A magyar kormányfővel egy svájci újságíró, bizonyos Robert Köppel készített interjút azon a kormánygépen, amellyel moszkvai, nagy feltűnést és éles kritikát kiváltó látogatásáról tért vissza Putyin orosz elnöktől Magyarországra. Köppel a svájci Weltwoche munkatársaként jutott fel a gépre, de azért ez nem volt egyáltalán véletlen, mert ismeretségének Orbánnal múltja van, barátságuknak elvi bázisa. Köppel ugyanis Svájc egyik legismertebb szélsőjobboldali, migrációellenes, EU-szkeptikus, Trump-imádó, valamint oroszbarát politikusa és újságírója, kiváló orosz kapcsolatokkal.

Nem vesztegetek sok időt Köppel életrajzára, szakmai és politikai pályafutására, mert azt az érte rajongó Mandiner megosztotta az olvasóival. Ez alighanem az általa saját magáról a Wikipédiában megütközést keltő módon átírt változaton alapulhat. Arra koncentrálok inkább, amit mandinerék kifelejtettek abból, amit fontos tudni Köppelről.

Először is: Köppel az orosz-svájci újságírói díj büszke tulajdonosa. Nem véletlen. Állandó kommentátora és vendég szakértője volt az orosz állami televízió, a Russia Today (RT) német nyelvű adásának. Egészen annak 2022. március 2-i betiltásáig az EU területén hazug EU-, nyugat- és Amerika-ellenes propagandája miatt.

Az is kimaradt a Mandiner-laudációból, hogy Köppel politikai képviselői pályafutása a svájci Nemzeti Tanácsban akkor szakadt meg váratlanul, amikor vizsgálat indult ellene a Nemzeti Tanács külügyi bizottságában elhangzott bizalmas információk kiszivárogtatása miatt. A büntetőeljárás megindításához kezdeményezték mentelmi jogának felfüggesztését, de – nem tudni miért – végül elálltak ettől, és az ügyet elaltatták.

Köppel pedig újságírói elfoglaltságára hivatkozva bejelentette, hogy felhagy a politikai tevékenységgel, nem indul a következő választásokon, bár nyolc évig úgy ült a Nemzeti Tanácsba, hogy ő kapta két alkalommal is a legtöbb szavazatot a választásokon egész Svájcban. Igaz, a parlamentben elnyerte a legkevesebb szavazáson részt vett képviselő kétes díját.

Köppel szereplése a Weltwochénál azért megér még egy kis kitérőt. Máig nem tudni – mivel nem volt hajlandó elárulni -, hogy milyen forrásból vásárolta be magát a korábban, a főszerkesztősége alatt felfuttatott példányszámú lap részvényesei közé azt követően, hogy az újság korábbi elhagyása után váratlanul visszatért a szerkesztőségbe. Az is figyelmet érdemel, hogy néhány veszteséges évet is kibírt ismeretlen eredetű tőkéjére támaszkodva, sőt felvásárolta a kiadó összes részvényét, amelynek így egyedüli tulajdonosa lett.

Köppel Donald Trump amerikai elnök egyik legjelentősebb svájci támogatója. 2018 márciusában elhozta egy zürichi rendezvényre Trump egykori főstratégáját, Steve Bannont, miután az nagy interjút adott a Weltwoche-nak. Ez a látogatás volt Bannon első megjelenése Európában. Ugyancsak Köppel kezdeményezésére jelent meg 2023 novemberében a zürichi Weltwoche “matinéján”, és mondott beszédet Orbán Viktor. Köppel akkor kijelentette: Svájcot, Magyarországot és a Weltwoche-t „szabadságszeretet és más véleményének a tisztelete köti össze”.

A Mandiner és Köppel aligha szerénységből hallgatnak arról, hogy a svájci laptulajdonos nem először járt Oroszországban. Hangos nemtetszést váltott ki, hogy 2023 májusában Köppel Moszkvába látogatott, és interjút készített többek között Vlagyimir Szolovjov tévészemélyiséggel és propagandistával és a háborús bűnökért szankcionált Marija Lvova-Belovával is, aki Vlagyimir Putyin orosz elnök gyermekjogi megbízottja.

Ezzel kapcsolatban Köppel 2023. április végén a Weltwoche-ban így írt moszkvai útjáról, az orosz fővárost ironikusan az „állítólagos gonoszság epicentrumának” nevezve: „Elárasztja (Moszkvát – a szerk.) a mediterrán könnyedség, a zsúfolt éttermekben vidámság, de rend és tisztaság, barátságos rendőrség, nem klímavandálok.”

Majd arról elmélkedett, hogy “az Oroszország elleni gyűlölet talán abból is adódik, hogy az oroszok egyszerűen nem hajlandók elfogadni azt az őrületet, amely tönkreteszi nyugati világunkat: a zöld ideológiát, a politikailag korrekt véleményeket, a nemi őrületet, a család lerombolását, a családok és jogállamiság elhanyagolása és a vak engedelmességet az USA-val szemben. A mai oroszok jobb európaiak. Ők az igazi európaiak? A fővárosukban tett látogatás után az ember hajlamos ezt gondolni.”

Köppel már Ukrajna orosz lerohanásakor készen állt az orosz lépést legitimáló elméletével: a Weltwoche „Putyin, a félreértett” felcímmel és „a Putyin-kritika kis pszichológiája” alcímmel útmutató írást közölt Köppel tollából, amely szerint Putyint az „újságírók és értelmiségiek” utálják, mert „mindenért kiáll, amit azok elutasítanak, démonizálnak. Ezek: a hagyomány, a család, a hazaszeretet, a háború, a vallás, a férfiasság, a katonaság, a hatalmi politika és a nemzeti érdekek”.

Köppel szerint Putyin lerántja a leplet „ellenfelei üres moralizálásáról és a Nyugat dekadenciájáról”. Páncélos hadosztályai bevetésével Putyin világossá tette, hogy „még mindig létezik valami olyasmi, mint a tények rideg valósága, nem csak a „beszédek” és „narratívák” képzeletbeli metaverzuma, amellyel az emberek úgy értelmezik a világot, ahogyan nekik teszik.

Remélhetőleg – írta – “Putyin lesz az a sokk, amelyre a Nyugatnak szüksége van ahhoz, hogy magához térjen”. Köppel szerint Putyin „nem ellenségünk”, hanem „potenciális partnerünk”. Oroszországot a NATO „provokálta” ebbe a háborúba. A Neue Zürcher Zeitungban írt vendégcikkében végzetes „semlegességsértésnek” minősítette, hogy Svájc részt vesz az oroszellenes gazdasági szankciókban.

Az NZZ am Sonntag című hetilap szerint Köppel „Weltwoche daily” nevű internetes adásaiban olyan nézeteket képvisel, „amelyeket az orosz nagykövetség is terjeszthetne”. A német Süddeutsche Zeitung Köppelt a leghangosabb putyinistaként” jellemezte. Válaszul Köppel azt írta, hogy szerinte a háborúellenesség olyan ellenszenv, amit egyesek „fegyverként használnak arra, hogy megakadályozzák a szabad vitát.”

Az talán már csak hab a tortán, hogy Köppel szerint nincs klímaváltozás, aminek alátámasztására az Orosz Tudományos Akadémia ezt taglaló tanulmányát idézi a lapjában. Természetesen Köppel Orbán nagy csodálója. Svájcban szélsőjobboldali, migráns- és védőoltás-ellenes szélsőjobboldali pártocskákkal bandázik szabadidejében. A sors iróniája, hogy felesége, gyermekei anyja Vietnamból menekült Svájcba. x

Zsebesi Zsolt

Hozzászólás