Szegény magyar kormányfő és az ő konzervatív, nemzeti gondolkodású, szélsőjobboldali barátai teljes tévedésben vannak, amikor azt hiszik, hogy békeharcuk legjobb színpada Brüsszel, pedig Moszkva az. Putyin Oroszországának fővárosában nem kerget a rendőrség egyik helyszínről a másikra senkit, ha békét hirdet az orosz-ukrán háborúban, csak letartóztatják, és a bíróság helyből Szibériában letöltendő négy évet szab ki rá.
Az igaz, hogy ott nem is papolnak a szólás- meg mindenféle politikai, sajtó-, szexuális és egyéb nyugaton elharapódzott szabadságjogokról, viszont kettős mérce sincs. Aki csak kiejti a száján, hogy abba kellene hagyni az orosz agressziót Ukrajnában, az nemzeti hovatartozástól, vallási vagy nemi identitástól függetlenül megy a börtönbe, jól példázva, hogy az Orosz Föderációban mindenki egyenlő az igazságszolgáltatás előtt.
Ez nem jelenti azt, hogy azért ne volna pozitív diszkrimináció, jól értelmezett kettős mérce Oroszországban is esetenként. Az Orosz Föderáció 160 nemzetisége közül a kisebbek, a boldog, megelégedett életüket Moszkvától néhány ezer kilométerrel vegytiszta demokráciában élők fiait nagyobb arányban hívják be katonának az ukrajnai háborúba, mint, mondjuk, Szentpétervár orosz nemzetiségű gyermekeit. Azzal a pozitív szándékkal, hogy nagyobb esélyük legyen arra – ha az ukrán fronton egy amerikai vagy brit rakétától eltalálva hősi halált halnak -, hogy a család felvehesse az anyagi helyzetét egy életre megalapozó kártérítést.
Visszatérve a lényegre: közismert, mennyit tett már eddig is Vlagyimir Putyin – és lassan negyed századon át –, hogy a világon béke legyen. Áldásos tevékenységének nyomai romok és hullahegyek képében mára szinte a világ összes kontinensén fellelhetők, Afrikától a Közel-Keleten, Dél-Ázsián át most már Európáig bezárólag. Hazai ellenzéke határozott, de keménykezű megfegyelmezésével elérte, hogy annak vezető képviselői vagy emigrációban, börtönben, vagy a temetőben vannak.
Talán mégis igaza van Orbánnak, hogy nem Vlagyimir Putyinnal próbál meg ujjat húzni békepárti szólamai moszkvai hirdetésével. Talán mégis a legészszerűbben jár el, amikor mindezt Brüsszelben teszi, ahol azért még senkit nem mérgeztek meg novicsokkal, mert mást gondolt a világról, mint a belga kormány, vagy nem lőttek agyon kormányt bíráló újságírót a lakása ajtaja előtt, ismert ellenzéki politikust egy moszkvai hídon, nem vonultatták be a legpotensebb ellenzékit örökre börtönbe, hogy ott életét veszthesse, ahol nem húzzák ki a választási listáról az aktuális elnök veszélyes kihívóját.
Szóval utcai békeharcosnak mégiscsak jobb Brüsszelben lenni, mint Moszkvában. Az vesse Orbánra az első követ, aki – ha tehetné – nem Brüsszelt választaná Moszkva helyett, ahogyan ő is tette. Már csak azért is, mert mi értelme volna, és mit szólna Vlagyimir Putyin, ha egyszer csak Moszkvába vinné azokat a követeléseket, amelyeket most Brüsszelben hangoztat? Nyilván feltenné a kérdést: Что ты делаешь, мальчик? Ты не можешь быть таким глупым. (Mit csinálsz, fiam? Nem lehetsz ilyen hülye.) És nem is az.
Akik pedig azzal bajlódnak, hogy milyen szégyen volna Magyarország számára, hogy hazánk miniszterelnöke bújócskát játszik a belga rendőrséggel, annak vigasztalásul: meg sem karcolta a NER magyarországi népszerűségét, hogy Szájer József ereszcsatornán próbált meg egérutat nyerni a brüsszeli egyenruhások elől. Az sem fog politikai földcsuszamlást előidézni nálunk, hogy Orbánt a brüsszeli fakabátosok vegzálták, és Európa is hozzászokott már ahhoz, hogy extrém sportot űz a nyugat provokálásából.
Az igazi gond nem az, mit gondolnak rólunk mások, hanem az, hogy Orbán minden brüsszeli csínytevése után hibátlanul hazatalál Magyarországra, ahol a magyar rendőrség, az ügyészség, de a közvélemény is sokkal többet eltűr tőle, mint a magát nyíltan liberálisnak valló Belgiumban. Szemben a flamandokkal és a vallonokkal, a belgákról nem is beszélve, mi birkamód hagyjuk, hogy Orbán nap mint nap a fejünkre …… ürítse politikájának legalját. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 