A kormánypárt mellett az ellenzék egy része is támadja a két hónapja felbukkant új ellenzéki erő vezérét, Magyar Pétert. Nekik nem az fáj, hogy Magyar esetleg nem őszintén teszi, amit tesz, hanem az, hogy hirtelen népszerűsége többet árt a hagyományos ellenzéknek, mint a Fidesznek.
Ez nagyjából az az érvelés, amivel a magyar kormány támadja az Oroszország elleni szankciókat, amikor azzal érvel, hogy azok nagyobb kárt okoznak Európának, mint Oroszországnak. Tehát ők is – implicite – elismerik, hogy a szankciók ártanak Moszkvának, csak az ezért a károkozásért fizetett árat és azt kifogásolják, hogy azt nekik kell megfizetni.
Az ellenzéknek az a része, amely Magyar megjelenése előtt vívta szélmalomharcát a rezsim ellen a siker mákszemnyi esélye nélkül, tehát úgy látja, hogy túl nagy az ár, amit – szavazatvesztésben – fizetnie kell az új ellenzéki erő megjelenése kapcsán. Ez nagyon leleplező azzal kapcsolatban, mit is gondol valójában néhány ellenzéki párt a pluralizmusról, a véleményszabadságról és a demokráciáról. Ez nekik is – úgy látszik – csak addig jó, amíg az nem veszélyezteti az elfoglalt pozícióikat.
Pedig a matematika kegyetlen törvényei szerint az ellenzéki szavazatok átáramlása Magyar Péter pártjához – globálisan nézve – az ellenzék összességének semmilyen kárt nem okoz. Inkább kiküszöböli annak a politikai matematikának a kedvezőtlen hatását, amely szerint az ellenzéki összefogásba belépő pártok szavazatai nem összegeződnek a közös jelöltre leadott szavazatokban, sőt inkább szavazatvesztéssel járnak.
Miért volna az káros a globális ellenzékre nézve, ha a nem hatékony összefogás helyett egy párthoz áramolna az ellenzéki szavazatok jelentős hányada, ahelyett hogy sok 5-6 százalékos párt között megosztva maradna?
Ma – egyes közvélemény-kutatások alapján – például a DK és a Magyar vezette Tisza Párt a potenciális szavazatok 14-25 százalékával bír, esetleg fordítva, vagyis nagy tömegeket tudhat maga mögött. Miért ez a két párt lett a számos ellenzéki párt által leginkább támadott politikai szereplő, ha mindenki ellenzéki győzelmet akar?
Egyszerűen hagyni kellene, hogy minden ellenzéki párt építse a saját támogatói bázisát, és jó volna, ha az ebben felmerülő nehézségek okait a saját munkájukban keresnék, és a frusztrációjukat nem más ellenzéki pártok becsmérlésében és befeketítésében vezetnék le.
Annál is inkább, mivel nagy valószínűséggel egy esetleges ellenzéki választási siker – legyen is az akármi – esetén ezeknek a pártoknak együtt kellene működniük a Fidesszel szemben, és fel kellene hagyniuk az egymás víz alá nyomása politikájával. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 
Az ellenzéknek az a része, amelyik azt mondja, hogy árt nekik Magyar Péter népszerűsége, azt jelenti, hogy fontosabbnak tartja a maga jelentőségét, reményteli hatalmát, mint azt, hogy meg lehessen buktatni ezt a fasisztoid , ország-gyilkos kormányt. Most semmi mással nem szabadna törődni, kizárólag ezzel. Tessék összefogni azzal, akinek végre sikerült kiborítani a bilit, nyilvánosságre hozott olyan dolgokat, ami az ellenzéknek töredékében sem sikerült. Ha nem fognak össze, akkor azok, akik nagyra vannak az ellenzékiességükkel, hogy évek óta fáradoznak, de sajnálatos módon nem túl sok eredménnyel, nem azon vannak, hogy összefogjanak azzal, aki elkezdte és van koncepciója a folytatásra, aki belülről ismeri és tudja, hol a leggyengébb pont. Ismétlem, ha ez az összefogás nem jön létre és fikázzák pl. Magyart, akkor megnézhetik magukat és az ország jövőjét is.
KedvelésKedvelés