Rétvári Bence, állami keresztényünk, a nőkért lépett szorítóba, ami egy ortodox keresztény államtitkártól nagyon szép dolog. Van mit jóvátennie a keresztényeknek, köztük az államtitkároknak is nőügyekben. Ez a történelmi vallásunk is másodrendű emberként kezeli a nőket. Legfőbb szerve, a Szentszék még ma is azon gyűrődik, hogy lehetnek-e lelkészek nők, közel lehet-e őket engedni az egyházi tevékenységek teljes köréhez, mert egyelőre a legmerészebb egyenjogúságot hirdető katolikusok sem bíznák rájuk, mondjuk, a feloldozást, de még a gyónást sem.
Rétvári Bence egyházában, kereszténydemokraták lelki bástyái között, a nők akadályozzák a lelkipásztorok hűségét Jézushoz, ezért mereven kitartanak a papi nőtlenség mellett. Miközben – ahogy az államtitkár úr is – minden egyéb gender kérdésben a józan észre, a természet törvényére hivatkoznak, de közben fenntartják a gyakorlatot, hogy papjaiktól a cölibátust várják el. Ez olyan, mintha a természet törvényeinek tisztelete mellett egyedül a gravitációt nem ismernék el, vagyis szerintük a nehézkedés általános törvénye a papokra nem vonatkozna, így azok a föld közepe helyett a csillagos ég felé esnének, ha nem kapaszkodnának a bibliába.
A tárgyra térve: Rétvári Bence ezt írja: „Se tudósnak, se sportvezetőnek nem kell lenni, elég józan ésszel gondolkodni ahhoz, hogy az ember világosan lássa, mekkora különbség van a két nem adottságai között.” Na már most: egy kereszténydemokrata államtitkárnak nem kell bokszolni tudnia, de pontosan fogalmazni nagyon illene. Feltételezni sem merem, hogy a mi Rétvárink azt vallja, amit itt ír. Szerintem a „mekkora különbség a két nem adottságai között” állításból kimaradt a „fizikai” jelző.
Mi, genderhívő, liberális, baloldali szemét emberek ugyanis úgy tudjuk – szerintem Rétvári is –, hogy a nők és a férfiak között már régen nem nemi hovatartozás szerint vannak adottságbeli különbségek. Például ma még a nem kifejezetten genderhívő, nem éppen liberális és baloldali Magyarországon is több lány folytat felsőfokú tanulmányokat, mint fiú. A tanulmányi eredményeik is jobban, mint a teremtés koronáié. Többen is végeznek, mint felvételt nyert maszkulin társaik, viszont ha munkába állnak, alacsonyabb bért kapnak a férfiaknál.
Csak megemlítem, hogy a kormányban, amelyben Révári urunk államtitkárkodik, egy női miniszter sincs. Az utolsót botrányos körülmények között áldozták fel és mondatták le férfi főnökei ülepének védelmében, ahogyan tették azt a köztársasági elnöknővel is, akivel – igazi keresztény férfiú javaslatára – kegyelmet adattak valakinek, akinek nem kellett volna, majd, amikor ebből botrány lett, vele vitették el a balhét. Szóval nem kell a keresztény boszorkányüldözésig visszamenni, és azt felhánytorgatni, hogy ha a vízbe fojtásra ítélt nő mégis feljött a felszínre, azért volt boszorkány, ha belefulladt a vízbe, akkor meg mint boszorkány elnyerte méltó büntetését.
Azt, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ökörködése és teszetoszasága, hogy képtelen úgy szabályozni a versenyeit, hogy azon a nők fizikai adottságainak megfelelő versenyzők álljanak egymással szemben a női versenyszámokban, miközben – mondjuk egyébként – grammnyi pontossággal tudja súlycsoportokban szelektálni számos sportágban a versenyzőket, az ökölvívásban is, hogy ne egy pehelysúlyút verjen péppé egy nehézsúlyú, Rétvári Bence egy sportlövő türelmével és rezzenéstelen biztonságával használja ki egy kis libsizésre, genderezésre meg LMBTQ aktivisták elleni uszításra.
Rétvári szerint: „Azok, akik a diszkriminációmentesség és esélyegyenlőség jelszavát nagybetűkkel írták fel a szivárványos zászlójukra (ezek nem a magyar kormány tagjai, nem is a NER hívei, mert ők ilyen jelszavakat hallani sem akarnak), most a világ nyilvánossága előtt vették el a női bokszolók esélyeit és sértették meg a nők méltóságát.” Tehát a NOB egy ilyen ocsmány szervezet, de legalábbis ocsmány liberálisokra és genderesekre, a diszkriminációmentesség és az esélyegyenlőség szörnyű elveit elfogadókra hallgató bűnszövetkezet.
Rétvári Bencének üzenem: nem kell a – a NOB által nyilván rosszul kezelt – női bokszolók, vagyis megint női szoknyák mögé bújni csak azért, hogy kimondhassa pártja és kormánya nevében, hogy mélységesen elítéli a diszkriminációmentesség és esélyegyenlőség elvét, főleg ha az szivárványos zászlóra van írva, vagyis ellenzi az LMBTQ emberek társadalmi elfogadásának nemzetközi folyamatát és annak társadalmi és jogi következményeit.
Az ugyanis, hogy a NER piros-fehér-zöld zászlajára nem a diszkriminációmentesség és az esélyegyenlőség van felírva – ahogyan maguk mondani szokták –, már a holdról is látszik, hogy mást ne mondjak, Mészáros Lőrinc és társai gazdagodási esélyeit nézve. Továbbá minden kormányzati megnyilvánulásban, amely az ország szegényeinek szegénységben tartását, a gazdagok, a jómódúak gyarapodását szolgálja, az adórendszertől kezdve a szociális juttatásokig bezárólag. A nőkről meg csak annyit, hogy civilizált országok egyike vagyunk, akik nem csatlakoztak az isztambuli egyezményhez a nők elleni erőszak elleni fellépés ügyében.
A bokszhoz visszatérve: nem én vagyok az egyetlen, aki nem tartja sportnak egymás fejének hülyére verését abból a célból, hogy az így gondolkodási és reakcióképességétől megfosztott ellenfél elveszítse védekező képességét, majd az eszméletét, és a padlóra ájuljon. Ezt hívják a bokszban nagy, kiütéses győzelemnek. Egyébként pedig csak azt számolják, melyik versenyző hányszor vágta szájon vagy gyomron az ellenfelét. Sem a férfiak, sem a nők esetében nem tartom – sokakkal együtt – sportnak egymás egészségre veszélyes ütlegelését.
Egészen biztos vagyok abban, hogy a nem oly távoli jövőben a nők és a férfiak fair esélyegyenlőségét nem abban fogják mérni és megkövetelni, hogy nő verhessen hülyére nőt, vagy férfi férfit. Amíg ezt a többség sportnak tartja, és vannak lelkes művelői, természetesen jogos az igény a fair szabályokra, de az igazi az volna, ha mihamarabb és végleg felhagynánk az ökölvívással mint az egészségre káros tevékenységgel.
Ahogyan az sem ártana, ha keresztény államtitkárok sem próbálnának hülyére venni milliókat azzal, hogy a diszkriminációmentesség és az esélyegyenlőség, az LMBTQ mozgalom valami elítélendő és nem követendő társadalmi mozgalom volna. Mégpedig csak és kizárólag azért, mert a kereszténység zászlajára, szemben az LMBTQ zászlóval, még mindig a diszkrimináció és az esélyegyenlőtlenség jelszava van a természetességtől elzárt apácák szorgos kezével nagy szeretettel felhímezve. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 