A norvég hadsereg főparancsnoka, Eirik Kristoffersen szerint Oroszország nagy valószínűséggel három éven belül megtámadhat egy NATO-tagországot. A legesélyesebb célpont lehet: Finnország, Lengyelország, valamelyik balti ország vagy Moldova. A főparancsnok szerint amíg az orosz-ukrán háború folyik, Moszkva nem lesz képes új frontot nyitni, tehát két éve van a NATO-nak felkészülni a védekezésre Oroszország ellen.
Oroszország hatalmas veszteségeket szenvedett el Ukrajnában, és legalább három évre lesz szüksége, hogy újraépítse a hadseregét. Korábban ezt a nyugati szakértők tíz évben látták reálisnak, de az orosz gazdaságot már most olyan mértékben állították át hadigazdálkodásra, hogy ez az idő lényegesen lerövidült – fejtette ki Kristoffersen a Bloombergnek adott interjújában.
Hasonló hangok hallatszanak Lengyelországból is. Jacek Siewiera, a Lengyel Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője szerint a háború elkerülése érdekében “három évünk van a konfrontációra való felkészülésre”. Varsó hozzá is kezdett saját légvédelmi pajzsa kiépítésének és egy védelmi vonal létrehozásának keleti határa mentén. Életre hívott egy területi védelmi rendszert, amely a kelet-ukrajnai orosz benyomulási módszer elleni védekezésbe vonná be a lakosságot.
Magyarország kormánya mindeközben – az EU és a NATO tagországai között egyedüliként – ignorálja az orosz veszélyt, és továbbra is gazdasági kapcsolatokat tart fenn Oroszországgal és a gyakorlatilag orosz megszállás alatt álló, szuverénnek nem tekinthető Fehéroroszországgal, Moszkva fő támogatójával, Kínával pedig stratégiai partnerség kiépítésén fáradozik.
Magyarország egyáltalán nem attól tart, hogy Oroszország – ahogyan tette ezt Ukrajnával – egy NATO-tagországra támadna, hanem attól, hogy a szerinte háborús pszichózisban élő nyugati politikai vezetők provokálnak ki orosz támadást, vagy éppen maguk támadják meg Oroszországot. Orbán Viktor szerint a „gonosz” nyugati vezetők világháború kirobbantására készülnek.
Orbán Viktor magyar kormányfő politikai igazgatója, Orbán Balázs pedig megkérdőjelezi Magyarország nyugati, mindenekelőtt német gazdasági kitettségét, amikor a magyar „békepárti”, vagyis az Ukrajna támogatását elutasító politika részeként úgy nyilatkozik, hogy Magyarországnak nem szabad a csónakját a süllyedő német hajóhoz kötni.
Ebből a hasonlatból kiindulva: amennyiben Németország, a világ harmadik legnagyobb nemzetgazdasága egy süllyedő hajó, akkor Magyarország egy tengeralattjáró. Nem süllyedő, mert kétpercenként feljön a víz színére, hogy levegőt vegyenek az evezősök.
Csak ez az Orbán Balázstól származó kormányzati metafora elég lelombozó ahhoz, hogy tragikus következtetést lehessen levonni a magyar külpolitikát irányítók szellemi képességeiről – hogy finoman fogalmazzunk. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 