Putyin új frontot nyit a Balti-tengeren – Svédország, Litvánia és Finnország riadót fúj – Magyarország szuverénül döntve lábon lövi magát

Az orosz hadügyminisztérium bejelentette, hogy előkészületeket tesz tengeri határainak átrajzolására. Moszkva balti-tengeri felségvizeit a finn és a litván határig készül kiterjeszteni. Svédország nagy erőkkel dolgozik a Gotland sziget védelmének megerősítésén, mert meggyőződése, hogy Moszkva a sziget elfoglalását fontolgatja, ahonnan az egész balti térség hajóforgalmát ellenőrzése alá vonhatná, felborítva a térségben évtizedek óta fennálló biztonsági rendszert.

Német biztonságpolitikai szakértők szerint az orosz hadügy bejelentését provokatív kísérletnek kell tekinteni, melynek célja, hogy Moszkva felmérje mennyire határozottan válaszol a nyugat, a NATO. Mert ha Putyin valóban a határokat módosítani akarná, akkor előbb lépne, katonailag biztosítaná fennhatóságát a megjelölt határig, és csak utána deklarálná a szándékát. Ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a fenyegetést az orosz-ukrán háború és a térségben taktikai atomfegyverekkel meghirdetett hadgyakorlat fényében mégiscsak komolyan kell venni.

Moszkva szándéka kettős lehet: egyrészt teszteli, hogy meddig megy el a NATO, képes-e és hajlandó-e erővel válaszolni, ha kényszerhelyzetbe hozzák, másrészt azzal is számol, hogy amennyiben a válasz nem lesz elég határozott, a nyugat nem tud egységet és erőt felmutatni, valóban végrehajthatja a meghirdetett lépést. Majd arra hivatkozik, hogy előre figyelmeztetett, és reakció hiányában kénytelen volt a saját kezébe venni érdekei érvényesítését, ahogyan azt tette és teszi Ukrajnában.

Azért is komolyan kell venni az orosz provokatív bejelentést, mert az idő nem Moszkvának dolgozik és ezt ott is tudják. Annak ellenére sem, hogy az új orosz hadügyminiszter kinevezése alkalmával Putyint szemmel láthatóan az vezérelte, hogy véleménye szerint is az orosz-ukrán háború elhúzódásával kell számolni.

Bár Oroszország gyakorlatilag már haditermelésre állította át a gazdaságát, és az orosz költségvetés kiadási oldalának 40 százaléka a háború finanszírozását szolgálja, az idő múlásával egyre nagyobbak Moszkva anyagi és humán veszteségei, amelyek újratermelésének forrásai az idő múlásával párhuzamosan merülnek ki.

Putyinnak addig kell a lehető legtöbbet elérnie, amíg maga a nyugat nem állt át a hadigazdálkodásra, mert azt egyelőre csak sürgetik az EU vezetői, de a nemzeti kormányok ilyen-olyan, főleg belpolitikai okokból még mindig nagyrészt csak fél szívvel fordultak rá erre az irányra.

A NATO és a szélesebben értelmezett nyugati hatalmak ma kevésbé felkészültek egy akárcsak részleges konfrontációra is Oroszországgal, mint amilyenek lesznek öt év távlatában, amikorra a mai politikai döntések lecsorognak a hadiipari megrendelések és a nyugati haderő talpra állításának a szintjére, és a nyugati közvélemény is felkészítve lesz egy nyugat-orosz konfrontációra.

Jelenleg Putyin a nyugat hezitálására és felkészületlenségére apellálva emeli a tétet. A folyamatos fenyegetés az orosz stratégiai atomfegyverek bevetésével az Ukrajnát támogató nyugati hatalmakkal szemben, egy világháború kirobbanásának lebegtetése, továbbá a taktikai atomcsapás kilátásba helyezése, ha nyugati erők jelennek meg Ukrajnában, egyelőre kizárólag azt a célt szolgálják, hogy a NATO-t és a NATO egyes tagországait elrettentsék az Ukrajnának nyújtott jelenlegi támogatás kiszélesítésétől, nyugati csapatok Ukrajnába vezénylésétől. Mégpedig nem is sikertelenül.

Franciaországgal és Nagy-Britanniával ellentétben például a német politikára jelenleg jelentős befolyást gyakorol a putyini elrettentő blöffök politikája. Berlin a szociáldemokrata Olaf Scholz kancellár vezetésével változatlanul nem meri Ukrajnának megadni azokat a fegyvereket, amelyek felhasználása valódi veszélyt jelentene az orosz erőkre, mert szerintük ezzel Németországot esetleg besodornák a konfliktusba.

Konkrétan az 500 kilométer hatótávolságú Taurus cirkálórakétákról van szó, melyek immár a német belpolitikában is törésvonalat hoztak létre, mivel a német ellenzék, de a koalíciós német kormány két pártja is rakéták leszállítását támogatja a saját kancellárjával szemben.

Segítséget jelent Putyin számára az is, hogy az EU és a NATO két tagországának, az oroszbarát és nyugati egységet megbontó politikát folytató Magyarország és Szlovákia aknamunkájának következtében a nyugat nem tud demonstratív egységet felmutatni Oroszországgal szemben Ukrajna oldalán.

Magyarország itt is a lehető legrosszabb fényben tűnik fel, mert az álságos békepolitikájával nemcsak Moszkva kezére játszik, de a látványos kínai nyitással, Oroszország szövetségesét, Kínát is pozícióba igyekszik hozni a globális nyugat ellen.

Hogy a világpolitikában kialakult veszélyes helyzet Magyarország számára még annál is veszélyesebb legyen, a magyar politika és azon belül is a védelmi politika történelmi távlatokban is példátlan zűrzavart mutat fel.

Az általánosan megfogalmazott „békepolitika” árnyékában a magyar védelmi miniszter arról beszél az index.hu-nak adott interjúban, hogy a magyar hadsereg fejlesztése, anyagi és humán erőforrásainak példátlan bővítése képessé teszi arra, hogy az ország minden négyzetcentiméterét meg tudja védeni. Jelenti ki ezt anélkül, hogy csak utalást is tenne arra, hogy kivel szemben.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf ráadásul a fentieket úgy deklarálja, hogy NATO-tagként ezzel párhuzamosan megerősíti: Magyarország a NATO egyetlen konkrét tervével és lépésével nem ért egyet, és a teljes nyugati politikát Ukrajna támogatására háborúpárti politikának, és Magyarország számára követhetetlennek nevezi.

Magyarország nem hajlandó Ukrajna támogatására fegyvert szállítani, nem támogatja a NATO által koordinált fegyverszállításokat sem, azok finanszírozására egy fillért nem ad, de ukrán katonák kiképzésben sem kíván részt venni. Kijelenti, hogy – az egész nyugattal szemben, amely a saját biztonságát érzi fenyegetve Oroszország ukrajnai agressziója miatt – az orosz-ukrán háborúban részt vevő egyik félnek sem drukkol.

A nyugat és Oroszország egyre mélyülő konfliktusának árnyékában Magyarország példátlan haderőreformot hajt végre, soha nem látott ütemben fejleszti hadiiparát. Teszi ezt anélkül, hogy mint a nyugati katonai szövetség tagja akárcsak utalást is tenne arra, hogy kinek az oldalán és kivel szemben kívánja a haderejét bevetni.

Abban viszont példásan határozott az álláspontja, hogy a NATO ma legfontosabb projektjei egyikében sem kíván részt venni, miközben a NATO-val és az egész nyugattal szemben békepártinak pozicionálja magát, és a saját szövetségeseit háborúpártinak bélyegzi meg. Ez kész agyrém. Nem fogunk ebből jól kijönni. x

Zsebesi Zsolt