Szarban a nemzeti nagytőke – a MOL-vezér már Marxot idézi

Hernádi Zsolt, akinek annak idején, amikor nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene horvátországi korrupció gyanújával, nem zavarta az állam elvtelen túlhatalma, amivel visszaélve Orbán Viktor Polt Petije nem látta okát, hogy betegye őt egy fegyintézetbe, a magyar államnak pedig eszébe nem jutott, hogy kiadja a legkedvesebb nemzeti nagytőkését.

Most Hernádi Zsoltnak panaszra húzódott a szájacskája, és – milyen szép ezt hallani – megfogalmazta a majd tízmillió magyar által már jóval korábban kifejezésre juttatott álláspontot, miszerint lehet és kell is adót fizetni, de mi – mármint a MOL és, megsúgom Zsoltinak, ahogy mi is, nem nemzeti nagytőkések – a semmiért fizetünk, és a pénz, ami az államhoz került, nem úgy hasznosul, hogy abból bármi jó keletkezne a köz, mindenekelőtt az emberek számára.

Zsoltika! Üdvözlünk a fedélzeten! Most beszéltem a barátommal, a nejének rákos daganat miatt levették az egyik mellét. Nem gyógyul a sebe, mert nincs a kórházban az ehhez szükséges kötszer, és azért nincs, mert nincs rá pénz. Így a család szerzi be – ahol és ahogy tudja – a kötszert.

Én megértelek. Szar dolog lehet az eddigi kivételezett pozícióból hirtelen a másik oldalon ébredni. Eddig a nemzeti nagytőke nyúlta le kormányzati segítséggel a közpénzeket, és kapott nemzetközi immunitást, most meg állni kellene a hozzá nem értő politikus haverok hibái miatt kiállított számlákat, és a kasszákhoz kellene fáradni.

A félművelt és mondvacsinált gazdaságpolitikai zsenikkel nem volt bajotok, Zsoltika, amíg a hülyeségük gyümölcseit élveztétek, vagyis szíre-szóra jött a pénz. Most, hogy állni kell ugyanazon balfácánok számláit, már nem szeretitek annyira a NER-t. Mi ezt értjük, csak ne várjátok, hogy könnyet ejtsünk értetek. Nemrég olvastam, hogy vissza nem térítendő állami támogatást kaptál, Zsoltika, egy szállodaberuházásodra. Hát most abból mégiscsak vissza kell téríteni kicsinység. Ha nem is neked, a cégednek.

Nem a rosszindulat beszél belőlem, hanem a döbbenet. Hogy lehettek ennyire pofátlanok! Hernádi Zsolt! Te és társaid mindent az Orbán-rezsimnek köszönhettek. Pontosabban nekünk, hogy nem zavartuk el a rezsimet veletek együtt a bánatos francba. És nektek most, amikor jönnek a számlák, mert a kormányzati haverok és kijárók el…babrálták a dolgokat, ezért nem jön az olaj Ukrajnán keresztül, meg az uniós pénz Brüsszelből, az államkassza meg üres, mert belőle a pénz nálatok van, és Viktoréknak így nincs miből megvenni a választókat, hogy az embereitekre adják a voksaikat, hogy nektek továbbra is dőljön a lé, hát akkor ki vagy borulva.

Fel vagy háborodva, Zsoltika, de méghozzá annyira, hogy már Marxot idézed, aki szerint nincs extraprofit, csak profit. És ha így van, akkor miért az extrára hivatkozva adóztat meg téged a saját rezsimed? Egy saját szálloda vagy egy jacht, esetleg egy magánrepülőgép, az olyan extra? – kérdezed te. Rosszulesik, amit veled tesznek, ugye. Ahogy nekünk is, amikor migrációs és háborús veszélyhelyzet miatt nyúlják le az általunk befizetett adókat a haverjaid, és persze te is, Zsoltika. Rosszkedvű lettél, mert úgy látod, hogy vége a Kánaánnak?

Sajnállak. Az egész magyar nemzeti nagytőkéért fáj a szívem. Mennyi lemondás vár még rátok? Mert ránk már sokkal több nem. Nekünk már nincs miről lemondanunk. Nem maradt semmink. Minden a tiétek. Nincs vesztenivalónk. Nektek viszont már csak vesztenivalótok van. El is fogjátok veszíteni.

Sajnos ettől nekünk nem lesz automatikusan jobb, viszont, Zsoltika, kímélj meg minket, gondolkodni képes állampolgárokat attól a baromságtól, hogy ha nektek nem megy extra jól, akkor az az egész országnak rosszul kell menjen, mert láttuk, hogy amikor nektek állatira jól ment, nekünk semmivel sem volt jobb. x

Zsebesi Zsolt