A rekord választási eredménnyel, rekord csalássorozat után, a tényleges ellenzéki jelöltek kizárását követően 87 százalékkal ismét Oroszország elnökének választott 71 éves Vlagyimir Putyint Európa nem ismeri el Oroszország legitim vezetőjének, ezért és az Ukrajna elleni háborúja miatt három ország, Magyarország, Szlovákia és Franciaország kivételével a többiek bojkottálják elnöki beiktatási ceremóniáját.
A 71 éves Putyin immár 24 éve minden oroszok cárjaként uralkodik a Kremlben, és most újabb hat évet adott magának, de az alkotmány módosítása után azt további hattal megtoldhatja, vagyis 83 éves korig is hatalmon maradhat, ami annyit jelent, hogy végül 36 évig lehet a neve egyenlő Oroszországgal.
Az legalábbis kétséges – ha Putyin még 2036-ban is hatalmon lesz –, hogy mai európai és tengerentúli politikai ellenfeleiből bárki akkor még a porondon lesz, beleértve a mi rekorderünket, Orbán Viktort is, akit, ha a Tisza áradása nem, akkor az egészségtelen táplálkozás fog elvinni.
A két egymással szomszédos ország, Magyarország és Szlovákia demonstratív jelenléte a beavatáson igazán nem lep meg senkit, talán magyarázatra sem szorul a két kormányfő, Orbán és Fico ismert oroszbarát beállítottsága és eddigi ténykedése miatt.
Mindketten alaposan kilógnak a 27 tagországot tömörítő Európai Unió vezetői közül. Orbán jó ideje borzolja a nyugati vezetők kedélyét, amiért ahol tud, ott kiáll Moszkva érdekei mellett, saját országa érdekének állítva be e lépéseit, és mindenhol, ahol módja van, betart az EU-nak, a NATO-nak és általában az egész nyugatnak.
Az éppen csak a hatalomba visszakerült Fico esetében is világos volt, hogy kormányfőként Moszkva oldalára áll, és ezt – Orbánhoz hasonlóan – ő is valamilyen nemzeti sztaniolpapírba csomagolja. Hogy miért olyan oroszbarát baloldali politikust, annak okát aligha nem az ellenzékben eltöltött keserű, pénztelen években lehet megtalálni.
Valakinek csak állnia kellett a visszatéréshez vezető göröngyös úton felmerülő költségeket, mert a szlovákiai magyar kisebbségen keresztül nyújtott magyar támogatás egyedül nem lett volna elégséges ismét Szlovákia élére kerülni. A nagy oroszszimpátia talán mégsem csak a szlovák választók akaratában, hanem inkább Moszkva szlovákiai szerepvállalásában gyökerezik.
Egészen más indítékból lesz Moszkvában Franciaország képviselője. A franciák szerint fenn kell tartani a kommunikációs csatornát az oroszokkal, és erre a legalkalmasabb éppen Párizs volna, mivel Franciaország képviseli az egyik legkeményebb álláspontot az orosz-ukrán háború kapcsán, tehát a magyar-szlovák tandemhez hasonló indíték fel sem merülhet.
Macron volt, aki elsőként bedobta a politikai közbeszédbe annak lehetőségét, hogy NATO-tagország közvetlenül beléphet a háborúba, ha Ukrajna helyzete azt megkövetelné, és a többieket, főleg Berlint is arra ösztökéli, ne szabjanak maguknak „vörös vonalakat”, hagyják Moszkvát legalábbis bizonytalanságban azzal kapcsolatban, hogy mire számíthat a részükről.
A magyar és a szlovák részvétel a ceremónián a két országnak az Európai Unió politikai irányvonalával ellentétes álláspontját demonstrálja. Egyikük sem az Európai Uniót, hanem saját különvonalas politikáját képviseli.
A franciák viszont azzal, hogy Oroszországgal szemben a leghatározottabb hangot ütik meg, az EU nevében lehetnek jelen a beiktatáson. Franciaország egyike annak a három országnak Nagy-Britannia és az Egyesült Államok mellett, amelyeknek fővárosát, Párizst, Londont és Washingtont az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsa elnökhelyettese, Dmitrij Anatoljevics Medvegyev éppen tegnap karikázta be azon a térképen, amelyen az orosz bombázásra elsőnek kijelölt nyugati városok szerepelnek.
Párizst azért fenyegeti Moszkva, mert elsőként és azóta is következetesen kiáll amellett, hogy nem lehet kizárni egy nyugati beavatkozást az orosz-ukrán háborúba, ha Ukrajna helyzete azt megkívánja. Londonnal az a baj, hogy a napokban engedélyezte, hogy az általa szállított fegyverekkel az ukrán hadsereg oroszországi célpontokat támadjon. Washington pedig azért került Medvegyev célkeresztjébe, mert Washingtonban féléves huzavona után csak elfogadtak egy 61 milliárdos katonai segélycsomagot Ukrajna számára.
Vagyis: a magyar és a szlovák részvétel a háborús bűnökkel vádolt és nemzetközi elfogató parancs hatálya alatt álló, Ukrajna népét és az ország javait kegyetlenül pusztító diktátor, Vlagyimir Putyin elnöki beiktatásán egészen más megítélés alá esik, mint a franciák jelenléte ugyanott. Erre azért hívom fel a figyelmet, mert fel lehetünk készülve arra, hogy a magyar állami propaganda azzal fog érvelni, hogy itt is kettős mérce volna, mert amit Párizsnak szabad, miért ne volna szabad Pozsonynak és Budapestnek.
Ugyanez lesz az érvelés a kínai államfő magyarországi látogatása alkalmával is. Mi a gond, hiszen Hszi Csi-Ping mielőtt Budapestre látogat, Párizs vendége volt. Az a magyar állami propagandának nyilván teljesen közömbös, hogy a francia elnök arról akarta meggyőzni a kínai kommunista vezért, hogy hagyjon fel Oroszország támogatásával Ukrajnával szemben, a tárgyalásokon az EU nevében jelen lévő Ursula von der Leyen pedig az Európát elöntő kínai árudömping leállításáért szállt síkra, és ennek elmaradása esetére határozott ellenlépéseket helyezett kilátásba.
Ellentétben a fentiekkel, Magyarország kivételes kapcsolatok építésén, Kína magyarországi és ezzel az unión belüli jelenlétének erősítésén dolgozik. Stréber módjára arra törekszik, hogy Kína első számú kelet-európai vazallusa lehessen, az ugyancsak oroszbarát és kínai protekciót kereső Szerbiával együtt, amivel nem tesz mást, mint megpróbálja az uniós elkötelezettségünket kínai függőségre cserélni. Megint Európa, a nyugat és a magyar nemzeti érdekeknek súlyos károkat okozva. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 