A Fidesz által szabadalmaztatott választási rendszer a hatalmon lévő pártot favorizálja, az ellene fellépőket – a mantra szerint – összefogásra kényszeríti, mert a külön-külön, egymás ellen is versengő ellenzéki erők esélytelenek az állami erőforrásokkal felvértezett és a propagandát uraló kormányzó párttal szemben.
A formális logika alapján azonban az állítás nem állja meg a helyét. Mert nemcsak úgy lehet a Fideszt legyőzni a magyar választási törvény keretei között sem, ha a magyar politikai színpadon fellépő pártok közös jelölteket indítanak, de úgy is, hogy egy párt szerez magának olyan társadalmi támogatást, akár a többi ellenzéki erő támogatása nélkül, vagy akár azok kárára, amivel egyedül több mandátumot szerez, mint a Fidesz. Ez matematika.
Másképpen: ha van egy párt, a Fidesz, amelyik négyévenként be tudja gyűjteni a szavazatok olyan többségét, amelyet a választási törvény betűje szerint akár kétharmadra is tud váltani, akkor egy másik párt is meg tudja ezt tenni. Elméletileg természetesen. Ahhoz, hogy ez gyakorlattá váljon, az ellenzéki oldal döntő hányadának egy pártba kell tömörülnie. Ha ez hozza a 2,5-3,0 millió szavazatot, akkor a Fidesz veszít.
A dolgok jelenlegi állása szerint – legalábbis a közvélemény-kutatások alapján – van egy magyar párt, a jobbközép Tisza, amely az említett szükséges támogatás felével, 1,5 millió támogatóval számolhat. Eddig ilyen helyzetben egyetlen választáson sem volt 2010 óta egyetlen párt sem. Miért nem volna járható út ezt a másfél milliós létszámot 2026-ig a másfélszeresére duzzasztani?
Erre a hagyományos válasz: mert a Fidesz anyagi és tömegkommunikációs fölénye olyan lehengerlő, és a választási törvény annyira egy irányba lejt, hogy nincs esély olyan társadalmi támogatást ilyen körülmények között létrehozni, ami ezeket az akadályokat le tudná győzni. Csakhogy Magyar Péter megjelenése és a Tisza párt eddigi példátlan szárnyalása pont ezt a tételt látszik látványosan megkérdőjelezni.
Amikor Magyar Péter egy ellenzéki és tömegtámogatással bíró párt nevében választási kampányban azt a jelszót tűzi a zászlajára, hogy egyedül akar nyerni mindenkivel szemben, akkor nem tesz mást, mint amit minden párt minden normális országban. Maximális támogatást akar szerezni önmagának, maximális célokat tűzve maga elé. Lehet-e ez sikeres egy nem normális országban? Vagy: lehet, hogy Magyarország is normális ország, csak az uralkodó párt és a vezetője nem az?
A hagyományos ellenzék szerint Magyar Péter jelszava irreális, és a majdani valós eredmény csalódást fog okozni a tömegekben, és nem szolgálja az ellenzék közös céljának a megvalósítását, a Fidesz leváltását sem. Ezt akkor volna érdemes komolyan venni, ha a hagyományos ellenzék négy egymást követő választás alkalmával hol összefogva, hol anélkül, de nem ugyanezzel a jelszóval, a győzelem ígéretével kecsegtette volna a választókat, akik ezt egyszer sem hitték el kellő számban nekik, és ezért nem is álltak tömegesen mögéje.
Vagyis – mondjanak is most az ellenzék felkent vezetői bármit – nem a programok hiánya vagy silánysága volt a kudarc, a kelleténél kevesebb szavazat fő oka, hanem a bizalom hiánya abban, hogy a Fidesz leváltása sikerülhet azoknak, akik ezt ígérik. A minőségi változás tehát nem az Magyar Péter megjelenésével, hogy az ő programja jobb vagy egészen más, mint a hagyományos ellenzéké volt, hanem az, hogy neki többen, mégpedig nagyságrendileg többen hiszik el, hogy ha ugyanazt ígéri is, mint más ellenzékiek, ő ezt meg is tudja valósítani.
Rossz hallgatni, amikor a hagyományos ellenzéki pártok azzal érvelnek Magyar támogatásával szemben, hogy nem tudunk róla eleget, csak ígérget, és nem lehet tudni abból, mit fog valójában megvalósítani. Mondják ezt azok, akikről valóban sokkal többet tudnak a választók, mégpedig halálbiztosan, azt tudniillik, hogy amit az elmúlt négy választáson ígértek, azt ők valóban nem tudták teljesíteni, a Fideszt nem legyőzték, hanem sorra kétharmados többséghez juttatták.
A bizalomról papolni azért is értelmetlen, mert az egész képviseleti demokrácia arra épül, hogy a választók meghallgatják a pártok képviselőinek ígéreteit, és az egyikét elhiszik, a másikét nem, az egyiknek többen hisznek, a másiknak kevesebben, de mindenki arra alapozva voksol, hogy kiben mennyire bízik. Aztán a megválasztottak – ez a valóság és nem csak nálunk – vagy megszolgálják a beléjük fektetett bizalmat, vagy nem.
A polgári képviseleti demokrácia pont arról szól, hogy a megválasztott képviselők a következő választásokon már nem aszerint kapják a voksokat, hogy bíznak-e bennük vagy nem, hanem annak alapján, hogy mit teljesítettek abból, amit megválasztásuk előtt ígértek. Ha nem teljesítették az ígéreteiket, akkor a választók másik jelöltre fognak szavazni, egy másiknak adnak bizalmat, azt remélve, hogy abban nem fognak csalódni. Így működik a politikai váltógazdaság.
Magyar Péter – ellentétben a hagyományos ellenzék fél tucat pártjával – komoly tömegek bizalmát nyerte el példátlanul rövid idő alatt. Hogyan tette, azt soha nem fogjuk pontosan megtudni, csak azt, hogy nem volt olyan nehéz dolga az ellenzéki oldalt kenterbe verni, azok után, hogy az ottani pártok többsége a sorozatos választási vereségek után alaptalanul azt hitte, hogy a sikertelen múltjától függetlenül újra és újra feltétlen bizalmat kaphat.
Magyar Péter az ellenzék többségével szemben méltán hivatkozhat arra, hogy a legrövidebb idő alatt a legnagyobb támogatást szerezte meg, és híveinek még soha nem okozott csalódást azzal, hogy amit megígért, azt nem tudta teljesíteni, nevezetesen, ő még egyszer sem veszített Orbán ellen választást úgy, hogy előtte a legyőzését ígérte volna. A hagyományos ellenzék nem tehet ezzel az előnnyel szemben semmit. Magyar jókor lépett a színpadra, jól fogta meg a munka végét, tiszta lappal ígérheti ugyanazt, amit a többiek, neki még hisznek, azoknak meg már nem.
Itt tartunk ma, és ha Magyar Péter nem követ el piramidális politikai baklövést, ha nem lövi saját magát lábon, akkor az ellenzéki társak vért izzadhatnak, de nem tehetnek ellene és népszerűsége ellen semmit. A végítéletet fölötte csak a következő országgyűlési választásokon fogják a szavazók kimondani. Lehet, hogy Magyar addigra tényleg elég erős lesz ahhoz is, hogy egyedül nyerni tudjon.
Az is benne van a pakliban, hogy nem erősödik meg eléggé, vagy a mainál akár még gyöngébb is lesz, de az biztos, nyomtalanul nem fog eltűnni, az ellenzéki és a kormányoldalon is hosszú távon kell számolni vele. Meg lehet kockáztatni azt is, hogy lehet, az ellenzék megint veszít a Fidesszel szemben, de az biztos, hogy Magyar Péter nyerni fog, ha nem is választást, de azzal mégis, hogy vezető pozícióját kiépíti a Fidesszel szemben az ellenzéken belül, annak jobboldalára pozicionálva magát. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 