A magyar popzene koronázatlan királya, Szörényi Levente Törökországba disszidálna a magyar polgári demokrácia elől menekülve. Az Illés zenekar turulfelhőt látó frontembere, a zeneszerző és szövegíró az autokrata, de inkább diktátorként uralkodó Recep Tayyip Erdoğan muzulmán vallási rendszerré degradálódó, ezidáig világi államként funkcionáló Törökországába disszidálna, ha a magyar emberek a Tisza Pártnak szavaznak bizalmat, és esetleg Magyar Péter lesz Orbán Viktor helyett a magyar kormányfő.
Szörényi úgy látja a demokrata.hu-nak adott interjúban, hogy Koppány és István királyunk ellentéte mára egy magyarságtudati harmóniába olvadt, vagyis szerinte már nem ez, hanem a magyarok – Koppány- vagy István- pártiak – és az idegen szívűek ellentétévé konvertálódott, ami – ha jól értjük – azt jelenti, hogy bár az idegen szívűek is magyarok, de sem nem Koppány, sem nem István gyermekei, mivel nem a magyarság érdekeit képviselik a határokon túl, például az Európai Unióban, hanem más hatalmak irányítása alatt állnak.
Jelentős evolúción ment keresztül Szörényi Levente világlátása, amelyben végre nem Koppány és István több mint ezer évvel ezelőtti ellentéte határozza meg a magyarságot. Persze az igazság az, hogy ez az ellentét már több mint ezer évvel ezelőtt eldőlt, és nyert a feudalizmus hatalmi és gazdasági felépítéséhez ideológiai kötőanyagot biztosító keresztény egyház világhatalmi befolyásra irányuló törekvése, új társadalmi és politikai rendet teremtve a származás szerinti előnyök és privilégiumok védelmében, a korábbi törzsi sokszínűség és lényegesen kevésbé szervezett és hatékony ősi társadalmi-gazdasági berendezkedési formákat meghaladva.
Szörényi számára itt ért véget a történelem, a magyar és a világtörténelem egyaránt. Nála nem játszik a francia forradalom, a felvilágosodás, de nyilván az amerikai polgárháború, vagyis a feudalizmusnál is retrográdabb, de a kereszténység által mégis támogatott rabszolgaság felszámolása sem, ahogyan Koppány és István harmóniája sem érinti sem a kapitalizmus, sem a polgári demokrácia kialakulását és folyamatos harcát a fennmaradásért, mert nála még mindig csak Koppányok, Istvánok és idegen szívűek vannak a színpadon.
Hogy Szörényi Levente Magyar Péter polgári demokráciája elől az általa hőn szeretett Orbán Viktor autoriter rablógazdaságából Orbán török hasonmásához menekülne, az annyit jelent, hogy bár lehet, hogy a magyarok egy jelentős része Koppány vagy/és István gyermeke, de maga Szörényi Sztáliné. Az ikonikus lengyel ellenzéki, Adam Michnik mondta az első szabad választások után megalakult lengyel parlamentben annak az egyes politikai irányzatok és nézetek kiközösítésére irányuló törekvését látva, hogy – idézem – „mindannyian Sztálin gyermekei vagyunk”.
Úgy látszik, hogy legalább Szörényi Sztálin gyermeke. Levente nem lát más alternatívát az ország előtt, csak egy diktátor, egy egyeduralkodó, egy autokrata lecserélését egy másikra. Számára a 90-es rendszerváltás sem volt más, mint egy diktatúra cseréje egy másik diktatúrára. Kádár helyére Orbán Viktor állt. A korábbi vezér, egyeduralkodó helyett egy másik vezér, egy másik egyeduralkodó jutott hatalomra.
A keresztény egyház sem változott. István helyett Orbánt támogatja a templomokban és azokon kívül, a hatalom és az egyház ősi és jól bevált szimbiózisát újítva fel. Egy jórészt keresztények nélküli országban, mivel Koppány és István gyermekeinek alig 40 százaléka hisz a keresztény istenben. Szörényi Magyar Péter pártjának esetleges győzelmét is vezércserének, a jelenlegi diktátornak egy másikra cseréléseként vizionálja.
Szörényi Levente a valójában már csak nyomaiban keresztény Magyarországról, Magyar Péter polgári demokráciája elől, a muzulmán Törökországba menekülne, abba az államba, amely – a magyar keresztény államhoz hasonlóan – százezrek véráldozatával vált a 20. század elején az ottani államalapító véres kardja nyomán világi állammá. Egyes források szerint az örmény népirtás során egymilliónyi keresztény örmény életébe került a világi török állam létrejötte. Azt a népet pusztították a törökök Musztafa Kemal Atatürk államalapító vezetésével, akik 301-ben a világ első keresztény államát hozták létre Ázsiában.
Szörényi ezzel az erővel nyugodtan disszidálhatna a magyar polgári demokrácia újjászületése elől Oroszországba vagy a most is népek átnevelésével, vallásuk felszámolásával foglalatoskodó Kínába is. Oroszországban ugyan nem annyira a kisebbség elnyomása a fő probléma, mint amennyire a többség fölötti korlátlan hatalom gyakorlása, ami jelenleg fiatal oroszok százezreinek a nyugati fegyverek elé vetésében ölt testet Ukrajnában egy a törökhöz hasonló nagyhatalmi lázálom megvalósításának reményében.
Tény az is, hogy Szörényi Levente lassan évtizedek óta nem alkot. Nincs új zenéje, szövege, és mint látszik, ez nem véletlen, mert mondanivalója sincs. Azahriah sikerének kommentálása azt mutatja, hogy nemcsak történelemszemlélete rekedt meg mintegy ezer évvel ezelőtti problémák és ellentétek taglalásánál, de zenei érdeklődése is megszűnt a világ iránt.
Nem észlelve, hogy nemcsak Koppány és István ellentéte és annak általa megvalósított új hangszerelése vált mára anakronizmussá, de a Putyinok, Erdogánok, Orbánok és Trumpok világképének sincs köze se Koppányhoz, se Istvánoz, mert az ő szellemi atyjukat Joszif Visszarionovics Sztálinnak hívják. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 