A Fidesz – nem is tehetett mást – nyilvánosságra hozta a 444.hu oknyomozó újságírójának videóját, amelyen Szijjártó Péter magyar külügyminisztert szembesíti azzal, hogy immár belső külügyi dokumentumok bizonyítják, hogy az orosz titkosszolgálatok feltörték a külügyminisztérium informatikai rendszerét, amit az eset napvilágra kerülésekor, 2022-ben Szijjártó és más kormányzati és fideszes szereplők határozottan cáfoltak, vagyis hazudtak.
A videó első tanulsága: minden igaz, amit akkor tagadtak és ezt most Szijjártó is beismeri. A második: vezető magyar kormányzati képviselőként Szijjártó a szabad sajtót kezdi el azonnal fenyegetni azzal, hogy a rendelkezésére álló dokumentum, ami az ő hazugságát is leleplezi, nem kerülhetett a zsurnalisztához törvényes úton, mert a külügyi dokumentum címzettje Szijjártó államtitkára és nem az újságíró volt.
A fentiekből kiderül: a magyar kormányzat vezető személyiségei úgy gondolják, hogy nyugodtan bármit hazudhatnak a közvéleménynek és az azt képviselő sajtónak, mivel a munkájukkal kapcsolatos tények nemzetbiztonsági szempontból védett információk, amihez a sajtónak, tehát a közvéleménynek semmi köze nincs. A közvéleménynek csak arról szabad tudnia, amit a hatalom, Szijjártó és társai megengednek, amiről az arra hivatott emberek úgy vélik, hogy az ország polgárainak tudniuk szabad.
Normális országban ez nem így van. Normális országban ilyen esetben fejek hullanak. Nem a sajtó képviselőinek a fejei, hanem a külügyminiszer és akár a kormány fejének a feje huppan a guillotine alatti kosárba. Csak emlékeztetném Szijjártó minisztert, hogy – például – az Egyesült Államokban egy elnök bukott abba bele, hogy elrendelte a politikai ellenfelei lehallgatását. Richard Nixonnak hívták. A törvénytelen akcióról amerikai titkosszolgálati forrás tájékoztatta az újságírókat, akinek a nevét azok sosem árulták el.
Más: a Német Szövetségi Köztársaságban 1974-ben, amikor kiderült, hogy Willy Brandt, német kancellár egyik legközelebbi munkatársa, Günter Guillaume, a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi kémje volt, Brandt lemondott a kancellári posztról. A eset viccesnek is mondható mellékszála, hogy abban az időben, az akkori NDK titkosszolgálatában speciális belépővel szabadon ki- és bejárkált egy bizonyos szovjet KGB ügynök, akit Vlagymir Putyinnak hívtak, és aki ma Oroszország elnöke.
Tehát Putyin emberei ma feltörték annak a magyar külügynek az informatikai rendszerét, amelyet az a Szijjártó Péter vezet, aki nem sokkal az eltussolni próbált botrányos eset után az orosz külügyminisztertől orosz állami kitüntetést vett át, mely plecsnit azóta is büszkén visel a mellén.
Ha valakit érdekel, hogy többek között miben is áll a nyugati polgári demokráciák és a magyar „hibridnek” titulált illiberális demokrácia közti különbség, annak ajánlom figyelmébe a fent említett két esetet összevetni azzal, milyen következményekkel járt a külügyminiszterre és a magyar kormányfőre, hogy nem voltak képesek a magyar külügyminisztérium szuverenitásának, adatainak és bizalmas információinak a megvédésére az orosz titkosszolgálatokkal szemben, amivel nemcsak a saját országuk, Magyarország, de az EU és a NATO tagországainak biztonságát és szuverenitását is súlyos veszélybe sodorták.
Ennek fényében kéretik értékelni, hogy Szijjártónak az orosz akciót bizonyító dokumentummal szembesítve volt pofája az újságírót nemzetbiztonsági titok nyilvánosságra hozatalával vádolni, miközben az ominózus dokumentum tartalmáról az orosz titkosszolgálatokon kívül a Magyarországgal szövetséges valamennyi ország titkos szolgálata tudott. És amelynek tartalma egészen pontosan az ő és munkatársai, a kormánya felelősségét bizonyítja, és nem az azt feltáró újságírókét.
Ha valakik a magyar nemzetbiztonságot, az ország szuverenitását ért kárért felelősek, akkor azok, akik Magyarországot az orosz titkosszolgálatok átjáró házává tették, vagyis a magyar külügyminiszter és a magyar kormányfő, Szijjártó Péter és Orbán Viktor.
Akik felelősségre vonhatók volnának, azok a magyar kormányban ülnek, és nem a szerkesztőségek monitorjai előtt. Akik a történtekért felelnek, azokon kellene számon kérni a nemzetbiztonság védelmének elhanyagolását, és őket kellene a bíróság elé állítani, nem a trehányságukat és felelősségüket feltáró újságírókat.
Az Egyesült Államokban a Watergate-botrány néven elhíresült Nixon-ügyet feltáró újságírók, Bob Woodward és Carl Bernstein Pulitzer-díjat kaptak. A díj névadója és alapítója Pulitzer József magyar származású újságíró volt. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 