Adrzej Duda lengyel köztársasági elnök ma együtt vacsorázik Donald Trumppal, a republikánus párt elnökjelöltjével. A nyugati sajtó által jobboldali populista vezetőnek titulált Duda Lengyelország valamennyi uniós és NATO-tagország Ukrajnával kapcsolatos álláspontját fogja tolmácsolni a New-York-i bíróság előtt vádlottként álló, ám ennek ellenére az elnöki posztra eséllyel pályázó Trumpnak.
A demokratikus világ aggálya Európától Ausztrálián át Japánig és Kanadáig bezárólag nem alaptalan azzal kapcsolatban, hogy milyen amerikai hozzájárulás várható az ukrajnai orosz agresszió megfékezéséhez a washingtoni adminisztrációtól, ha a november 9-i választásokon John Biden és Donaldt Trump újra helyet cserélne a Fehér Házban.
Mindenki jól emlékszik Trump első reakciójára, amikor Putyin hadserege 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát: „Okos, okos” – mondta volt.
Máskor azzal dicsekedett, hogy megmondta volna a NATO-országok vezetőinek: aki nem költ eleget védelmi kiadásokra, azokkal szemben Oroszországot arra fogja biztatni, hogy „tegyen velük, amihez az ördögben csak kedve van”.
Ez csak a NATO 5. cikkelyének semmibevételeként értelmezhető, ami kimondja: egy vagy több NATO-tagországot ért fegyveres támadás valamennyi NATO-tagország elleni támadásnak minősül.
Trump hónapokon át, választási megfontolásokból, engedett a saját maga által létrehozott MAGA-csoport (Make America Great Again) nyomásának, és blokkolta az Ukrajnának a szenátusban már megszavazott 60 milliárd dolláros támogatást a képviselőházban.
Most – nem kis mértékben külföldi nyomásra – Trump engedni látszik, és hozzájárult ahhoz, hogy a képviselőházban szavazásra kerüljön a segélycsomag, az abban Izraelnek és más szövetségeseknek szánt pénzek fontosságára hivatkozva. A szavazás kimenetele nem egyértelmű, a MAGA-csoport egyelőre hajthatatlan.
Orbán Viktor is vacsorázott Donald Trumppal, alig néhány nappal a lengyel elnök előtt. Egy egészen biztos: Duda, a magyar kormányfőtől eltérően, nem azzal fog felállni az asztaltól, hogy mennyire örül, mert Trump megígérte neki, ha elnök lesz, „egy centet sem fog az ukránok háborújára költeni”, ahogyan Trump erről – Orbán szerint – őt biztosította.
És itt van a lengyel-magyar évszázados barátság mélyre, nagyon mélyre elásva. Ami szomorú, és nehéz fölötte napirendre térni, de semmi ahhoz képest, hogy kormányfőnk az ukrán kérdéssel kapcsolatos nyugati álláspont elutasításával teljesen egyedül maradt a demokratikus világban. Mi több, álláspontja merev képviselete miatt tulajdonképpen a nyugat első számú belső ellenségévé lépett elő mint az EU és a NATO tagországának egyetlen ilyen vezetője.
Orbán békeszólama, a fegyverszünet és béketárgyalás követelése, nem azért ellentétes a demokratikus világ álláspontjával, mert azok háborúpártiak volnának, mert kivétel nélkül mindenki el akarja kerülni a közvetlen konfrontációt Oroszországgal, egy esetleges 3. világháború kitörésének kockázatát.
Csakhogy a nyugat a béke kedvéért sem fogadhatja el, hogy Putyin nyer Ukrajnában, mégpedig az ukránok alapvető jogos szuverenitásának védelme, az európaiak és az egész nyugati demokratikus világ biztonságának megóvása érdekében. Nem azért, mert háborúpártiak.
Orbán megnyilvánulásait nehéz nem úgy értelmezni, hogy célja a putyini nyugatellenes politika támogatása. Hol a békére, hol pragmatikus gazdasági érdekekre hivatkozva, de mindig arra ügyelve, hogy amit tesz, az a lehetőségei határain belül, de néha még azon túl is ártson a demokratikus világnak és használjon Moszkvának.
A fentiek fényében kell értelmezni Orbán keddi brüsszeli megaláztatását és szélsőjobboldali, negyedosztályú politikus barátainak kálváriáját az általuk tervezett kongresszus megtartása elé görgetett mesterséges akadályok miatt.
Vicces a szélsőjobboldali diktátor részéről a belga liberalizmust, a szólásszabadságot számon kérni, hogy azzal élve Moszkva mellett agitálhasson. A brüsszeli rendőrség fellépése már nem elvi kérdés. Egyszerűen Európának kezd elege lenni a felcsúti önimádó váteszből és felforgató akcióiból.
Betelt a pohár. Orbán is látja, de már nem tud leállni. Brüsszel ostromára készül, de az első roham tegnap kudarcot vallott. Mégis, megy tovább a falnak, pedig ő is tudja, hogy minden adu az ellenfelei kezében van.
A blöffölésnek és a pávatáncnak vége. Eljött az ideje kiteríteni a lapokat. Orbánnak nincs semmi a kezében. Hiába játszotta ki a kabátujjába dugott lapokat is. Az ország gazdasága romokban, a társadalom forrong. A hatalmi struktúrákat a kapkodás és a tanácstalanság jellemzi. Elkezdődött a visszaszámlálás. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 