A magyar kormányfő újabb diplomácia botrányt kavart. Ezúttal Ciprus területi integritásába taposott bele trágyás lábbal. Jelenlétével legitimálta a Türk Tanács július 5-6-i azerbajdzsáni ülésén hozott döntést, amellyel – a magyarhoz hasonló – megfigyelői státust adtak az Észak-Ciprus nevű entitásnak, amelyet Törökországon kívül senki, főleg az Európai Unió nem ismer el, amelynek a soros elnökségét Magyarország adja, Orbán Viktor nevű miniszterelnökével az élén.
Természetesen az EU külügyi megbízottja azonnal és élesen reagált, leszögezve, hogy sajnálatos Orbán jelenléte a Türk Tanács ominózus ülésén, ahol az EU álláspontjával ellentétes döntést hoznak, amely sérti az ENSZ alapokmányát, Ciprus egységét, területi integritását, és egybeesik a török kormány katonai jelenlétének provokatív fokozásával az Észak-Ciprus nevű entitásban. Orbán a tanácskozás alkalmából arról beszélt, hogy Magyarország soros uniós elnöksége alatt törekedni fog az EU és a Türk Tanács kapcsolatainak szorosabbra fűzésére.
Josep Borrell, az EU külügyi megbízottja közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy “Magyarország nem kapott felhatalmazást az EU Tanácsától a Türk Tanáccsal való kapcsolatok előmozdítására” . Leszögezte: Brüsszel elutasítja a Türk Tanács azon kísérleteit, hogy megfigyelőként legitimálja a ciprusi török szeparatista entitást, az “észak-ciprusi Török Köztársaságot”, amely a Ciprusi Köztársaság elismert határain belül található, és csak Törökország ismeri el, amitől nagymértékben függő gazdasági, katonai és politikai helyzetben van.
Orbán Viktort a múlt hét végén többször is bírálták az EU, a NATO vezetői, a Fehér Ház és Ukrajna is, többek között moszkvai látogatása és Vlagyimir Putyinnal való találkozása miatt. Az Egyesült Államok, az Európai Unió és Ukrajna úgy gondolja, hogy a hátuk mögötti tárgyalások nem hozzák közelebb a békét. Az általános vélekedés az, hogy Orbán a Nyugat figyelmét Ukrajna támogatásáról a béketárgyalásokra próbálja terelni.
Orbán diplomáciai ámokfutását most Pekingben folytatja, ahol nyilván Kína vezetésével kívánja – ugyancsak felhatalmazás nélkül – megtárgyalni az orosz-ukrán háborúban elérhető béke feltételeit, és biztosan szó lesz a kínai béketervről. A magyar kormányfő azzal a Kínával próbál meg egyezkedni, amely Oroszország Ukrajna elleni háborújának legfőbb gazdasági támogatója, és egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait a háborús bűnös Putyinnal, gazdasági diverziót folytat a nyugat ellen, és a nemzetközi jogot sértve igyekszik felségvizeit a szomszéd országok kárára kiterjeszteni Kína partjainál, továbbá fegyverrel fenyegeti Tajvant.
Magyarországot már eddig is kemény bírálat érte oroszbarát politikája miatt, és mert nem támogatja sem anyagilag, sem fegyverek szállításával Ukrajnát, sőt ellenzi azt, ahol lehet, akadályozza annak megvalósítását. A NATO-tól kapott külön engedéllyel nem vesz részt annak Ukrajnát szolgáló misszióiban. Miközben biztonságpolitikai megfontolásokból a nyugat igyekszik leépíteni függőségét Kínától, Magyarország látványosan fejleszti kapcsolatait Pekinggel, és mára Magyarország Kína európai gazdasági ugródeszkájává vált a nyugattal folytatott gazdasági versengésben.
Mindeközben a még létező vagy éppen formálódó magyar ellenzéki pártok egymás szapulásával múlatják az időt. Bűnös nemtörődömséget tanúsítva nem képesek sem együtt, sem külön-külön, határozottan, világosan és élesen elítélni az orbáni külpolitikát, amely Magyarország szövetségeseinek elárulásával egyenlő, sérti az EU, a NATO, Európa, az egész nyugat és Magyarország alapvető érdekeit. Elképesztő az az intakt viselkedés, amit az elvtelenség és a saját sebek nyalogatása jellemez az ellenzéki oldalon. Ez a magagatartás felveti az ellenzék és a kormánypárt közös felelősségét is az orbáni politika tragikus következményeiért. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 