Diktátorok előnyben

Hogy, hogy nem, de Putyin nagy fölénnyel nyerte az orosz elnökválasztást, ami majdnem mindegy is, mert országát már korábban a saját igényeihez igazította, átalakítva benne az elnöki hatalom rendszerét is, így hosszú távra, élete végéig tervezhet az elnöki fotelben, kényelmesen hátradőlve, több száz testőre körében.

Joe Biden amerikai elnök ezzel szemben a legkevésbé sem érezheti magát biztonságban, és nemcsak azért, mert hivatali ideje meg van számlálva, maximum még négy évig tarthat és egy perccel sem tovább, de ez is csak egy lehetőség, mivel neki még sorompóba kell szállnia novemberben, és egy teljesen nyílt, szabad választást kell megnyernie ahhoz, hogy ne kelljen költözködnie a Fehér Házból.

Ez nem elhanyagolható tény az orosz-ukrán háború szempontjából sem. Eddig azt láttuk, hogy Biden kihívójának, Donald Trumpnak sikerült tisztán választási érdekei védelmében hónapokig hátráltatni az Ukrajnának szánt 61 milliárdos amerikai katonai segély útnak indítását, amiért Ukrajna nagy árat fizetett azzal, hogy sem elég fegyvere, de még lőszere sem volt, hogy megakadályozza az oroszokat, hogy védelemből támadásba menjenek át.

Most annak lehetünk tanúi, hogy ugyanilyen választási megfontolásból Biden akadályozza az ukránokat a hatékony védekezésben, mert nem hajlandó jóváhagyni, hogy Ukrajna Oroszország területén lévő célpontokat támadhasson az amerikai fegyverekkel.

Ugyanis Trump kiéhezett hiénaként, csorgó nyállal várja, hogy a választói füleibe ordíthassa: Trump belerángatja Amerikát az orosz-ukrán háborúba, miközben az amerikai népnek ehhez semmi érdeke nem fűződik, az USA-t az európaiak problémájától elválasztó szép nagy óceán miatt. Egyébként is ő 24 óra alatt befejezné azt a háborút, amit Biden csak elhúzni képes.

Most azt kell az ukránoknak kibekkelniük, ha bírják, hogy az oroszok hideg kegyetlenséggel kihasználják az újabb lehetőséget, és orosz területről lövik és támadják sikló bombákkal az ukrán védelmi vonalakat és városokat, mert az ukrán légvédelem keze meg van kötve, nem lőhet le orosz harci gépeket és bombázókat az orosz légtérben a neki szállított amerikai légvédelmi rendszerekkel.

Ha mégis megteszik, és meg is tették a napokban, kemény dorgálásban részesülnek Washingtontól, ahol élénk vita tárgya az ukránok megszabadítása a fegyverek felhasználásának korlátaitól. Maga az USA külügyminisztere már odáig ment, hogy legutóbbi kijevi látogatása alkalmával elismerte, az ukránok joga, hogy szabadon válasszák meg a célpontjaikat az amerikai fegyverek felhasználásával is.

Ezzel az amerikai ellenszéllel legalább novemberig lehet Kijevben számolni, és ezert olyan fontos, hogy néhány európai ország már lépett, és engedélyezte fegyverei felhasználását Oroszország területén lévő célpontok ellen.

Érdekes, hogy egyikük az a Svédország, akit nem éppen háborópárti külpolitikájáról, mint inkább a Nobel-békedíj osztásáról ismerünk, és akivel szemben éppen Magyarország játszotta el, hogy példás demokrácia, ahol a kormányfő nem tudta meggyőzni pártja parlamenti képviselőit Svédország NATO-tagságának támogatásáról.

A magyar békeoffenzíva az orosz ukrajnai offenzíva hátterében egyelőre csak annyit ért el a szövetségeseinél, az EU-ban és a NATO-ban, hogy ott azok a politikusok is mélyen megutálták Orbán Viktort, akik eddig abban reménykedtek, hogy az orosz ügynöknek látszó magyar kormányfőt Európa legkorruptabb országa élén legalább lefizetni lehet némi uniós támogatások átutalásával, de mára rájöttek, hogy Putyin kezében erősebb lapok lehetnek, és ezeket évek óta jól is játssza ki.

Persze könnyű neki, amikor belelát Orbán, de nem túlzás, az EU és a NATO lapjaiba is, mióta az orosz titkosszolgálatok feltörték a magyar külügyminisztérium informatikai rendszerét, még jóval Ukrajna orosz lerohanása előtt. Még szerencse, hogy – a magyar külügyminiszter szerint – semmi fontosat onnan nem vittek el. Sőt nincs is ott semmi ilyesmi, ezért a feltört rendszert azóta sem találták fontosnak kijavítani és védetté tenni. x

Zsebesi Zsolt