Mélyütés Orbán Brüsszelt elfoglaló terveinek

Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnöke Libanonban megállapodást hozott tető alá arról, hogy a libanoni hatóságok gátat vetnek az onnan Cipruson keresztül az EU-ba érkező menekültáradatnak. Egymilliárd eurós támogatás fejében Libanon átmeneti szállást biztosít a szíriai menekülteknek, azzal, hogy nem teszi lehetővé végleges letelepedésüket, mivel úgy véli, hogy a szír polgárháború befejeztével Szíria egyes vidékei biztonságosnak tekinthetők, és a menekülteket vissza lehet oda küldeni.

Libanon az egymilliárd euró nagy részét, 736 millió dollárt a szíriai menekültválság kezelésére, a menekültek ellátásának költségeire, illetve a szükséges infrastruktúra megteremtésére fordíthatja. A további 264 millió eurót a líbiai hadsereg és a Líbia támogatására szolgáló uniós projektek finanszírozására fordítanák. Többek között olyan programokra, amelyek elősegítenék az ország gazdaságának, mindenekelőtt a bankszektorának a lábra állítását.

A mostani EU-líbiai megállapodás, amely inkább nevezhető tűzoltásnak, mint a menekültkérdés távlati rendezésének, azt igazolja, hogy – szemben az Orbán-rezsim vádjaival – az EU tisztában van a helyzettel, és nem is tétlenkedik a menekültáradat megfékezésével. Az orbáni „migránssimogató” vád legalábbis alaptalan, és a teljesen értelmetlen magyar szájtépéssel szemben anyagi áldozatokat is vállaló, hatékony megoldásokat Brüsszelben keresnek és nem Budapesten találtak.

A magyar nulla opció, vagyis az a többi tagállam érdekeire és nehézségeire fittyet hányó álláspont, hogy bármilyen nehéz helyzetben is vannak az EU egyes tagországai a menekültek elhelyezésében, Magyarország nemhogy nem hajlandó a lehetőségeihez mérten a segítségükre lenni, de minden terhet a szövetségeseire hárít. Ez után hangzik nevetségesnek az úgynevezett kettős mércéről papolni, arról, hogy Brüsszel nem azonos szigorral tartatja be a szabályait minden tagországgal. Ahogyan nem minden tagország – mindenekelőtt Magyarország – sem érzi magára kötelezőnek a szervezeti tagsággal együtt járó szolidaritást a többiekkel.

Csak elvakult, fanatikus Fidesz-hívők gondolhatják, hogy bárhol a világon, bármely közösségben hosszú távú előnyökhöz lehet jutni úgy, hogy az odatartozással járó semmilyen kötelezettségnek, az elvárható szolidaritásnak a töredékét sem teljesíti egy ország. Ez kizárólag olyan politikusok fejében fordul meg, akik a saját országukban is ugyanilyen normákat követnek, vagyis otthon is semmibe veszik a társadalmi szolidaritás és az arányos teherviselés civilizált elvét, ahogyan teszi ezt például a magyar kormány Orbán Viktor vezérletével.

Az EU igyekszik a tagországai érdekeit a lehetőségek határán túl is megvédeni, hiszen a tagországok közösen megválasztott szervei és vezetői irányítják, de a közösség érdekei, a tagországok lehetőségei figyelembevételével az elvárható emberi együttérzés, humanitárius segítségnyújtás keresztényi, de attól függetlenül emberi parancsszavát is meghallják, szemben Orbánnal és a hozzá hasonlókkal, akik számára a mi és senki más, nekünk legyen jó, más nem érdekes országaikban érvényes elvét igyekeznek kiterjeszteni a nemzetközi politikai színpadra. Egyelőre sikertelenül, és kárt okozva nemcsak másoknak, de végül magának Magyarországnak is. x

Zsebesi Zsolt