Az EP választás igazi tétje nem a háború és béke

Orbán Viktor választási kampányának gerincét az a propaganda

hazugság adja, hogy az európai parlamenti választás tétje a háború vagy a béke és egy világháború elkerülése volna. A világ békéje azonban nem az EP választásokon, hanem azon múlik, hogy sikerül-e megállítania Putyint a NATO-nak és az Egyesült Államoknak Ukrajnában.

Az EU és Magyarország közötti béke sem azon műlik, hogy kik ülnek be magyar képviselőként az Európai Parlamentbe, hanem azon, hogy sikerül-e megszabadulnia Magyarországnak Orbán Viktortól és kormányától, mert nem a brüsszeli magyar képviselők üzentek hadat – nem is tudnának – az EU-nak, hanem a magyar kormány, egészen pontosan Orbán Viktor.

Azt a vitát sem befolyásolja a magyar EP választás akármilyen eredménye mérhető módon, hogy milyen Európai Uniónk lesz az elkövetkező öt évben egy összébb tartó vagy egy még jobban széthúzó. Egyrészt mert ez nem teljesen az Európai Parlamenttől magától függ, hanem elsősorban attól, hogy miként fog alakulni az orosz-ukrán háború, az amerikai elnökválasztás, valamint az EU és az USA viszonya Kínával. Másrészt azért sem, mert az összesen 21 magyar képviselő nagy valószínűséggel legalább három különböző parlamenti frakcióba fog ülni, ahol létszámuk miatt egyik csoport sem fog az ottani politikára meghatározó befolyással bírni.

Mielőtt a lehetséges forgatókönyvek latolgatásába kezdenék, előre leírom, mi lenne a legjobb a magyar érdekek uniós képviselete szempontjából, mert sokan nem szívesen olvasnak hosszabb cikkeket.

A legnagyobb előnye az országnak abból lenne, ha Magyar Péter Tisza Pártja juttatná be a legtöbb képviselőt, mert az ő várható helyük a Néppártban adja a legnagyobb esélyt a magyar érdekek képviseletére. A második legkedvezőbb, ha a DK kap sok szavazatot, akik kisebb eséllyel ugyanerre lehetnek képesek a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségében ülve.

Az ország tényleges érdekeit a legkevésbé szolgálják azok a képviselők, akik a Fidesz színeiben kerülnek az EP-be, mert mind az európai szélsőjobb padsoraiban és ellenzékben fognak ülni öt éven keresztül, reális lehetőség nélkül arra, hogy érdemi munkát végezzenek Magyarország érdekében. Mákszemnyi esélyük lehet, hogy egy néppárti-szélsőjobb koalícióban jobb pozícióhoz jutnak.

A 21 magyar képviselő, ha valamennyi egy politikát képviselne az EU-ban, és együtt szavazna, akkor sem tudna sokat tenni, legfeljebb úgy, ha egy parlamenti frakcióban, mégpedig egy olyanban ülnének, amely a parlamenti többséget adja az EP-ben

Hogy mindenkinek világos legyen: az EP-ben 2024-tól pontosa 720 képviselő fog szavazni. Ebből öt országnak, sorrendben: Németországnak, Franciaországnak, Spanyolországnak, Olaszországnak és Lengyelországnak együtt 62 százaléka volna, ha képviselőik ugyancsak együtt szavaznának, miközben Magyarország a maga 21 mandátumával nem egészen 3 százalékot képvisel.

Mégsem közömbös, hogy kire szavazunk, ugyanis attól – és ez sem kevés – függhet, hogy lesz-e Magyarországnak hangja, amit meghallanak Brüsszelben, hogy olyan parlamenti frakcióba ülnek-e be a magyar képviselők, amely a parlamenti többséget alkotó koalíció része lesz, ami lehetővé teszi, hogy szavazataikért cserében ott a magyar érdekeket mellett lobbizhassanak vagy sem.

A mostani esélylatolgatások szerint befolyásos frakcióba kerülésre a Tisza Pártnak és a DK-nak van a legnagyobb esélye, mivel a Tisza az EP legnagyobb frakciójába, az Európai Néppártba készül, amely nagy valószínűséggel a legnagyobb mandátummal bíró, megkerülhetetlen frakció lesz.

A DK, amennyiben a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségében marad, ahol ma is van, akkor esélye a történések befolyásolására csak akkor teremtődik meg, ha fennmarad a most kormányzó koalíció, vagyis a szocialisták továbbra is a Néppárttal együtt adják a parlamenti többséget.

A Tisza pozíciója a legígéretesebb, mert a dolgok mai állása szerint nem lesz olyan koalíció az EP-ben, amelyből a Néppárt kimaradhat, ugyanis ha nem a szocialistákkal, akkor az európai szélsőjobb Meloni és Le Pen egyesült frakciójának voksaival szerezhetnek többséget. Ebből biztosan nem kérnek a szocialisták, tehát egy ilyen konstellációban velük együtt a DK is ellenzékbe szorul.

A Néppárt lepaktálása a középre húzó és magát szalonképessé kifestő szélsőjobboldali hölgyekkel oda vezethet, hogy a Meloniékhoz csatlakozni akaró Fidesz egy koalícióba kerül a Néppárttal, azzal a párttal, amelyből kirúgták, amely semmi együttműködésre nem hajlandó Orbánnal, már csak azért sem, mert az Európai Bizottság elnökének ők azt az Ursula von der Leyent jelölik, akit Orbán ki akar ütni a nyeregből, miközben von der Leyen már hosszú ideje együtt bandázik Melonival, aminek eredményeképpen Meloni hajlik von der Leyent támogatni.

A fenti helyzet nem ígér sok jót Orbánnak, főleg azok után, hogy a két hölgynél is jobboldalibb német AfD -t, amely nem kevés képviselőt küldhet a parlamentbe, Marie Le Pen kizáratta az általa vezetett Identitás és Demokrácia nevű pártcsaládból, mert túl náciknak találta őket, de Meloni sem látja velük az együttműködés lehetőségét, mert ő meg az olasz kormány élén lapátolja a pénzt és küldi a fegyvereket Ukrajnának.

Hol lesz ebben az egészben Orbán Fideszének a helye? Ez nagy mértékben függ attól, hogy hány képviselőt ajánlhat fel, de attól is, hogyan sikerül a választás Le Pen és Meloni számára. Várhatóan megerősödnek, és még az sem zárható ki, hogy a legerősebb frakció lesz az övék.

Megerősödésük amilyen esélyt teremt a számukra, olyan veszély forrása is, mert az ettől megrettenő európai demokratikus pártcsaládokat, a szocialistákat, a Néppártot, arra ösztönözheti, hogy mégis fogjanak össze a zöldekkel, a liberálisokkal, és mindenkivel, akik a szélsőjobb előretörést meg akarják akadályozni. Ha erre sor kerül, akkor a Tisza és a DK voksai megint csak felértékelődnek, és mindketten, jó helyen ülve, befolyásolhatják a parlamenti döntéseket.

Akkor kire szavazzunk?

Aki a Tisza előretörését támogatja, és a legnagyobb esélyt akarja megteremteni magyar EP-képviselők számára, hogy az országért tehessenek, azok szavazzanak a Tiszára.

Akiknek a Tisza nem jön be, de nem akarják, hogy folytatódjon a teljesen kontraproduktív és káros háború Magyarország és az EU között, tetszik, nem tetszik, voksoljanak a DK-ra.

Akiknek sem a DK, sem a Tisza nem szimpatikus, szavazhatnak a maradék kis pártok valamelyikére, ízlés és vérmérséklet szerint, annak tudatában, hogy voksuk valószínűleg el fog veszni.

Akik a Fideszre esküsznek, nekik nem is kell mondani, a Fideszrr fognak voksolni, amivel – szerintem – maguknak és mindannyiunknak sokat ártanak, de ez legyen az ő lelkiismereti kérdésük, bár a mi problémánk marad. x

Zsebesi Zsolt