A magyar kormány a végtelenségig fokozza a feszültséget hazánk és az Európai Unió, valamint a NATO között. Ma az EU külügyminiszterei készülnek dönteni az Ukrajnának szánt 6,5 milliárd eurós támogatásról, amit Magyarország változatlanul egyedüliként ellenez.
Ezzel párhuzamosan jelentette be Orbán Viktor a hét végén egy német lapnak adott interjúban, hogy a július elsejével kezdődő magyar uniós elnökség tevékenységének fókuszába kívánja állítani a fegyverszünet elérését az orosz-ukrán háborúban, ami – szerinte – egy béketárgyalás alapja lehetne. Ez egy provokatív és ukránellenes indítvány, mivel a háborús felek mindeddig nem találtak egyetlenegy olyan közös feltételt sem, amellyel tárgyalóasztalhoz ülhetnének.
Ukrán részről a feltétel az orosz csapatok kivonulása a megszállt területekről, az oroszok pedig csak akkor hajlandók tárgyalni, ha Kijev elfogadja, hogy Ukrajna egy részét Oroszországhoz csatolják. Mégpedig a jelenleg orosz megszállás alatt álló területnél is nagyobb területet. Ebben a helyzetben a magyar javaslat csak egy arra irányuló kísérletként értelmezhető, hogy szétzilálja az EU és a NATO egységes álláspontjával arra vonatkozóan, hogy egy esetleges tűzszünet és egy béketárgyalás feltételeit Ukrajna szabhatja meg.
Különösen visszatetsző Orbán nyilatkozata annak fényében, hogy Magyarország – folytatva eddigi ukránellenes politikáját – blokkolni készül az EU Ukrajnának szánt támogatását, továbbá az orosz agresszió első napjától kezdve nem nyújt katonai támogatást a megtámadott szomszédos országnak, sőt területén sem enged át Ukrajnának szánt fegyvereket.
Ennek az újabb magyar provokációnak a mozgatórugóit és célját keresve a nemzetközi elemzők nem találnak más magyarázatot, mint azt, hogy Magyarország vakon követi Moszkva utasításait, és aktív szerepet vállal az orosz elnök azon törekvéseinek támogatásában, amelyek célja a nyugat, a NATO és az EU egységes fellépésének megakadályozása Ukrajna mellett.
Sajnálatos, hogy miközben az ország sorsát megszabó fontos fejlemények tanúi vagyunk Magyarország és a nyugat kapcsolatában, a magyar nyilvánosság, a közvélemény és a társadalom nagy részének a figyelmét az köti le, hogy Magyar Péter, a legnagyobb magyar ellenzéki párt vezetője a hétvégén egy diszkóban kivel táncolt, és kivel akasztotta össze a bajszát.
Jó volna, ha a magyar ellenzék, amelynek egy része a június 9-i EP választás után a sebeit nyalogatja, a másik pedig váratlan sikerét ünnepli, időt szakítana a pártépítés és a sikertelen választás utáni kármentés fontos feladatai mellett arra is, hogy állást foglaljon az ország nemzetközi kapcsolatait érintő kardinális kérdésekben, az olyan fontos ügyek szem elől tévesztése nélkül, hogy legyen-e a fővárosban gyaloghíd a Dunán, és mennyi kerékpárútra van szüksége a székesfővárosnak.
Tekintettel arra, hogy Magyarországnak a valóságos nemzetközi helyzetet reálisan felmérni és annak figyelembevételével az ország érdekeit szolgáló döntéseket meghozni képes kormánya és kormányfője jelenleg nincs, az ellenzékre hárulna a történelmi feladat, hogy a magyar társadalom valódi értékválasztását nemzetközi téren felmutassa, mert ellenkező esetben az egész magyar társadalomra ég rá a szégyen, hogy az orbáni rezsim nyugatellenes politikájának legalábbis passzív támogatója. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 