A Donald Trump elleni sikertelen merénylet után Niagara vízesés méretű magyarázatzuhatag szakad a közvélemény nyakába, arról, hogy mitől mérgesedett el a politika nyelve, miért terjed a verbális agresszióval párban a fizikai erőszak. Kétséges, hogy a társadalom frusztráltságát bárhol a világon, így az Egyesült Államokban is, oldani lehetne azzal, ha a nép választott képviselőinek szájából kevesebb hazugság és több igazság, uszításhegyek helyett békét, harmóniát, empátiát és egymás tiszteletét hirdető igék dőlnének.
Donald Trump és lelki társai, köztük Orbán Viktor, a demokratikus rendszer adta lehetőségeket kihasználva ordas hazugságok árán repültek a hatalomba, ahol Orbánnak sikerült meg is kapaszkodnia, mert felszámolt minden demokratikus eszközt, amivel ki lehetne a budai várhegyen rakott szarkafészkéből piszkálni.
Trump ma még csak álmodik ugyanerről, mert – egyelőre – a két választási periódusra korlátozott elnöki hatalom komoly, de nem leküzdhetetlen akadály számára. Főleg annak fényében, hogy Vlagyimir Putyin, mindkettejük igazi példaképe, már kiiktatta ezt a gátat, és több mint két évtizede Oroszország uralkodója, mert Oroszország népe úgy tudja – Putyintól -, hogy ez a legjobb neki. Aki meg nem így tudja, az halott, börtönben van, vagy külföldre szökött. Egyelőre főleg az USA-ba.
A demokráciákra leselkedő legnagyobb veszély az egész világon maga a demokrácia, azzal, hogy lehetőséget nyújt a demokrácia eszközeivel diktatúrát kiépíteni. Ez abban gyökerezik, hogy a demokráciában azt választják meg vezetőnek, aki a legjobban tetszik a népnek.
A népnek, a választóknak pedig az tetszik a legjobban, aki a legjobban szerepel a médiában. Nem tudják, de arra szavaznak, akinek saját választási kampányára a polgári demokráciában a tényleges hatalmat gyakorló nagytőke a legtöbb pénzt és az ezzel járó legnagyobb médiamegjelenést biztosítja. Az Egyesült Államokban ezt az embert ma Donald Trumpnak hívják.
A Republikánus Párt az amerikai nagytőke egyik képviselője. Ellenfele, a Demokrata Párt meg a másik. Mindkét társaság pontosan tudja, hogy a hatalom megszerzéséhez vagy megtartásához a polgári demokráciában a választók szavazatainak elnyerésén keresztül vezet az út, és erre költenek százmilliókat a kampányaikban.
Aki ügyesebb és elég pénze van, az több szavazatot generál, és övé lesz a hatalom. Kettejük között jelenleg a különbség csak abban látszik, hogy a republikánusokkal szemben a demokraták nem nyúlnának az amerikai demokráciához sem a hatalom megszerzése, sem megtartása érdekében. Trumpnak és csapatának ezzel pont ellentétes tevei vannak.
A most folyó amerikai versengésben a Republikánus Párt vezető tisztségviselői tisztában vannak azzal, milyen konkrét, dollármilliárdokban kifejezhető anyagi és szinte felmérhetetlen politikai előnnyel járna számukra és megbízóik számára, ha Trump lenne „a nép akaratából” a világ legnagyobb gazdaságát és hadseregét üzemeltető Egyesült Államok elnöke.
Főleg akkor, ha ezzel együtt megszerzik a többséget a szenátus után a képviselőházban is, azaz szinte korlátlan hatalmat szereznek Amerika fölött, mert ezzel a törvényhozó, a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás is a kezükben lesz, mivel a legfelsőbb bíróság már régen az övék. Ezzel létrejönne a történelem első diktatúrája az Egyesült Államokban.
Ha a cél eléréséhez egy notórius hazudozó, egy köztörvényes bűnöző, egy nyilvánvalóan személyiségi zavarokkal küszködő, intellektuális nímand, egy erkölcsi nulla hatalomra segítése szükséges, akkor Trumpot fogják befogott orral és lesütött szemmel, de teli pofával a Fehér Házba betuszkolni.
Mert Trump hozza a hatalom megszerzéséhez szükséges szavazatok 30 százalékát. A többire ott van a Master Card. A republikánusok kezében. Trump istenadta adottságai, amivel a hozzá hasonlókat az ujja köré csavarja, egy nagy kalap ürüléket sem érne a mögé állított komoly anyagi erő és a Republikánus Párt mint szervezeti háttér nélkül, ami ugyan saját magát köpi szembe, de ugye van az a pénz! És az a pénz Amerikában nagyon sok pénz.
Trumpot sokan az Egyesült Államok társadalma siralmas intellektuális és kulturális állapota termékének tartják, pedig az „America First” feliratos sapkás ember az amerikai nagytőke egy része által támogatott és a Republikánus Párt által felkarolt politikai termék csupán, ami addig marad a színpadon, amíg a mögé rendelt pénzek kezelői ezt így akarják, és ma így akarják. Valamennyi polgári demokráciát üzemeltető ország az amerikaihoz hasonló minőségű társadalmakkal működik, mégpedig Európában is. Nincs tehát mit fintorogni az óceán innenső oldalán sem.
Tessék csak megnézni az európai szélsőjobb folyamatos előretörését, Európa vezető politikusainak emberi, intellektuális és politikai satnyulását. Látjuk, hogyan jönnek létre az első szélsőjobb irányította „polgári demokráciák”, ahol (Olaszország) már folyik a demokrácia felszámolása, hogyan érlelődnek a szélsőjobb-jobbközép koalíciók Ausztriában vagy éppen Németországban. A társadalmi akarat érvényesülését ma sem a társadalom állapota, hanem akarata érvényesülésének tökéletlen mechanizmusa okozza. Ugyanis a polgári demokráciában nem a nép akarata képeződik le a politikai hatalom gyakorlásában, hanem a tőke tulajdonosainak érdekei.
A tőke érdekeinek az érvényesülését szolgálja a polgári demokrácia, és amíg erre alkalmas, működési engedélye van. Amint a tőke érdeke veszélybe kerül, jönnek a diktatúrák. Természetesen jobb helyeken ez is a társadalom, a választók állítólagos akaratából, a nagytőke pénzével támogatott politikusok által vezényelve.
Ezt látjuk ma az Egyesült Államokban, és ez zajlott le Magyarországon, igaz, hazánkban nem a nagytőke pénzén, hanem közpénzek felhasználásával, mivel nagytőke nem volt, de az eredmény nem ettől függ. Oroszországban is ez valósult meg, még tisztább és még hatékonyabb formában, mert ott is – ahogy Magyarországon – a leggazdagabb orosz politikus irányítja az országot tűzzel-vassal, kézben tartva vazallusai gazdagodását.
Ma annak jelentősége, hogy Donald Trump vagy demokrata ellenfele lesz-e az Egyesült Államok elnöke, arra egyszerűsíthető le, hogy az az amerikai nagytőke marad-e hatalmon, amelynek van annyi belátása, hogy a saját hatalma, a társadalmi béke, a világ polgári demokráciái érdekében nem tartja érdemesnek a polgári demokrácia felszámolását, vagy azok kezére kerül-e az ország, akik a nyugati modell helyett nagyobb fantáziát látnak a tőke számára az orosz-kínai modellben.
A világbékének nevezett, világháború nélküli állapot alapja a polgári demokráciák és a diktatúrák nyílt formái közötti erőegyensúly fenntartása volt, ami a tőke támogatását élvezte, mert évtizedekig biztosította a polgári demokráciák működésével a tőke érdekeinek érvényesülését az egész világon. A nagytőke egy része most egy másik modellel incselkedik, ami nem polgári demokrácia volna.
A most kibontakozó kínai-orosz kihívással azonban – a dolgok jelenlegi állása és a mai tudásunk szerint – az amerikai Demokrata Párt és Európa demokratikus néppártjai, liberális és zöld pártjai készek és képesek is szembeszállni. Azért tehetik ezt, mert az ő kezükben van a politikai hatalom, a gazdasági és a katonai erő. Ez egészen addig erős biztosítéka lehet a polgári demokráciák fölénye fenntartásának az autoriter hatalmakkal, Kínával és Oroszországgal szemben, amíg Donald Trump és a mögötte álló erők kezébe nem került az Egyesült Államok irányítása, ami egyfajta nyugati modellváltást, a nyugati polgári demokrácia és a keleti autokrata rendszerek érdekalapú kiegyezését eredményezheti.
Mivel annak esélye, hogy Donald Trump lesz a következő amerikai elnök az ellene elkövetett merénylet után, csak nőtt, amit az amerikai nagytőke a tőzsdéken már vissza is igazolt, rendkívüli jelentőségre tett szert a novemberi amerikai elnökválasztás. Kimenetele messze túlmutat Amerikán. Ezt bizonyítja az is, hogy Európa józan erői, a NATO tagországainak nagy többsége érzékelve a veszélyt, teljes erővel hozzákezdett Európa Amerikától való függőségének enyhítéséhez, és ahogyan maguk fogalmazzák, a NATO „Trump-biztossá” tételéhez.
Magyarország érdeke az, hogy az EU és a NATO erőfeszítései sikerre vezessenek, és az, hogy az amerikai választásokat ne Donald Trump, hanem egy demokrata jelölt nyerje meg, mondjon is erről a magyar kormányfő akármit. Orbán Viktort ugyanis nem Magyarország érdekei vezérlik, hanem az a páni félelem, ami eluralkodott rajta, mert teljesen nyilvánvalóan nem válhat meg még életében komoly retorziók nélkül a hatalomtól az ország ellen elkövetett kapitális bűnei miatt. Hatalma fenntartását és büntetlenségét csak a világ autoriter vezetésű országai, Kína és Oroszország támogatásával tudja a polgári demokrata Európával és a demokrata irányítású Amerikával szemben biztosítani magának.
Ahogy ma az Egyesült Államok és a nyugati világ számára döntő jelentőségű, hogy ne Donald Trump és a jelenlegi Republikánus Párt kerülhessen hatalomra, pont olyan létfontosságú Magyarország számára, hogy minél előbb lezárja az Orbán Viktor nevével fémjelzett történelmi kitérőt, és visszatérjen a polgári demokratikus kormányzáshoz. Sokat segítene ennek nemzetközi hátterét erősítve, ha az USA megmaradna az amerikai Demokrata Párt jelenleg képviselt politikai irányvonala mellett. Ez Orbán számára kudarc, a magyar nép számára lehetőséget, ha nem is automatikusan, megoldást jelentene. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 