Putyin vágya
Ha Nagy-Britannia és az Egyesült Államok mint két NATO-tagország közvetlenül részt vehet Izrael mint nem NATO-tagország védelmében, akkor miért nem teheti meg ugyanezt Ukrajna esetében? – teszi fel a jogos kérdést Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter, de másokban is felmerült ugyanez.
Landsbergis úgy véli, hogy “autokrata, agresszív rezsimek egyre bátrabbakká válnak”, és Oroszország vagy most éppen Irán biztatásnak tekintik a nyugaton tapasztalható egységes fellépés hiányát. Szerinte “az Izrael elleni támadás, az ukrán-orosz háború és a dél-ázsiai feszültség Tajvan kérdésében nem egyedi, ezek nem egymástól elszigetelt esetek”.
Ugyanennek a véleményének adott hangot Volodimir Zelenski, aki rámutatott, hogy “a szövetségesek szoros együttműködése Izrael esetében megakadályozta a terrorista sikerét, azt, hogy az agresszor károkat okozzon az infrastruktúrában, és le is hűtötte”. Ugyanez lehetséges volna Ukrajnában is, amely Izraelhez hasonlóan nem tagja a NATO-nak. “Ehhez nem a NATO 5. cikkejétnek aktiválása, hanem csak politikai akarat kell” – vélekedett az ukrán elnök.
A brit szerepvállalás kapcsán Izrael oldalán London is úgy látta, hogy magyarázattal tartozik. David Cameron brit külügyminiszter az LBC News-nak nyilatkozva azt a magyarázatot adta arra, hogy brit harci gépek Izrael védelmében iráni drónokat lőttek le Szíria felett, de ugyanerre nem hajlandók Ukrajna védelmében, hogy “egy direkt kontaktus a NATO-egységei és az orosz erők között, az ukrajnai háború eszkalációjához vezetne”.
A brit külügyminiszter nem teljesen meggyőző indoklását azzal toldotta meg, hogy nem is mindig a harci gépek bevetése a legjobb opció, sokszor, így Ukrajna esetében is, célszerűbb a légvédelemmel operálni, és Ukrajnának jogos igénye is, hogy segítséget kapjon a nyugattól a légvédelme megerősítéséhez. A legjobbak erre a célra a Patriot légvédelmi rendszerek, amelyekkel Nagy-Britannia nem rendelkezik.
Cameron érvelése azért is vérszegény, mert egy NATO-tagország belépése az orosz-ukrán háborúba Ukrajna oldalán nem jelenti, hogy Oroszországot támadás érné, ugyanis agressziót Putyin indított, Ukrajna csak a nemzetközi jogon alapuiló védelmi jogával él, amibe beletartozik az is, hogy segítséget kérhet másoktól. Ha jól értjük: a NATO egyedül a maga feladatának tartja a konfrontáció elkerülését Oroszországgal. A narratíva az, hogy Ukrajnát csak akkor védehetnék meg, ha az előtte belépne a NATO-ba.
Viszont Kijev akkor lehet csak a NATO tagja, ha az országban béke lesz. Ha a NATO nem segít, közvetlenül nem avatkozik be, akkor valószínűleg béke lesz, de Ukrajna nem, így belépése is tárgytalanná válik.
Az Egyesült Államok, az egész nyugat hasonló politikájának “sikerességét” jól bizonyítja a vietnami háború, ahol az USA ugyancsak mindent elkövetett egy amerikai-orosz közvetlen konfrontáció elkerülése érdekében, és – mint ismeretes – győzött a szovjetek támogatta Vietkong, Amerika kénytelen volt menekülésre fogni Dél-Vietnamból.
Az egész orosz térfoglalási politika, amelynek Ukrajna csak egyik, még ha a legfontosabb területe is, azon alapul, hogy a nyugat nem fogja vállalni a közvetlen konfrontációt Oroszországgal, így Moszkva gátlástalanul valósíthatja meg saját expanziós terveit a Földközi-tenger medencéjében, Szíriában, Afrika egyes országaiban, az Oroszországgal határos országok esetében, ahogy most Ukrajnában teszi.
A nem hagyjuk magunkat belerángatni semmmilyen konfliktusba Putyin Oroszországával, a nem veszünk részt az orosz-ukrán háború eszkalkációjában politika zöld lámpa Putyin birodalomépítő lázálmai és horror szcenárió Kelet-Európa és Oroszország szomszédai, mindenekelőtt a balti államok számára, ahol már élesítik az Ukrajnához hasonlóan ott is nagy számban élő orosz kisebbség állítólagos elnyomásának mondvacsinált fegyverét.
Moszkva sikerrel fenyegetőzik azzal, hogy egy NATO-tagország vagy maga a NATO harcba szállása Ukrajna oldalán a III. világháborúval volna egyenlő, pedig ez csak akkor volna igaz, ha azt a világháborút maguk az oroszok robbantanák ki, mert másnak ilyen tervei nincsenek. Valójában az oroszok sem lépnék ezt meg, mert olyan lehengerlő a nyugat gazdasági és katonai túlereje.
A folyamatos hátrálás az agresszív imperialista törekvés elől már a náci Németországgal szemben is csúfos kudarcot vallot. Adolf Hitlernek semmilyen a német kisebbségre hivatkozó teületi engedmény nem csökkentette a vágyait, ahogyan Vlagyimir Putyin sem területért, hanem befolyási övezete kiterjesztéséért, nagyhatalmi státusza, az egykori Szovjetunió helyreállításáért folytatja a háborúit.
Hitlert is könnyebb lett volna még az elején megállítani, mert a végén már csak tízmilliók halálával sikerült. Jó volna, ha a nyugati demokráciák nem ismételnék meg egykori bűneiket, és időben, a lehető legkisebb veszteségek árán állítanák meg Oroszországot, Iránt, Kínát és társaikat. Minél később lépnek, annál drágább árat fizetnek a nyugati demokráciák az idő múlásával egyre kevésbé biztos győzelmekért. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 