Gulyás  Gergely, a NER erkölcsi világítótornya, rövidzárlatot kapott

Az alábbi írás Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter egy önleleplező mondata miatt született. A Mandiner számára adott interjúban Magyar Pétert „Poloska Péternek” nevező megnyilatkozására vonatkozó kérdésre a miniszter a következőt mondta: „ Először is válasszuk ketté a kérdésnek az erkölcsi és politikai részét.” Nos, ebben az egy mondatban benne van a Fidesz, a NER és Gulyás Gergely alapvető hozzáállása a politikához és az erkölcshöz mint – szerintük – két egymástól elkülöníthető dologhoz.

Nyilván Gulyásnak esze ágában sem volt nyilvánosan beismerni, hogy az általa képviselt politikai opció számára az erkölcsnek semmi köze nincs a politikához. De mégiscsak megtette, amiért fogadja őszinte köszönetünket. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy az általa bírált volt barátja vagy szerinte közeli ismerőse, Magyar Péter, akit a lakására is meg-meghívott, vagyis elég közel állt hozzá, miután átállt a Gulyás által képviselt politikai irányzattal ellentétes oldalra, Poloska Péternek nevezése vajon melyik kategóriába tartozik, az erkölcsibe vagy a politikaiba?

Gulyás szerint a feleség szavainak rögzítése erkölcsi kérdés, mert az, hogy Magyar Péter a saját feleségét felvette – Gulyás szerint -, „túlmegy minden határon, amit el tudott képzelni”, sőt szerinte: „tisztességes körökben olyan emberrel, aki ilyet tesz, nem állnak szóba”. Majd a miniszter jelezte, hogy most áttér a politikai oldalra, és onnan még nagyobb csúsztatással rukkolt elő, amikor Magyar Pétert, aki jobbközép politikusnak definiálja magát, és Gyurcsány bírálatáért éri számos bírálat az ellenzéki körökben, a baloldalhoz tartozó politikusnak minősítette, aki összetartozik Gyurcsánnyal.

Tehát a miniszter úr annyiban csúsztat jelentősen, hogy Magyar Péter politikai indíttatásból, de általa is elismert erkölcsi hezitálás mellett vette fel egyszerre a magyar kormány igazságügyi miniszterének a Fidesz politikai ócskaságát bizonyító bennfentes kijelentéseit és a felesége szavait, amely kettősségben a feleség annyiban került háttérbe, amennyiben – pont erkölcsi megfontolásból – előtérbe került a miniszter, aki politikailag és erkölcsileg is releváns információt közölt.

Varga Judit olyanokat mondott, amellyel kapcsolatban a magyar legfőbb ügyész vizsgálatot rendelt el, vagyis közügynek tekintette, és értelemszerűen Polt Péter sem az után kutakodik, hogy Magyar Péter felesége mit mondott a férjének, mert az tiszta magánügy volna, hanem az után, hogy mit állított az igazságügyi miniszter az ügyészségi nyomozás külső manipulálásáról, ami közügy.

Sajnos azonban a magyar politikai színpad magát erkölcsi világítótoronynak képzelő, de valójában az orbáni rezsim minden erkölcstelenségét és a keresztény értékrend tükrében is védhetetlen megnyilvánulását elvtelenül kiszolgáló és igazolni próbáló Gulyás Gergely erkölcsi szózata a magnetofonkészülék használatáról nagyon gyöngécskén cseng.

Különösen annak fényében, hogy kormánya éppen a szabad sajtó maradék képviselőit és politikai ellenfelének tartottak tucatjait hallgatta le izraeli kémprogrammal, aminek nem ez lett volna a feladata, hanem bűnözők leleplezése, olyanoké, mint amilyenek a magyar kormányban tucatszámra ülnek Gulyás Gergely oldalán a kormányüléseken, olyanok, akikkel „tisztességes körökben” tisztességes emberek „nem állnak szóba”.

Gulyás Gergely, a NER erkölcsi világítótornya, egyre gyakrabban kap rövidzárlatot. A pislákoló fényecskéjéhez igazodni akarók folyamatosan „erkölcsi” zátonyokra futnak miatta. Gulyás egyébként jó beszélőkével megáldott, ámde puha gerincű emberként szolgál ki egy Európa szégyenének tartott és magyarok milliói által mélyen elítélt politikai opciót, de sokkal inkább egy maffiaszervezetet, ahogyan a lehallgatott miniszter és rajta kívül a magyar lakosság többsége és a világ civilizált nyugati, demokratikus része is állítja.

A Don családja, a szent család

Gulyás szerint a politikai ellenfelévé vált Magyar Péterrel tisztességes körökben nem állnak szóba. Ezzel az egy mondatával megint – szándéka ellenére – nem Magyar Pétert minősíti, hanem saját magát. Azt ismeri be, kit tart ő tisztességes embernek.

Gulyás számára a Rogánok és Szijjártók, Orbán Balázsok és Németh Szilárdok, a Mészáros Lőrincek és Tiborcz Istvánok, vagyis Orbán első vonalbeli kiszolgálói és harácsoló, korrupt politikájának haszonélvezői a tisztességes emberek, akikkel ő – minden fenntartás nélkül – nagyon is hajlandó egy asztalhoz ülni, sőt egy gyékényen árulni.

Gulyás tehát a sokmilliónyi magyar embert, akik Magyar Péter mozgalmát támogatják, tisztességteleneknek tart. Mindazokat, akik Budapesten és vidéken százezerszám vesznek részt a rendezvényein, kormánya nevében becstelen embereknek nevezi. Nem tudjuk, hogy erkölcsi vagy politikai alapon-e, de az ma már teljesen mindegy is.

Az önkéntes erkölcsi világítótornyot játszó Gulyás Gergely minden kormányinfón mélyebbre ássa azt az erkölcsi gödröt, amibe a történelem fogja majd temetni. Nem lesz egyszerű számára minden hazugságáért és annak aljas indoklásáért a saját – református – istene előtt, a többi nem kisebbet botlott keresztény testvéreivel majdan közösen, számot adni.

A félreértés elkerülése végett: nem csak azért lesz nehéz a számadás, mert oly súlyosak az ő bűnei, hogy arra ne volna megbocsátás az égben, mert ott van. Hanem azért, mert ha valakinek egyszer sikerült az erkölcsöt leválasztani a politikáról, az ne számítson arra, hogy bármilyen erkölcsi skrupulusa lesz vele szemben az őt megítélő földi világnak.

Amit Gulyás Gergely önként vállalt, a mindennapos megmártózás a tömény erkölcsi fertőben, az egy hozzá hasonló, művelt, értelmes embertől politikailag és erkölcsileg egyaránt megbocsáthatatlan bűn. x

Zsebesi Zsolt