Miközben a magyar kormányfő minden lehetséges eszközzel Oroszországot támogatja Ukrajna ellen, azt hazudja a népének, hogy Magyarország biztonsága érdekében jó, ha van egy puffer állam köztünk és az oroszok között. Ha ez igaz és nem színtiszta hazugság volna, akkor Orbán nem Moszkva érdekei szerint politizálna az EU-ban és a NATO-ban, hanem fegyverrel támogatná az ukránok honvédő háborúját.
A magyar kormány hazug „békepolitikájától” eltérően Lengyelország nyíltan kimondja, hogy ötszáz éves történelmi tapasztalatára támaszkodva teljesen reális veszélynek tartja, hogy ha Putyin eléri a jelenlegi ukrán-lengyel határt, ott nem fog megállni. Jaroslaw Sikorski lengyel külügyminiszter szerint Moszkva a birtokába kerülő ukrán anyagi és emberi erőforrásokat kihasználva Lengyelországra támadna.
A külügyminiszter szerint ezért kardinális lengyel érdek, hogy Oroszország a lengyel határtól 500-700 kilométerre szenvedjen vereséget, és ne jelenhessen meg a lengyel határon. Sikorski szerint az ukránok nincsenek egyedül honvédő háborújukban, és Lengyelország is számíthatna a NATO és a nyugat támogatására, ami a győzelmet jelentené számukra, mivel a nyugat az oroszokénál lényegesen nagyobb katonai erőt képvisel.
A lengyel diplomácia irányítója szerint a biztos siker érdekében a nyugati szövetségeseknek fel kell gyorsítaniuk védelmi képességük erősítését. Korábban a lengyel köztársasági elnök Andrzej Duda adott hangot annak a véleményének, hogy Putyin 2026-ra helyre tudja állítani az orosz-ukrán háborúban megrokkant katonai erejét, és meg fog egy NATO-tagországot támadni.
Az EU és a NATO, az amerikai adminisztráció Ukrajna hosszú távú támogatására rendelkezik be, ami a haditechnika, a hadianyag-szállítás megszervezésén túl az ukrán katonák kiképzését is magában foglalja a NATO koordinációjával. Ezt és az Ukrajnának tervezett 100 milliárd eurós NATO-támogatást szeretné a magyar kormány vétójával megakadályozni a közelgő, jubileumi NATO-csúcson.
Mindeközben Franciaország és Nagy-Britannia, de Kanada és a három balti állam már most jelezte, hogy a francia elnök által felvetett nyugati közvetlen katonai beavatkozás mellett van, kész abban részt venni. Jelenleg az elfogadott álláspont, hogy ez még nem feltétlenül kell, hogy a NATO-országok hadereje és az orosz hadsereg közvetlen megütközését jelentse a fronton.
Magyarország az orosz érdekeket szolgáló magatartásával, az ukrán törekvések gáncsolásával az ország EU- és NATO-tagságához vezető úton komoly felháborodást kelt szövetségesei körében. Ennek fényében akár hitelt is lehet adni azoknak a kormányzati vádaknak, hogy Magyarországgal szemben Brüsszel kettős mércét használ, amikor a magyar jogállamiság csorbítására hivatkozva visszatartja az uniós támogatásokat.
A magyar kormány elleni brüsszeli szankciók választ jelentenek Orbán Viktor EU- és NATO-ellenes politikájára, egyfajta reakció arra, hogy Magyarország a nyugat helyett Oroszország oldalára állt. Nyílt megtorlás, amit sem Brüsszel, sem Budapest nem nevez a nevén. Az EU-ban a jogállamiság – valóban siralmas – helyzetére hivatkozva szankciónak nevezik, Budapesten „kettős mércének” hívják.
A lényeg ugyanaz: az EU nem fogja finanszírozni az érdekeit eláruló és a biztonságát veszélyeztető Magyarországot. És ez még csak a kezdet. Orbán a feje tetejére állhat, amíg nem hagy fel Oroszország és Kína pozícióit erősítő külpolitikájával, addig nem számíthat semmilyen uniós pénzre. Ezt a magyar kormány is tudja, ezért a páni kapkodás és a fejvesztett menekülés Kína halálos ölelésébe.
Sőt, ennél rosszabbra kell felkészülni, erőteljesebb és nyíltabb gazdasági büntető intézkedésekre, amiért nem Sorost vagy a brüsszeli magyar képviselőket, az európai baloldalt, hanem kizárólag Orbánt terheli a felelősség. Bátran számíthatunk arra, hogy ami jön, az nem holmi kettős mérce, hanem jól kimért gazdasági és politikai megtorlás lesz. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 