A magyar kormányfő Kecskeméten tartott választási gyűléséről kívánt jobbulást a változatlanul kritikus állapotban lévő szlovák kormányfőnek Robert Ficonak, aki ellen tegnap merényletet követtek el. Orbán szerint szerencsétlen, hogy ez pont most, az európai parlamenti választási kampányban történt, és így ő egyedül maradt a békepolitikájával Európában.
Szavai a szokásos orbáni empátiáról tanúskodnak, mert megszólalását nem lehet máshogy értelmezni, mint hogy: a merénylet az merénylet, de nem most kellett volna elkövetni. Tehát itt nem maga a tett, hanem annak időpontja a probléma. A másik üzenet, ami a szavaiból kiolvasható, hogy a magyar kormányfő úgy gondolja, a szlovák kormány politikáját, ahogy a magyarét is egyetlen egy ember szabja meg és hajtja végre.
Orbán úgy véli, hogy Robert Fico kiesésével Szlovákia nemzetközi téren vitt politikai irányvonalának nem lesz folytatása, vagyis a szlovákok innentől nem fogják támogatni az ő oroszbarát és „békepárti” politikáját, ezért egyedül maradt. Csakhogy, ahogy Szlovákiában és a világon máshol is, a kormányfőnek vannak helyettesei, akik ismerik kormányuk álláspontját, és képesek azt hatékonyan képviselni az első számú vezető hátráltatása esetén is.
Orbán ezzel a saját biztonságát is veszélyezteti, mert azt sugallja, hogy az ő személyének kiesése ugyanilyen következményekkel járna, mint – szerinte – Fico távolmaradása a nap politikától, vagyis, ha Orbán elhagyná a választási kampányt és lelépne a politikai színpadról, akkor megkérdőjeleződne az általa vitt irányvonal folytatása. Ez azt sugallja, hogy elég Orbánt kiiktatni a hatalomból, és a NER hatalmi gépezete azonnal más pályára áll.
Az autoriter politikusokra így Orbánra is jellemző gondolkodásmódra, hogy nélkülük megáll az élet, Orbán látványos bizonyítékkal szolgált. Aki eddig nem így gondolta, azt most Orbán maga győzte meg arról, amit sejtettünk eddig is, hogy minden, ami az országban és annak határain túl a politikában történik, az egy ember műve. Ez az ember Magyarországon Orbán Viktor és szereinte Szlovákiában Robert Fico.
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 
Nos, ezt a rendszert mi magyarok jól ismerjük, évtizedekig volt részünk benne: úgy hívják, hogy személyi kultusz, és van jobb- és baloldali változata egyaránt. Bár a látvány szempontjából fontos jellemző a Kedves Vezető (KV) személyes kvalitásainak szédelgő imádata, a rendszer összetettebb. A lényege, hogy minden döntést a KV határoz meg, az intézmények – parlament, önkormányzatok, szakmai szervezetek – működése formális, és jórészben vagy egészben a központi költségvetéstől függ. A döntések egyetlen személyhez való kötése garantálja a működési zavarokat, végül a bukást. (Ez persze évtizedekig eltarthat.) Szembeötlő bizonyítéka volt ennek a pedofil ügy, amiben sokminden mellett az is kiderült: még egy piti bűnöző kegyelme is a KV-től függ. Van persze egy szűk kör – maximum tucatnyi, bizonyítottan hűséges rajongó, hiszen egy nap még a KV-nek is 24 órából áll. Egy szélesebb körre is szükség van, aminek a tagjait lefizetéssel (mármint a közös pénzeinkből), zsarolással tart kézben a KV. Ennek egyik eszköze a korrupció, ami minden személyi kultuszban nagyon elterjedt, fel nem számolható, hiszen a rendszer egyik tartóoszlopa. Ez a társadalmi berendezkedés évtizedekig elműködhet, holott gazdasági hatásai is szörnyűek, társadalmi hatásai viszont pusztítóak. (Születésszám alakulása, a tudással rendelkezők távozása stb.) A kultusz szerves része valamilyen fóbia állandó sulykolása, amitől majd a KV zsenialitása “megvéd”. Minden politikai rendszernek szüksége van karizmatikus vezetőre. Hogy az illető (és szűk köre) ne váljon elszabadult hajóágyúvá, ezt a pártnak kell/ene biztosítani, ahol az egyetértők egyeznek meg a célokban, szabályokban. Mikor volt a Fidesz-nek kongresszusa? A KV még a kilencvenes évek elején felszámolta a Fidesz-t, mint pártot, és teljes gőzzel Magyarország ellen fordult.
KedvelésKedvelés