Putyinnak már tavaly ősszel le kellett volna állítania ukrajnai agresszióját – vélekedik egy svájci katonai közgazdász. Marcus M. Keupp szerint Oroszország stratégiailag már tavaly elvesztette a háborúját Ukrajna ellen.
A Kölnische Rundschau című német lapnak nyilatkozó szakértő szerint már 2023-ban nyilvánvalóvá vált, hogy a minden háború szempontjából alapvető fontosságú területen, a hadifelszerelések pótlásában Moszkva nem tud lépést tartani a harctéri veszteségeivel. Eljön az a pillanat, amikor Oroszország elveszíti katonai teljesítőképességét – állítja Keupp.
„Az úgynevezett veszteségráta és az azt pótló kapacitások viszonya nem világnézeti kérdés. Ez egy logisztikai törvény, aminek igazságát a II. Világháború igazolta, mert az nyeri a háborút, akinek nagyobb ipari potenciálja van, ezért képes tovább kitartani.”
A svájci katonai közgazdász álláspontját támasztják alá azok az adatok, amelyek szerint egy nyugat-orosz konfrontációban Oroszország valóban esélytelen volna, mivel a széles értelemben vett nyugat gazdasági-ipari potenciálja a 61-szerese Oroszországénak.
Putyinnak ugyanaz a problémája, mint Hitlernek. “Rövid távon nyernie kell. Mert hosszú távon nincs esélye a Nyugat ipari potenciáljával szemben. Ez az oka annak, hogy olyan tömegesen égeti a rendszereket és az áldozza fel az embereit a fronton” – folytatta Keupp. Putyin döntést akar kicsikarni, mielőtt “az egész nyugati világ teljes hatalmas fegyveripara” beindul. “Az USA, Dél-Korea, Pakisztán, egész Nyugat-Európa gyártani kezd ellene.”
Ukrajna az orosz lemorzsolódásra játszhat
A nagy anyagi veszteségek miatt az orosz hadviselés technológiailag egyre szegényesebb. “Amikor a háború 2022-ben kitört, gépesített támadásokat hajtottak végre olyan zászlóaljcsoportokkal, amelyeknek 30 f harckocsija, páncélozott szállítói és logisztikai tartozékai voltak. Ma ősi, torony nélküli T62-es tankokkal, néha golfkocsikkal küldik előre az embereket.” – jegyezte meg a katonai szakértő.
Oroszország műveleti tartaléka már elfogyott. Most egyre régebbi rendszereket vesznek ki a raktárakból. “Azt mondanám, hogy Oroszország minden bizonnyal folytathatja a háborút 2024-ben és 2025-ben. De egyre inkább szembesül az időproblémájával.”
Másrészt Ukrajnának nincs elég tüzérsége ahhoz, hogy minden előretörést hatékonyan leküzdjön – jegyzi meg Keupp. Kijev tehát lassan feladja a terepet, és megpróbálja kivéreztetni az oroszokat.
Ha Oroszország a korábbiak stratégia szerint folytatja, Ukrajnának valamikor mozgósítania kell. “Ne felejtsük el, hogy Ukrajnának egymillió fős aktív tartaléka van. Tehát még bőven van benne potenciál. De jelenleg olcsóbb a lemorzsolódásra hagyatkozni.”
Keupp az ETH Zürich katonai akadémiáján tanít. A tudós már 2023 tavaszán kifejtette azon véleményét, hogy a háború 2023 októberére stratégiailag elveszett Oroszország számára. „Igen, továbbra is ezt a nézetet vallom” – mondta most a „Kölnische Rundschaunak”. Ha a Nyugat továbbra is szállít fegyvert Ukrajnának, akkor Oroszország „nemhogy nem nyeri meg a háborút, de el is fogja veszíteni”.
A nyugati fölény akkor is ilyen arányú, ha Moszkva ma már az orosz költségvetés 40 százalékát fordítja az ukrajnai háborúra, miközben a nyugat fegyverkezési kiadásai az egyes országok GDP-jének 1,2-4 százaléka között mozognak, és a nyugaton egyelőre csak beszélnek arról, hogy hadigazdaságra kellene átállni, amit Moszkva már legalább egy éve bevezetett.
Jelenleg az orosz-ukrán háborúban de jure nem a nyugat és Oroszország méri össze az erejét, de facto azonban, mégiscsak arról van szó, hogy a példátlanul kiterjedt, bár még mindig erősen korlátozott nyugati katonai támogatást, mindenekelőtt a fegyver- és lőszerszállítás, valamint az informatikai segítség önmagában is elég volt ahhoz, hogy Ukrajna két évre megállítsa a világ második legerősebbnek tartott hadseregét.
Oroszország tehát 2022 februárja óta nem bír felülkerekedni az ukránokon, miközben nyugati katonai szakértők is abban versengtek egymással, a háború kitörésekor, hogy ki találja el Ukrajna elestének pontos időpontját, amit a támadás megkezdése utáni néhány hétre prognosztizáltak.
Amivel a szakértők nem számoltak, az az ukránok hazaszeretete és elképesztő harci morálja, de nem ez volt a döntő, hanem az Egyesült Államokból azonnal érkező vagy már helyben lévő katonai támogatás.
Ennek jelentőségét jól mutatja, milyen nehéz helyzetbe került az ukrán hadsereg, miután majd fél évre az amerikai republikánusok és elnökjelöltjük, Donald Trump obstrukciója miatt az USA képviselőházában elakadt a további amerikai segítséget biztosító törvény elfogadása. Mára azonban a helyzet megváltozott, miután a 61 milliárdos támogatást tartalmazó törvényt a képviselőház után a szenátus is elfogadta, és Joe Biden elnök is aláírta.
A dokumentum nemcsak a szükséges anyagi forrásokat biztosítja Ukrajna számára, de előírja, hogy teremtsék meg Ukrajna tartós katonai támogatásának anyagi, törvényi és katonai feltételeit, aminek érdekében már kidolgozás alatt áll egy ukrán-amerikai biztonsági megállapodás, olyan, amilyet Kijev már több mint fél tucat NATO tagországgal aláírt.
Mindeközben Európában egyre erősebb hátszele van az önálló európai védelmi képesség megteremtésére irányuló törekvéseknek, amelyek célja, hogy a kontinens abban az esetben is képes legyen ellenállni egy esetleges orosz támadásnak, ha ebben nem fogja élvezni az USA támogatását.
Ez azért merült fel, mert nem lehet kizárni Donald Trump győzelmét a novemberi amerikai elnökválasztáson, és Trump számos, Európával és a NATO-val kapcsolatos olyan kijelentést tett, ami kételyeket ébreszt az öreg kontinens fővárosaiban és a NATO brüsszeli központjában azt illetően, hogy mennyire lehet a jövőben az Egyesült Államokra mint Európa biztonságának garanciájára számítani.
Ezzel is magyarázható, hogy Berlin kivételével a legfontosabb európai fővárosokban erős támogatása van azoknak az elképzeléseknek, hogy Európának, azon belül az Európai Uniónak saját védelmi politikát kell kidolgoznia, meg kell erősítenie a védelmi iparát, amelynek részeként egységesíteni kell a fegyverzeteket, és azok gyártását és beszerzését közös irányítás alá kell helyezni.
A NATO is határozott lépeseket tett annak érdekében, hogy a katonai szövetség vezérletével a nyugat hatékonyabb támogatást tudjon Ukrajnának nyújtani. Ezért 100 milliárdos alap létrehozását határozták el a fegyverek beszerzésére, a lőszerek szállítására Ukrajnának és ukrán katonák kiképzésére.
Nagy-Britannia ezzel párhuzamosan szorgalmazza, hogy állítsák az európai gazdaságot hadigazdasággá. A francia köztársasági elnök pedig változatlanul kiáll álláspontja mellett, hogy a nyugat ne vesse el, szükség esetén kész közvetlen katonai beavatkozással is Ukrajna mellé állni.
Mindezek ismeretében szinte érthetetlen a magyar kormány görcsös ragaszkodása a nyugati szövetségesek táborában semmilyen támogatást nem élvező álláspontjához, hogy Ukrajnát nem szabad fegyverrel támogatni, hogy az orosz-ukrán háborúnak nem lehet győztese, főleg nem Ukrajna, hogy az Oroszország-ellenes szankciókat fel kell oldani, mert azok hatástalanok, hogy azonnali tűzszünetre és béketárgyalásokra, békére van szükség akár ukrán területek feladásával is Oroszország javára.
A magyar álláspontot sem Ukrajna, sem Oroszország, sem az EU, sem a NATO, egyetlen nagyhatalom sem támogatja. A harcok befagyasztása, a tűzszünet anélkül, hogy Oroszország előtte kivonulna az elfoglalt ukrán területekről, nem fogadható el sem Ukrajna sem a nyugat számára.
A harcok esetleges befagyasztásának alapfeltétele volna, hogy Ukrajna garanciákat kapjon arra, hogy nem éri újabb orosz agresszió. Ilyen garanciát azonban érthető okokból Oroszországtól Ukrajna nem fogadna el, más országok pedig nem készek ilyen garanciát nyújtani Ukrajnának.
A jelenlegi helyzet összefoglalva: Putyin még nem hajlandó tudomásul venni, hogy az Ukrajna ellen indított háborút nem nyerheti meg, mert ott az egész nyugattal került szembe, amely jelenleg egységesen azt az álláspontot képviseli, hogy ezt nem engedi meg Oroszországnak. Az egyetlen bizonytalansági tényező, de inkább mondjuk úgy, az egyetlen, amit még a nyugat nem mondott ki egységesen, hogy akár a háborúba belépni is kész, hogy Oroszország ne nyerjen.
Moszkva egyelőre abban bízik, hogy a nyugati szövetségesek nem fognak ilyen döntést hozni, de Putyin ebben is téved, mint ahogy abban is tévedett, hogy a nyugat nem fogja Ukrajnát a most tapasztalt mértékben és egységesen támogatni Oroszország ellen.
Már most látszik ugyanis, hogy tulajdonképpen – nem kimondva, de valójában – sem Nagy-Britannia, sem Franciaország számára nem idegen egy közvetlen beavatkozás az orosz-ukrán háborúba, más országok pedig – mint például a balti államok és Kanada – már jelezték, hogy hajlandók volnának abban részt venni. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 