A magyar kormány lelkesen jelentette be, hogy 560 milliárd forintos hiteltartozásával együtt 1200 milliárd forintos áron megvásárolta a Liszt Ferencről elnevezett budapesti nemzetközi repülőteret, amivel – ahogyan az illetékes miniszter fogalmazott – hazajött Liszt Ferenc (gondolom, Weimarból), mert a reptér el sem ment Ferihegyről. Mindegy is, a lényeg: közös pénztárcánk 1200 milliárd forinttal lett könnyebb, és államunk adóssága 560 milliárd forinttal nagyobb. Hurrá!
Azoknak mondom, akik eddig – szemben nemzeti kormányunk tagjaival – nem éreztek gyomor- és szívtájékon szúrós fájdalmat azért, mert a nemzet repülőtere eddig nem nemzeti kézben volt, esetleg nem álmodtak hetente nemzeti álmot arról, hogy Liszt Ferenc végre hazatért Ferihegyre, nem gondolták, hogy ez egy igazi nagy üzlet (valakinek), amit csak politikusok tudnak ilyen biztos kézzel nyélbe ütni.
Nagy ötlet volt repteret vásárolni pont most, mégpedig attól függetlenül is, hogy a céget a vételár közel felét kitevő hitel nyomja, amikor ugyanaz a kormány, amely repteret vett, azzal tartja rettegésben a magyar lakosságot, hogy mindjárt kitör a világháború.
A világháborúk általában nem kedveznek a polgári repülésnek, mert ilyenkor a légtereket vadász- és bombázó gépek, ballisztikus és cirkálórakéták, újabban drónok lepik el a turistákat szállító fapadosok helyett. Vagyis mikor kellene repteret venni, ha nem ilyenkor?
Ha valóban háború előtt állunk, akkor egyszerűbb és olcsóbb lett volna nemzetstratégiai szükséghelyzetre hivatkozva lefoglalni Ferihegyet a magyar hadsereg és az egy főre eső lízingelt Grippenek számában világviszonylatban is előkelő helyen álló magyar légierő számára. Ezzel megtakaríthattuk volna a vételárra kiadott pénzt, és még a tulajdonjog megszerzésével járó 560 milliárdos adósságot sem kellett volna felvállalni.
Ne legyünk ünneprontók, amikor nemzeti gondolkodású magyar emberek milliói szorongatják boldogan egymás kezét, hogy pártunk és kormányunk bölcs döntése nyomán nem dobtunk ki 1200 milliárd forintot – mondjuk, olyan felesleges hívságokra, mint – új kórházak építésére vagy a régiek felújítására, műtőkre, diagnosztikai felszerelésekre, vagy iskolák és szociális bérlakások építésére, hogy szép, modern iskolákba járhassanak a gyerekeink, és egészséges lakásokba költözhessenek a szerényebb jövedelmű magyar családok megfizethető bérleti díjért.
Nem, mi nem követjük el azokat a hibákat, amelyeket a rothadó és keresztény gyökereit elfeledő nyugati, háborúpárti, jóléti társadalmak liberális és gender kormányai. Mi ugyanis csak úgy nem dugdossuk a milliárdokat különféle segélyek és támogatások formájában az emberek zsebébe, nem szórjuk azokat szét iskolákra és kórházakra, mi repülőteret veszünk, hogy legyen repülőtér, mert az nemzetstratégiai kérdés, hogy a repülőtér nemzeti kézben legyen.
Mint ahogy az is nemzetstratégiai kérdés, hogy az ország úthálózata, autópályáink és gyorsforgalmi útjaink is nemzeti kézben, lehetőleg egy-két nemzeti gondolkodású nemzeti nagytőkés kezében legyenek. Ugyanazokban a kezekben, ha már választani lehet, amely nemzeti kézben a gáz- és villamosáram-hálózata is van, mert nemzeti kormányunk tévedhetetlen szemmel tudja kiválasztani az ország lakosságából azt a kettőt-hármat, akinek annyira nemzetiek a kezeik, hogy azokba bízvást helyezhetjük az ország nemzetstratégiai jelentőséggel bíró jószágait.
Valószínűleg nemzeti ünnep és munkaszüneti nap lesz május 6-a, arra emlékezve, hogy egy nap még ennyit a magyar állam nemzetstratégiai ügyben külföldiek zsebébe nem tömött a pénzünkből, és soha eddig egy üzletben nem sikerült egyszerre ekkora adósságot bevállalnia, ami – ahogyan a miniszter is felhívta rá a figyelmet – különösen a mai háborús vészhelyzetben, költségvetési rekorddeficit, és az égbe szökött államadósság idején nagy teljesítmény.
Ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra is, hogy béke és prosperitás idején herdálta el az egykori Gyurcsány-kormány Liszt Ferencet, mi pedig háborús időben herdálunk el 1200 milliárd adóforintot az 560 milliárdos adóssággal terhelt reptér visszavásárlására, amikor ilyesmi egyetlen nyugati, dekadens, gyökereit veszejtett, genderhívő és háborúpárti liberális kormánynak még csak az eszébe se jutna.
Nem kell mindig mindenen nyavalyogni. Lett egy 1200 milliárdos repterünk, amit bármikor tovább lehet adni a kínaiaknak, akik ugrásra készen várják a lehetőséget, hogy mindjárt az után, hogy visszafoglalták Tajvant, közben legyőzték az Egyesült Államok haditengerészetét a Dél-Kínai-tengeren, és Oroszországgal vállvetve két vállra fektették a NATO-t Lengyelországban és Finnországban, örömmel fogják birtokba venni a budapesti repteret, hogy onnan helyezzék árudömpingnyomás alá az addigra elkészülő vasútvonaluk forgalmára ráerősítve Európa még földig nem bombázott városainak életben maradt lakóit.
Merjünk nagyot álmodni! Ne higgyük, hogy aki ilyet álmodni tud, az nem lehet más, csak a Fidesz. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 