Orbán szövetségesét Trumpnak hívják

A Fidesz titkos fegyvere, az index.hu keményen visszavág azoknak, akik szerint a magyar kormányfő egyedül, szövetségesek és barátok nélkül marad a nyugati világban. A portál egyik legújabb, az amerikai választási esélyeket latolgató írásának ezt a címet adta: „Egyre több kisebbségi szavazna Orbán Viktor szövetségesére”. A fekete bőrű és a latin-amerikai gyökerű szavazókra gondolnak az amerikai elnökválasztáson.

Senki nem tudta eddig, még maga Trump sem, hogy Orbán Viktor a szövetségese volna, de ez nem zavarja sem Orbánt, sem az indexet. A lényeg, hogy a világ legnagyobb gazdasági és katonai hatalmának vezető posztjára esélyes ember a magyar géniusz, Orbán Viktor harcostársa, de mint ugyancsak kiderült, a két nagy elme egymás csodálója is. Mit jelent ez Magyarország és az Egyesült Államok számára?

A rövid válasz: semmit. A részletesebb szerint azt, hogy a két politikusnak vannak közös rossz tulajdonságai. Mint például a nagyképűség, az arányérzék hiánya, a gátlástalanság és a valósággal fenntartott laza kapcsolat, hogy a diktatúrák és a diktátorok személye iránti csodálatot most ne is említsem. Vagyis két egymástól függetlenül kialakult beteges személyiség azonos jegyeiről beszélhetünk, ami ugyan nem szövetség, viszont soha nem is lesz az.

Ha Orbán és Trump szövetségre lépne, az nagyjából olyan volna, mintha Trump összeállna, mondjuk, egy nagyobb amerikai várossal, egy kisebb, jelentéktelenebb amerikai állammal, vagy az állatmesék hasonlatát idecitálva, mintha az elefánt szoros barátságot kötne a piaci léggyel. Magyarul vicces lenne, de inkább maradjunk annál, hogy teljesen értelmetlen, mégpedig mindkettejük számára.

Ugyanis sem Orbán, sem Trump, de országaik sem számíthatnak semmilyen előnyre attól, hogy a másik ország vezetője a barátjának tartja. A semminél valamivel több van Orbán oldalán, mert ő legalább dicsekedhet egy nálánál befolyásosabb ember barátságával, aki egy világhatalmat irányít. Igaz, van két másik hasonló kaliberű cimborája az orosz és a kínai elnök személyében, akiket ugyancsak – azok tudta nélkül – a szövetségesének tart, és ezzel riogatja Nyugat-Európa vezetőit.

Az most nem olyan fontos, hogy ebben a két esetben is csak reményről, még inkább egyoldalú szerelemről van szó, de az már igen, hogy az orosz elnökkel és a kínai elnökkel ápolt jó viszony erősen üti az Egyesült Államok reménybeli első emberéhez fűzött baráti kapcsolatot, mivel – egyelőre – a megújított amerikai katonai doktrína szerint is az USA hosszú távú ellenségét Kínai Népköztársaságnak hívják, a rövid távú, aktuális kihívást jelentő országot pedig Orosz Föderációnak.

Mondhatni, zseniális pozicionálása ez egy kelet-közép-európai kis országnak. Ennél jobb már nem is lehetne, mert eme vélt és egymást kizáró szövetségesi kapcsolatok és személyes barátságok erősen megviselik Magyarország viszonyát minden valós szövetségesével az Atlanti-óceán mindkét partján, de Európa fővárosaiban is, valamint az EU központjában, Brüsszelben sem kevésbé. Ez főleg a magyar gazdaság beágyazottsága miatt lehet rendkívül előnyös, mivel a kivitelünk 70, a behozatalunk 77 százaléka az EU-ba irányul, illetve onnan származik.

Ha az eddig említettek nem volnának elég kemény érvek amellett, hogy csak Orbán Viktor képes Magyarország rozzant, néha kompnak is nevezett tutaját békés kikötőbe navigálni, egyben megóvni attól, hogy bárki oldalán bármilyen háborúba keveredjen, akkor mi?

Mint az EU tagországa minden oroszellenes gazdasági szankciót megszavaztunk. Ugyanakkor egy cseppet sem akarunk elszakadni az orosz gáztól és olajtól, a baráti kapcsolatoktól Moszkvával, annak véreskezű vezetőjétől, mert a mi országunk első embere nem ideológiák, erkölcsi skrupulusok meg ehhez hasonló nyugati marhaságok alapján építi és rombolja hazája nemzetközi kapcsolatait, hanem kizárólag annak alapján, hogy a nemzeti konzultációkon a magyar emberek melyik kérdésre mit karikáznak be.

A NATO tagországaként – némi hezitálás után – támogattuk a katonai szervezet további bővítését és Oroszország határai felé tolását. Néha-néha vétóztunk, hogy kicsaljuk a nekünk járó uniós pénzeket, de hogy teljesen világos legyen a kép, mint Oroszország és Kína barátja nem támogatjuk Ukrajnát sem pénzzel, sem fegyverrel abban, hogy meg tudja magát védeni az orosz intervencióval szemben, viszont kínai befektetőket, kínai rendőröket és orosz turistákat várunk Budapestre.

Az orosz-ukrán háborúban látványosan Moszkvának drukkolunk, mert úgy gondoljuk, hogy ha jóban vagyunk Putyinnal, az elő fogja mozdítani az ukrajnai magyarság kisebbségi jogainak teljessé tételét, azonkívül hozzájárulhatunk egy tűzszünethez és végül a tárgyalásos békéhez két olyan ország, Ukrajna és Oroszország esetében, amelyek közül egyik sem akar tárgyalóasztalhoz ülni.

Hogy teljesen világos legyen, hol is állunk: a nemzetközi elfogatóparanccsal fenyegetett Vlagyimir Putyin országának polgárait, akiknek jelentős része katonaként az országunkkal határos Ukrajna lakosait gyilkolja, javaikat pusztítja, orosz állami kitüntetéssel a mellén Szijjártó nevű külügyminiszterünk „nagy szeretettel” várja Magyarországra.

Igaz, nem mondta, hogy harckocsin jöjjenek és a kalasnyikov gépkarabélyaikat is hozhatják magukkal. Sőt keményen figyelmeztette őket, hogy be kell tartsák a magyarországi törvényeket, mert nálunk – nem úgy, mint a háborúskodó Oroszországban – háborús vészhelyzet van, jelentsen is ez akármit, mindjárt a migrációs vészhelyzet mellett. Ne tévessze meg őket, ahogyan a magyarokat sem téveszti meg, hogy sem háború, sem migránsok Magyarországon nincsenek.

Háború ugyanis még lehet, mivel a nyugati háborúpárti kormányok és a Soros által kitartott baloldali erők meg akarják akadályozni, hogy Oroszország megvédhesse magát az ukrán agresszióval szemben. Németország ezért nem szállít Kijevnek nagy hatótávolságú cirkálórakétákat, és az európai fővárosok egymás szavába vágva ezért erősítik meg minden nap, hogy a NATO nem készül szárazföldi csapatokkal kisegíteni szorult helyzetükből a hazájukat védő ukránokat.

Egy szó, mint száz: csak az nem ért egyet a kedves vezető külpolitikájával, aki nem fideszes vagy csak gyengeelméjű ahhoz, hogy meglássa a lényeget, ami pedig ott van az orra előtt. Azt tudniillik, hogy egy, csak egy legény van talpon a vidéken, meddig a szem ellát puszta földön, égen. És ezt a magyar legényt nem Toldi Miklósnak, hanem Orbán Viktornak hívják. Az ő barátját pedig Donald Trumpnak. x

Zsebesi Zsolt