Az európai irányváltás, az úgynevezett derisking, meghozni látszik első gyümölcsét, mivel az elmúlt nyolc év után első alkalommal nem Kína lett az első negyedévben Németország legnagyobb kereskedelmi partnere. A március végéig lebonyolított 60 milliárd eurós forgalom 3 milliárd euróval marad el az első helyet megkaparintó Egyesült Államok mögött.
Tavaly még az éves forgalmat tekintve a kommunista ország volt az első, 253 milliárd dolláros teljesítéssel, vagyis a havi átlag meghaladta a 63 milliárdot, amit most az amerikaiak hoztak. Éves összegzésben Kína tavaly 100 milliárd euróval adott és vett többet a kínai-német relációban, mint ugyanakkor az amerikaik.
Nem lennénk pontosak, ha mindezt kizárólag a kommunista Kína világpolitikai expanziója és agresszív kereskedelmi politikája miatt elhatározott nyugat-európai óvatos visszavonulással magyaráznánk. Nyilván ennek nem kis szerepe lehet a visszaesésben, de ennél két fontosabb ok is kínálkozik. Az egyik, és talán a legfontosabb, a kínai gazdaság megtorpanása. Messze a múlté a két számjegyű növekedés, az ország teljesítményét meghatározó ingatlanszektor válságba került.
A másik oldalon az amerikaiak előretörése, mindenekelőtt az USA gazdaságának erőssége. Az amerikaiaknak van bőven ilyen-olyan otthoni problémájuk, de a gazdasági teljesítményre nem panaszkodhatnak. Az is hozzájárult a német-amerikai kereskedelem talpra szökkenéséhez, hogy a Biden-kormány eltávolodott a Trump által bevezetett Európa-ellenes védővámok gyakorlatától, az amerikai piac ismét vonzó lett az európaiak számára.
Mindez nem jelenti azt, hogy Németország, de akár egész Európa ne kötődne ezer szállal Kínához, mégpedig nemcsak a kétoldalú kereskedelem jelentős nagysága miatt, de azért is, mert például a német vállalatok a jobb piacra jutás reményében jelentősen megnövelték termelőkapacitásaikat Kínában, vagyis a megtorpant kínai export Németország irányába magukat a német cégeket is sújtja, tehát a visszaesés nem a Németországban működő és kínai exportra dolgozó vállalatokat érinti kizárólag.
Ennek tudható be, hogy a német kancellár a napokban amolyan mosolyoffenzíva keretében folytatott tárgyalásokat Kínában, annak ellenére, hogy számos kritikát zsebelt be, amiért az orosz ukrajnai agressziót széles ipari háttérszállításokkal támogató Kínába látogatott, és ott nem elég határozottan emlékeztette a pekingi vezetőket a kínai emberjogi helyzet negatív európai megítélésére. Azt sem sikerült a tárgyalás középpontjába emelni, hogy Európa elégedetlen azzal a kínai állásponttal, hogy Moszkva részvétele nélkül semmi értelme békemegoldások kidolgozásával fáradozni. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 