Most, hogy a magyar kormány a múlt hét szerda-csütörtöki NATO külügyi csúcson látványosan szembefordult a NATO minden tagországával, és a 32 szövetséges közül egyedül vetette el a tervet az Ukrajnának szánt fegyverek szállításának és az ukrán katonák NATO-kiképzésének NATO-koordinálásáról, és jelentette ki, hogy ennek finanszírozásában sem vesz részt, felmerül a kérdés: ki akar-e Orbán lépni az Észak Atlanti Szerződésből?
Az 1949. április 4-én létrehozott védelmi szövetségben megvalósuló együttműködést hagyták el már mások is. A legjelentősebb kilépésre még 1966-ban került sor, amikor a franciák kivonták az egyesített védelmi erőkből 30 ezer katonájukat, és a közös parancsnokságnak is hátat fordítottak, tiltakozásul az amerikai hegemónia ellen, és hogy saját ellenőrzésük alá vonhassák atomfegyvereiket.
A francia távollét 43 évig tartott, és Párizs csak 2009-ben léptett vissza a szervezetbe. Vajon elképzelhető-e, hogy Magyarország hasonló lépésre szánja el magát, ha a NATO tovább eszkalálja tevékenységét az orosz-ukrán háború kapcsán, és esetleg jogilag is a háborús féllé válik? A magyar kormány retorikája alapján ez elképzelhetőnek látszik.
Magyarország az Ukrajna elleni orosz invázió első napjától kezdve értésre adta, hogy Ukrajna honvédő háborúja nem Magyarország háborúja. Az ország mindenáron ki akar maradni a konfliktusból, ezért nem szállít fegyvereket Ukrajnának, és azokat át sem engedi az országon. Ezzel teljesen más irányvonalat választott, mint az EU és a NATO tagországainak döntő többsége és amit a két szervezet meghirdetett.
Magyarország a háború kezdetétől ellenezte az oroszellenes szankciókat, azokat csak fél szívvel támogatta, rendre embargóval fenyegetőzött, és néha élt is ezzel a lehetőséggel. Mindvégig azt hangsúlyozta, hogy Ukrajna nem nyerheti meg a háborút, a szankciók hatástalanok, kizárólag Európának és nem Oroszországnak ártanak.
A magyar kormány a háború két éve alatt látványosan fenntartotta a kapcsolatot Moszkvával. Miközben Európa igyekezett függetleníteni magát az orosz gáztól és olajtól, hogy megvédje magát az orosz zsarolástól, Magyarország hosszú távon az orosz gáz- és olajimport mellett kötelezte el magát, és nem mondta le a paksi atomerőmű bővítésére Moszkvával kötött megállapodását sem.
Orbán Viktor magyar kormányfő teljes mellszélességgel a háború mielőbbi befejezése mellett érvel, feltétel nélküli tűzszünetet tart szükségesnek, majd azt követően az Egyesült Államok részvételével megtartandó béketárgyalást javasol, ahol „döntenének arról, hogy szükség van-e egy Ukrajna nevű entitásra.”
Magyarország magatartásával teljesen szembekerült az egész nyugati világgal, az EU-val, a NATO-val és az Egyesült Államokkal. Minden nyugati nagyhatalommal lefagytak a magyar kapcsolatok. Az Orbán-kormányt az EU és a NATO egységének megbontásával vádolják nyilvánosan nyugati vezető politikusok, de már az is elhangzott a szájukból, hogy Magyarország Oroszország titkos szövetségese volna.
Ha Magyarország elhagyná a NATO-t, reális veszéllyé válna, hogy Magyarország biztonságát nem fogják a nyugati nagyhatalmak garantálni. A magyar kormány által változatlanul fontosnak és stratégiainak minősített orosz és kínai kötődés miatt nem elképzelhetetlen, hogy Orbán Viktor a magyar semlegesség életveszélyes gondolatával kacérkodik. Az ország semlegességét Oroszország és Kína együtt garantálhatná.
Ez az elkeseredett és méltán hazaárulásnak minősíthető döntés az utolsó szeg lenne a nyugat és Magyarország közötti még fennálló formális kapcsolatok koporsójába, történelmi zsákutca és az ezeréves magyar állam eltemetése, magyarok millióinak sorsát megrontó, vélhetően példátlan kivándorlási hullámot kiváltó lépés lenne.
Annak érdekében, hogy erre ne kerülhessen sor, minden magyar politikai erőnek, benne a Fidesz józanul gondolkodó tagjainak, a magyar társadalmi szervezetek, szövetségek, a magyar egyházak, minden felelősen gondolkodó magyar ember határozott és minél hamarabb bekövetkező állásfoglalására van szükség.
Az Orbán-kormány ellenzékéhez tartozó minden pártnak és szervezetnek azonnal egységfrontot kell hirdetnie, politikai irányvonalaktól függetlenül, és az európai parlamenti, valamint az önkormányzati választások előestéjén megvalósuló versengését is félretéve. Ma nincs jelentősebb politikai feladat, amiben fel kell lépni az Orbán-rezsim ellen, mint az EU- és a NATO-tagságunkból eredő magyar nemzeti érdek kifejezésre juttatása és megvédése. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 