A mélyülő repedések veszélyes közelségbe hozták a németországi szociáldemokrata-zöld-szabaddemokrata kormányzó koalíció szétesését. A kancellár Olaf Scholz pártja, az SPD kísérteties hasonlóságot lát felfedezni a liberális párt mostani viselkedése és egy több mint negyven évvel ezelőtti szakítás körülményei között.

1982-ben ugyancsak egy FPD követeléslista vezetett az liberális párt akkori átállásához a CDU-CSU oldalára és Helmut Kohl hatalomra kerüléséhez. Egy esetleges kormányváltás nem volna elkapkodott, hiszen jövőre egyébként is választások lennének.

Az FDP elnöksége hétfőn készül elfogadni egy 12 pontos javaslattervezetet a koalíció számára a német gazdaságot ösztönző és a költségvetés helyzetét javító intézkedésekkel, amelyek többsége egy vagy mindkét koalíciós partnerének elutasításával találkozott eddig. Ilyen például a 63 éves korúak idő előtti nyugdíjlehetőségének felszámolása, a munkanélküli segély fizetési feltételeinek drasztikus szigorítása vagy a túlórák után járó járulékok eltörlése, vagyis a túlmunka olcsóbbá tétele a munkaadók számára.

A vég közeledtét jelezte Scholz múlt heti sikertelen egyeztetése a német iparkamarák vezetőivel, akik lehúzták a vizes lepedőt kormánya gazdaságpolitikájáról, és egy olyan követeléslistát terjesztettek a kancellár elé, amelyre az csak hümmögni és biztatóan mosolyogni tudott. Európa legnagyobb gazdasága, a világ negyeddik nemzetgazdasága bajban van, és új, erős kézre lenne szüksége – jelezték a gazdasági vezetők Scholznak.

A CDU-CSU vezető politikusai, akik immár évek óta a hárompárti kormányzó koalíció tehetetlenségét hangoztatják, és elkerülhetetlennek tartják annak leváltását, már dörzsölik a tenyerüket, és ők is az évtizedekkel ezelőtt történtek megismétlődésére számítanak. A koalíció esetleges bukása nemcsak belpolitikai következményekkel járna, de alapvetően megváltoztatná Berlin nagyon óvatos politikáját az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban.

A CDU-CSU ugyanis – eddigi állásfoglalásai alapján – szinte azonnal hozzájárulását adná a német Taurus cirkálórakéták leszállítására Ukrajnának, amit az SPD mereven elutasít, mivel az 500 kilométeres hatósugarú, a legerősebb földalatti bunkerek ellen is bevethető rakéta akár az Oroszországot a Krímmel összekötő, stratégiailag fontos Kercsi híd támadását és lerombolását is lehetővé tenné, amit Scholz kancellár mindenáron el akart eddig kerülni, mert attól tart, hogy ez Németországot háborús féllé tenné.

A koalíció bukása nem volna azért sem előzmények nélküli és indokolatlan, mert pártjainak népszerűsége mélyponton van. Az FDP például a parlamenti küszöb környékén 5 százalék körül mozog, míg az SPD, történelmének legrosszabb eredményével, alig 15 százalékos támogatást élvez, amivel a szélsőjobboldali 18 százalékos AfD mögé, a pártok népszerűségi listáján a harmadik helyre csúszott vissza, de a zöldek is a koalíciós tagságuk legrosszabb 13 százalékos mutatóját hozzák, míg a CDU-CSU magasan vezetve 30 százalékon áll. x

Zsebesi Zsolt

Veszélyes közelségben a német kormánykoalíció bukása” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólás