A francia elnök az európai parlamenti választásokon elszenvedett fiaskója után váratlanul és a politikai megfigyelők számára érthetetlenül nemzetgyűlési választásokat rendelt el. Mindenki arra számított, hogy Marie Le Pen szélsőjobboldali, oroszbarát pártja azon abszolút többséget szerezhet, de nemcsak ez, hanem a győzelem sem sikerült nekik, sőt Macron pártja visszavágott, és megelőzte Le Penéket. A nemzetgyűlési választás látványos népszavazássá alakult, amelyben a franciák többsége nemet mondott a neofasizmusra hajazó, görcsösen középre húzó, de nyíltan oroszbarát Le Penre és pártjára.
A Le Pen párttal fog Orbán 11 fideszes képviselője az európai parlamentben frakciót alakítani, kiegészítve az olasz újfasisztákkal és Európa összes oroszbarát, jórészt Moszkva által finanszírozott szélsőjobboldali, EU-szkeptikus, rasszista, homofób szemetével. Csakhogy a Fidesz szavazói is tudják: Európa legszörnyűbb eszmei családjába tagozódik be a Fidesz, amely eredetileg a Liberális Internacionáléból indult, majd miután a kereszténydemokrata néppártok családjából, az Európai Néppártból kiakolbólították, találta meg a helyét a neonáci és neofasiszta európai szélsőjobbon.
Azzal, hogy a Fidesz 11 EP-képviselője a szégyenpadon, a Patrióta pártcsaládban fog politizálni, nemcsak magára, de az egész országra hoz szégyent. Magyarországot Orbánnal és az ő Fideszével sorolják be az európai demokratikus politikai erők azok közé, akiktől Európa, az egész nyugat a polgári demokráciát, az emberi szabadságjogokat, az európai polgárság évszázados baloldali és liberális vívmányait félti, és teljes joggal.
Ezek azok a pártok, amelyek jobboldali populistaként azokat a valóban létező gazdasági, politikai és társadalmi problémákat lovagolják meg, amelyeket egyrészt a piacgazdaságnak vagy jóléti társadalmaknak nevezett polgári demokratikus rendszerek halmoztak fel és mélyítettek el azzal, hogy saját polgáraikat elárulva, a feltörekvő országok, Kína, India és társaik ár- és bérversenyét szabadították rájuk a nagyobb profit érdekében, jelentősen megnyirbálták a nyugati szakszervezetek által elért, a munkások, a munkavállalók érdekeit képviselő törvényi garanciákat.
Mára odáig jutottunk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormányát adó hárompárti koalíció egyik pártja, a Szabaddemokrata Párt (FDP) a szociáldemokrata SDP és az ugyancsak magát balra pozicionáló Zöldek partnere, a nyolcórás munkaidő megszüntetését és helyette a „flexibilis”, vagyis hosszabb munkaidőt vezetné be, aminek tartama a munkaadók és a munkavállalók alkujától függne. A baloldali munkásmozgalmak évszázados vívmánya, nyolcórás munkanap eltörlése egy újabb lépés a véres gazdasági és politikai harcban kivívott munkásjogok felszámolása irányába.
Vasárnap Franciaország nagyvárosainak utcáin spontán népünnepélyek törtek ki a választási eredmény nyilvánosságra kerülése nyomán. A baloldali széles politikai összefogás, az ezt honoráló francia választási szabályokkal együtt, látványosan megállította az ország szélsőjobbra tolódását, és Marie Le Pent jó időre parkolópályára tette. Talán egészen a 2027-es elnökválasztásig, ahol megint próbálkozhat, és talán újra megkapja Orbán Viktortól az utóbbi elnökválasztáshoz hasonlóan a magyar adófizetők pénzéből, mert egy állami banktól adott, 10 millió eurós támogatást.
Magyarul: a 2026-os magyar országgyűlési választásokat is joggal egy népszavazásnak lehet tekinteni, amelyen a magyar választók arról dönthetnek a magyar választási törvény restriktív szabályai közepette, hogy továbbra is egy nyíltan neonáci, neofasiszta vértelen diktatúrában akarnak-e élni Európa peremén, esetleg annál is keletebre, az Orosz Föderáció és a kommunista Kína ölelő karjaiban, vagy inkább Európát, a polgári demokráciák közösségét, a nyugatot választják.
Ennek fényében kellene a jelenlegi magyar ellenzéknek magát megszerveznie. Ez – a magyar választási törvény miatt – nem annyira a széleskörű összefogást kívánja meg fél tucat jelentéktelen és egy komoly társadalmi támogatottsággal rendelkező párt között, ahogyan azt sokan jó szándékkal, de helytelenül szorgalmazzák, hanem a lehető legnagyobb támogatás nyújtását az egy nagy pártnak, mert csak az győzheti le a Fideszt – ha egyáltalán választáson legyőzhető –, senki más, semmilyen összefogás, mert annak hazánkban sem hagyománya, sem sikeres példája nincs. Ez a párt a jelenlegi állás szerint a Magyar Péter nevével fémjelzett Tisza Párt, de lehetne bárki más is, aki nála nagyobb tömegtámogatást tud felmutatni 2026-ig.
Minden politikai erő célja az kell legyen az ellenzéki oldalon, hogy minden lehetséges eszközzel a lehető legszélesebb társadalmi támogatást próbálja megszerezni. Azzal a korlátozással, hogy az ellenzék jobboldalán létrejött Tisza Párttal szemben jobboldali pártnak nem kellene sorompóba szállnia, viszont a baloldalon annál inkább szükség volna egy potens, a múltjával nem terhelt, új baloldali erőre, ami magába szippantaná a régi baloldali, eredményt felmutatni nem képes pártok tagságát, és fiatal erőkkel frissítené fel magát, ahogyan a Tisza tette ezt a jobboldalon.
Egy nagy jobboldali gyűjtőpárt megfelelő lehet a Fidesz leváltása felé vezető út kikövezéséhez, de azon egy hozzá mérhető baloldali párttal kellene végigmennie. Nem egymás választási szövetségeként, hanem a választási eredmény fényében későbbi koalíciós partnerként kellene bevégezniük az ország mentesítését a NER rendszerétől, az Orbán-rezsimtől, annak intézményeitől és törvényeitől, egy modern, európai alkotmány és választási törvény elfogadása legitim feltételeinek megteremtésével bezárólag.
Nem lesz Magyarországon normális polgári demokrácia, ha egy nagy párt visz mindent. A legfontosabb biztosítéka annak, hogy ne ismétlődhessen meg, ami a Fidesszel történt, amely viharos gyorsasággal alakult át pártból a diktátor hatalmát biztosító szavazógéppé, hogy az új jobboldallal egy hozzá hasonló erőt képviselő új baloldal áll szemben.
Ha Magyar Péternek sikerült Orbán és a Fidesz hatalmas erőfölénye mellett egy támogatással bíró jobboldali pártot létrehoznia, akkor miért volna ez lehetetlen Gyurcsány Ferenc immár eljelentéktelenedett DK-ja árnyékában? Minden Gyurcsányra való hivatkozás csak a politikai tehetségtelenség és restség elkendőzését szolgálja, a kemény munka, a tényleges, elvszerű baloldali politizálás helyett. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 