A köztelevíziónak nevezett Fidesz-tévében való megszólaláshoz egyetlen ellenzéki párt vezérének sem bátorságra van szüksége – mielőtt megkezdődne a sárdobálás, ki miért nem bátor vitatkozni –, hanem arra, hogy ott alkalmuk legyen elmondani azt, amit akarnak, olyan műsorvezetők közreműködésével, akik legalábbis semlegesek, de jobb volna, ha maguk a pártok választhatnák ki, kik legyenek azok.
Egyáltalán nem a köztelevízió a magyar legfelsőbb bíróság határozata alapján hírhamisítónak nevezhető főnökének a feladata a vita feltételeit rögzíteni, hanem az azon résztvevő pártoknak kellene arról megegyezniük egymás között. Ha az MTVA valóban köztelevízió volna, de nem az, akkor eszébe se jutna, hogy ő szabjon feltételt a magyar politikai színpad azon résztvevői számára, akik alkotmányos jogaikat akarják gyakorolni a közösség stúdiójában, amikor a magyar közvéleményt tájékoztatni szándékoznak a saját politikai céljaikról, amihez pont annyi joguk van és ebből fakadóan annyi idejük kellene legyen, mint a kormányzó pártnak.
Hogy világos legyen, miért kell visszautasítani a köztévé helyén működő Fidesz-tévé feltételeivel rendezendő vitát, először fogalmazzuk meg, miért akarnak az ellenzéki pártok az érintett tévében szerepelni. Mert nem a vita miatt, hanem azért, hogy a magyar társadalom azon részéhez is eljuttathassák a szavukat, amely szinte kizárólag az állami televízóra van kötve, hogy azok az emberek is megismerhessék az ellenzéki pártok valódi álláspontját, akikhez eddig ez az állami propaganda által torzított formában jutott csak el.
Ebből a szempontból valamennyi ellenzéki szereplőnek egy és ugyanaz az érdeke, és ezért közösen kellene a válaszukat kidolgozni az MTVA javaslatára, magyarul, azt nem volna szabad elfogadni. Hangsúlyozom: mielőtt bárki válaszolna a javaslatra, az érintettek konzultáljanak egymással, és közösen válaszoljanak az MTVA-nak, hogy ne kezdődjön teljesen értelmetlen vita arról, hogy ki miért, milyen állítólagos hátsó szándékkal nem akar a vitában részt venni, ahogyan az megtörtént a Partizánban szervezett ellenzéki vita alkalmával.
A választási kampány részeként egy közös vita, egyenként nyolc perc felszólalási idővel nem az volna, amihez az ellenzéknek joga van és amit követelhet magának. Amennyiben a pártok elfogadják a javaslatot, két nagy hibát követnek el. Az első: legitimálják az MTVA vezérének teljesen jogtalan és tisztességtelen eljárását, azt, hogy az érintettek megkérdezése nélkül jelöli ki az időpontot, a műsor hosszát, az egyes felszólalásokra adott időt és a műsorvezetők személyét.
A második: Magyar Péternek igaza van abban, hogy egy közös műsorban a pártok valós politikai súlyától függetlenül megadott nyolc perc csak arra jó, hogy a nézők számára a megszólalások tartalmától függetlenül az a kép alakuljon ki, hogy egyformán súlytalan, nyolc percet érő politikai szereplők ugrálnak a stúdióban az állami televízió idomárjainak ostorcsattogtatása szerint, akik – a műsorvezetők – akár ki is zárhatnak szereplőket, ha átlépik az időt, vagy mit tudom én még mit vétenek a televízió által rájuk erőszakolt szabályokból.
Amit az ellenzéknek – hangsúlyozom – közösen válaszolnia kellene a köztévének, az a következő: a javaslat egyetlen elfogadható eleme a másfél órás időtartam. Csak ez nem együtt és egy időben az összes listát állítani tudó párt számára, hanem mindegyikre egyenként külön műsorokban álljon rendelkezésre. Vagyis indítson az MTVA egy sorozatot a résztvevőkről, akik egy-egy másfél órás műsorban elmondják a televízió nézőinek azt, amit akarnak. A műsorvezetőket az érintett pártok egyenként maguk választhatják meg, mivel itt nem az MTVA műsoráról van szó, amihez az elnök jelöli ki a műsorvezetőket, hanem azokat a résztvevők választhatják ki saját maguk számára.
Amikor a sorozat végére érnek, akkor a két legnagyobb ellenzéki párt és a kormánypárt, de mondhatnám úgy is, hogy a három legnagyobb támogatottsággal rendelkező induló párttal lehet egy vitát szervezni. Az összes párttal nem csak nem érdemes, de értelmetlen is, mert ennyi résztvevő véleményét összekeverni egy műsorban nem tájékoztatna senkit semmiről, egy katyvasz lenne, aminek a végén mindenki, a pártok és a nézők csalódottak lennének.
Egyedül a kormányzó párt képviselője érezhetné nyeregben magát, miután a nézőkben az a kép alakulna ki, hogy lám, egy csomó ember egymást cáfolja, pocskondiázza, az ellenzék egy nagy zűrzavar, ezek az idecsődített emberek semmiben sem értenek egyet, a józan és stabil erő csak a kormánypárt. Deutsch Tamásnak meg sem kellene szólalni, hogy ő legyen a vita nyertese.
Elég volna, ha Deutsch csak megismételné, hogy a Fidesz a béke pártja, az anya nő, az apa férfi, és a magyaroknak kell eldönteniük, hogy kikkel akarnak együtt élni, valamint az ország szuverenitását nem adjuk át brüsszeli bürokratáknak. Neki erre pont elég is volna, még sok is, nyolc perc, abból bőven jutna arra is, hogy elmondja, az ellenzék háborúpárti, és mindegyiküket Soros pénzeli, és valamennyien Gyurcsány vagy a háttérhatalom parancsait hajtják végre. Ha csak ezt minden ellenzéki párt megpróbálja cáfolni, már el is vesztették a vitát.
Ha a köztévé egyszer engedett, akkor ugyancsak nagy hibát követett el, mert precedenst teremtett. Innen már nem az a kérdés, hogy lehet-e vitát tartani ellenzékiek részvételével vagy nem, mert az már megvan. Most emelni kell a tétet, és azt követelni, hogy ez eddig jó, ez a jó irányba tett első lépés, amit már régen meg kellett volna tenni, de az egészet másképpen kell megrendezni, hogy ne csak el lehessen mondani, hogy megvolt a vita, de az ellenzék valódi követelése, az teljesüljön, hogy érdemileg hozzáférhessen a köztévéhez.
Ha ez már sok a Fidesznek, akkor arra kell kampányt építeni, hogy a köztévé nem vitát akar, nem ahhoz akar hozzájárulni, hogy az ellenzék hangja is eljusson oda, ahová eddig csak a kormánypárt hangja jutott el, hanem bohóckodni akar, látszathozzáférést ajánl, és csak látszólag teljesíti a küldetését. Akkor jöhet a tömegtüntetés a Kunigunda utcában, ahol komoly tábortüzeket lehet rakni a 2006-os tévészékház ostromának felidézésére, de annak erőszakos eseményei nélkül, azt demonstrálva, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság, még a köztévében sem kapja meg az ellenzék a polgári demokráciákra jellemző szabad hozzáférést a médiához.
Nagyon nagy dolog és előre mutató volna, ha a Kunigundában a tüntetést a teljes ellenzéki oldal közösen tudná megszervezni. Aki abból kimarad, az azt demonstrálja, hogy nem igazi ellenzéki párt, és nem igazán akar sem kormány-, sem rendszerváltást Magyarországon.
U.I.: Akik esetleg azt gondolják , hogy a nyolc perc is jobb a semminél, hiszen eddig még ezt sem adta meg a Fidesz az ellenzéknek, akkor gondoljon arra, mit üzen egy ilyen meghunyászkodás a választóknak. Nem azt, hogy itt a Fideszt leváltani képes politikai erőkről van szó az ellenzéki oldalon, hanem olyanokról, akik örülnek, ha Orbán Viktor ad nekik nyolc-nyolc percet, hogy kidumálhassák magukat fideszes propagandisták felügyelete alatt, hogy aztán el lehessen mondani külföldön, hogy az ellenzék lehetőséget kapott a köztévében, tehát Magyarországon demokrácia van. Pedig nincs. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 