlátlan politikai és gazdasági hatalma nemzetközi környezetének megteremtésén dolgozik. Magyarul, olyan nemzetközi kapcsolatrendszer hálójában akarja a saját tulajdonának tartott Magyarországot működtetni, ahol semmilyen politikai-társadalmi értékrend megszabta akadálya nincs annak, hogy kénye-kedve szerint uralkodjon a népe fölött.
Az autokrata, illiberális, fasisztoid jellegű orbáni diktatúra a biztonságos környezet ahhoz, hogy a felcsúti fenntarthassa korlátlan hatalmát és akadálytalanul építhesse a családi gazdasági birodalmát. Erre a polgári demokráciákban, az EU érték- és jogrendszerében nincs lehetősége, tehát azt el kell hagyni, és a népet meg kell etetni – most éppen – a „független gazdaságpolitika” maszlagjával, hogy Magyarországot az orbáni rendszerrel kompatibilis orosz és kínai érték- és gazdasági körhöz lehessen kötni, ahol sem Putyinnak, sem a kínai kommunista pártnak semmi kifogása nincs a magyar politikai rendszerrel szemben, mint ahogy feltétel nélküli szövetségesüknek fogadják el a szörnyű elnyomást és szellemi sötétséget fenntartó Észak-Koreát is.
A magyar politikai ellenzéknek, szélesebb értelemben a magyar társadalomnak minél hamarabb a tudatára kell ébrednie, milyen végzetes játszmát játszik velük Orbán Viktor. A magyar értelmiségnek – ahelyett, hogy megalkuvó módon, pénzért, akadémiai tagságért, egyetemi katedráért, színpadi, média szereplésért bármihez magyarázatot gyárt a hatalom számára – vissza kellene térnie történelmi szerepéhez, és késedelem nélkül meg kellene kongatnia a vészharangokat, a nép nevében harcot kellene hirdetnie az orbánizmus ellen, bátran a demokráciáért és a nyugati orientációnkért tenni kész magyarok élére állni, ahogyan tették azt évszázadokon keresztül tisztességes, felelősségük tudatában lévő elődei.
Amíg Magyarországon az értelmiség hagyja magát leszorítani a színpadról, önként adja fel saját értékrendjét, megfélemlítés miatt lép hátra, vagy pénzért áll a hatalom oldalára, nem várható el a társadalom széles tömegeitől, hogy időben és a probléma, a veszély teljes mélységét felismerve lépjenek fel a saját érdekeik védelmében. Visszataszító értelmiségi attitűd az, amely arra vár, hogy a nép egyszerű gyermekei hágjanak a barikádokra, és ők szedjék fel az utcaköveket, hogy aztán az ő áldozatvállalásuk teremtette helyzetben, az erre váró értelmiség élhessen az ölébe hulló hatalommal.
Korunk politikai-erkölcsi minimuma, a Magyarországért felelősséget vállalókat összekötő legkisebb közös nevező a könyörtelen harc vállalása Magyarország nyugati orientációjának mindenáron való megvédése érdekében, Orbán Viktor azon törekvésének a megtorpedózásával, hogy hazánkat kiszakítsa a nyugati gazdasági-politikai és védelmi rendszerek hálójából, és átvezesse a kínai-orosz érdekszférába. Aki ezt nem tartja a legfontosabb magyar értelmiségi küldetésnek, aki emellett nem tud szövetséget és összefogást létrehozni, aki egyszerű véleménykülönbségre redukálja az ellentétet tűz és víz között, miközben egyébként tudatában van az országra leselkedő halálos veszélynek, az a legaljasabb hazaárulást követi el. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 