A magyar miniszterelnök nem képes ellátni kormányzati feladatait. Orbán Viktor nem ura annak, amit tesz, de annak sem, amit mond. Magyarország szövetségeseinek érdekeit elementárisan sértő politikát visz, ami mással nem magyarázható, mint azzal, hogy a kormányfő nincs tisztába sem országa, sem Európa, sem a világ realitásaival. Elvesztette ítélőképességét, belátását, politikai tisztánlátásának a maradékát is. Magyar nemzeti és összeurópai érdekből megfosztása a hatalomtól nem tűr halasztást.
A közelgő európai parlamenti választások és az önkormányzati választások takarásában Orbán Viktor egy puskalövés nélkül újabb államcsínyt követ el. Miután felszámolta a zsenge magyar demokráciát, ocsmány erőszakot tett a jogállamon, most a magyar szuverenitás ellen készül merényletet elkövetni, amikor kormányát azzal a feladattal bízza meg, hogy készítse elő Magyarország kilépését az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetéből, a NATO-ból.
Ezzel egyenlő ugyanis az, hogy a kormánya – saját szavai szerint – azon dolgozik, miként lehetne a NATO-ban maradni, de nem részt venni annak a munkájában. Kitalált egy új szót Magyarországra – jelentette be a közszolgálati rádióban: „NEM RÉSZTVEVŐ.” Ez nemcsak magyarul, de a többi, 31 tagország nyelvén is a kilépéssel egyenlő a NATO-ból. Magyarország azért lépett be 25 évvel ezelőtt a NATO-ba, hogy „részt vegyen” annak kollektív védelmi politikájának kialakításában és végrehajtásában, hogy „résztvevő”, és nem azért, hogy „NEM RÉSZTVEVŐ” legyen.
Ahogyan az Európai Unióhoz is azért csatlakoztunk, hogy részt vegyünk a többi tagországgal együtt annak formálásában, fejlesztésében és a közösen hozott döntések végrehajtásában. Ma már ott is „NEM RÉSZTVEVŐK” vagyunk. Sőt, annál is rosszabb, mert hazánk az EU ellenségeinek csatlósaként a szervezet bomlasztásán dolgozó, annak belső ellensége lett.
Orbán Viktor nem kapott felhatalmazást, és soha nem is kért, arra, hogy Magyarországot kivezesse egyetlen nyugati szövetségi rendszerből sem. A mára kiteljesedett magyar külpolitika az ország lakosságának tudta nélkül és akarata ellenére letért a rendszerváltáskor kijelölt útról, a nyugati orientációját keleti despota rendszerekkel kiépített szövetségekre cseréli.
Orbán Viktor és az általa létrehozott politikai rendszer minden résztvevője, aki a fenti politikát támogatja, annak kidolgozásában és végrehajtásában részt vesz, hazaárulást követ el. Ez főbenjáró bűn. Elkövetőivel szemben a törvény szigorát kell alkalmazni. Amíg ennek legális lehetősége nem jön létre, addig Orbánt és valamennyi hazaáruló társát törvényen kívüli személynek kell tekinteni, akit nem illet meg semmilyen, a magyar állampolgárokat megillető jog.
Ez a fenyegetés nem fizikai, hanem erkölcsi. A rezsim embereinek nem az életüket, hanem az egzisztenciájukat, erkölcsi integritásukat és személyes szuverenitásukat kérdőjelezzük meg az általuk elkövetett súlyos bűnök miatt. Legyen ez mindenki számára elég erős figyelmeztetés, lássa be, akit érint, hogy Magyarország nem következmények nélküli ország, mindenkinek vállalnia kell a felelősséget azért, amit az ország érdekei ellen tett vagy tesz.
Elsősorban azoknak kell félniük, akik az ország sorsával, a magyar nép szuverenitásával játszanak, a népfelség megsértésére vetemednek, a hazájuk érdekei ellen cselekednek, saját érdekeiket helyezik a magyarság közös érdekei elé, beleértve ebbe, hogy a saját anyagi gyarapodásukat a köz reájuk bízott javaiból valósítják meg.
Magyarország bajban van. Maradékát megmenteni csak a magyar nép közös fellépésével, az Orbán Viktor nevével fémjelzett NER rendszer teljes és könyörtelen felszámolásával lehetséges. Az ebben való tevőleges részvételre szólítja a haza minden tisztességes polgárát, világnézeti, politikai, vallási hovatartozásától függetlenül. Nincs fontosabb, mint visszatenni a sínre az ország kisiklott vonatát, és leparancsolni a mozdonyról a hatalomtól megrészegedett, vezetésre alkalmatlannak bizonyult masinisztát. Most. Holnap már késő lesz. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 