„Az ideális a fehér bőrű, keresztény kultúrájú, európai gondolkodású munkaerő importja lenne, de hát ez is kifogyott, a Balkán kifogyott, Ukrajna munkaképes lakosságának jó része elmenekült, marad a Távol-Kelet, ahol a vallás azért szerencsére visszafogottabb, mint a keményebb arab országokban” – mondja a Kereskedelmi- és Iparkamara elnöke, Parragh László Róna Egon kérdéseire válaszolva.
És természetesen nem mond igazat. A Magyarországon működő vállalatok nem azért hoznak vendégmunkást a Távol-Keletről, mert nincs keresztény munkaerő, mert van, csak azért többet kell fizetni, mint a távol-keletiért. Tehát nem munkaerőt, főleg nem keresztényt, hanem olcsó munkaerőt keresünk, és ilyen keresztény kiadásban már nincs.
Lehetne kutakodni például Szíriában is, ahonnan egyébként maguktól is jönnek keresztény menekültek, csak fennakadnak a déli határkerítésünkön, de ha nem, meg sem állnak Németországig, mert ott nemcsak a távol-keletieket, de a keresztényeket is meg tudják fizetni.
Ezzel a keresztényezéssel felmerül a jogos kérdés, vajon miért nem vagyunk kicsit bőkezűbbek a világ keresztényeihez, köztük mindenekelőtt a magyar keresztényekhez. Hiszen van keresztényüldözéssel foglalkozó hivatalunk, melyet Azbej Tristan, a Miniszterelnökség államtitkára irányít.
Tristán mondja, hogy a világon 300 millió keresztény van, akiket a vallásuk miatt üldöznek. Nem tudjuk, honnan vette a számot, de egészen biztosan pontos, hiszen az igazmondásban nagyon erős a NER. Tehát: nem lehetett volna egy kicsit körülnézni, és néhány tízezer szorgos és fehér üldözött kereszténynek munkát ajánlani Mária munka alapú országában?
Nem tudna esetleg Trisztán odahatni, hogy például a magyarországi kínai és kommunista, tehát ateista autógyárak vagy akkumulátorgyárak kötelező jelleggel keresztényeket foglalkoztassanak? Ezzel sokat tehetnénk a keresztényüldözés ellen, főleg Kína személyében egy olyan országot kényszeríve keresztények pozitív diszkriminációjára, amelynek kormánya odahaza negatívan diszkriminálja, más szóval üldözi a keresztényeket.
Másik figyelemre méltó megjegyzése volt az elnök úrnak az, idézem: „Nem az a valós veszély, hogy mikor érjük utol Ausztriát, hanem az igazi kockázat az, ha Románia előzi meg Magyarországot.” És megint hülyeséget beszél Parragh László.
Ugyanis, ha és amennyiben mégis utolérnénk Ausztriát, viszont továbbra is a sarkunkban volna, sőt még meg is előzne minket Románia, az ki a bánatos fenét zavarná? Már úgy értem, Parragh Lászlót, a Kereskedelmi- és Iparkamara elnökét kivéve?
Tízmillió magyarból a vagy öt-hat millió kereszténynek sem okozna olyan nagy fejfájást, ha a románok esetleg megelőznének minket, hiszen a románok, igaz, pravoszlávok, de mégiscsak keresztények és fehérek – nem, elnök úr? x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 