A polgári demokráciákban, a pluralista rendszerekben a pártok nem váltják le egymást, hanem a választók szavaznak bizalmat vagy nem a pártoknak. Mindenki jó volna, ha tudná, hogy a pluralizmus lényege a pártok szabad működése, hogy legyen kiből választani.
Az ellenzéket, tehát azokat a pártokat, akik a kormányzó párt leváltásán fáradoznak, senkinek nem kell leváltania éppen a többpárti demokrácia működése érdekében. Hogy közülük kinek milyen esélye lesz legyőzni a hatalmon lévő pártot, az kizárólag annak a függvénye kell legyen, mennyien szavaznak rá, és nem annak, mennyire tetszik az ellenzéki oldal más szereplőinek.
Ezért volna érdemes a magyar ellenzéki oldalon fellépő pártoknak a saját választói táboruk bővítésével, szavazók toborzásával és nem más ellenzéki erők lejáratásával foglalkozniuk. Azt el lehet mondani, hogy az én programom jobb, bennem inkább bízhattok, mint bárki másban, de a „leváltjuk az ellenzéket” szlogen senki szájából nem konstruktív, még akkor sem, ha egyébként nyilván ezek a pártok egymás konkurensei is.
A magyar politikai rendszerben, amiben nincs szabad, demokratikus, azonos esélyeket biztosító választási rendszer, egyenlő hozzáférés a médiához, hasonló anyagi lehetőségek a választási kampányban, még fontosabb volna, hogy az ezt a rendszert kiépítő erő leváltására készülő politikai pártok ne egymás ellen, hanem a kormánypárt ellen politizáljanak.
Még akkor is ezt kellene szem előtt tartaniuk, ha egyébként kicsi az esélye, hogy az aktuális körülmények között sikerülhet választást nyerni, mert a NER alapvető rendeltetése, hogy kizárja ennek lehetőségét. Mégis, ha a pártok semmilyen esélyt nem látnak egy választásokon kívüli hatalomváltásra, akkor nem mechanikus közös fellépéssel, hanem a választók minél szélesebb spektrumának lefedésével próbáljanak meg réseket ütni a hatalmi monoliton.
A Fidesz számára a megszokottól lényegesen kisebb arányú választási győzelem is nagy kudarc volna, ami megroppanthatná a hatalom gerincét. Viszont a kormányzáshoz szükséges parlamenti többséget az egyes ellenzéki pártok esetleges koalíciója tudná csak megszerezni – ha egyáltalán –, és akkor elengedhetetlen lesz az együttműködésük, amihez nem teremti meg a szükséges bizalmat egymás most tapasztalt gyalázása.
A polgári demokrácia híveinek egyedül olyan pártok „leváltására” kell és szabad törekedniük, amelyek nem a demokrácia talaján állnak, azt fel akarják számolni, felszámolták vagy annak felszámolásában részt vállaltak. Mindenki másnak helye van a politikai színpadon. Nem meggyőző valódi szándékaikról, ha a demokráciáért és pluralizmusért, a véleményszabadságért kiáltók maguk korlátozzák azokat a jogokat, amelyekért sorompóba szálltak.
Ma Magyarországon az elsőrendű cél a NER leváltása. Ebben mindenkire szükség van, és mindenkinek lehetőséget is kell adni arra, hogy ehhez hozzájárulhasson a maga akár csekély eszközeivel is. Minden másra csak ez után kerülhet sor. Egy új alkotmány, egy demokratikus választási törvény és a hozzátartozó médiapluralizmussal élve majd a választók döntenek arról, kit vagy kiket bíznak meg a törvényalkotással és a kormányzással.
Ma a pártoknak nem kormányprogramokat kell hirdetniük, hanem pártprogramokat. Akkor is, ha tudják, hogy nem ezek fognak megvalósulni, hanem nagy valószínűséggel kompromisszumokon nyugvó koalíciós kormányzásra lehet számítani. A választók se gondolják egyik pártról sem, hogy pontosan azt fogja, azt tudja majd megvalósítani, amit ígér, mert csak azt várhatják el, hogy igyekezni fogja másokkal karöltve vállalásait teljesíteni.
Magyarország autokratikus kormányzati hagyományaira, a magyar társadalom messiásváró jellemvonására tekintettel már most fontos volna tudatosítani, hogy a sikeres kormányzáshoz széles körű, akár ellentétes érdekeket is harmonizálni képes, kollektív, szakértelmen nyugvó országvezetésre van szükség. Nem egy ember zsenijére, hanem kollektív bölcsességre.
A magyar történelem évszázadai során az ország a fejlődéshez szükséges tőkehiánynál is többet szenvedett a kollektív bölcsesség, a szabad polgárok önkéntes együttműködésének és szolidaritásának a hiányától. Hogy az elmúlt évtizedek kudarcai jellemezte pályát el tudjuk hagyni, és egy sikeresre tudjunk állni, ahhoz nem vezető zsenire, hanem együttműködni tudók tömegeire van szükség. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 