
Hajdú Péternek egyszerűbb, mint gondoltam. Ennek a szerencsétlen, magát újságírónak gondoló embernek halvány fogalma nincs, mi az az interjú. Leül az alanyával, meghallgatja, hogy annak mi a véleménye, és utána közli, hogy birtokában van az igazságnak.
Hajdú Péter nem tudja, hogy az interjú célja nem az igazság meghallgatása, hanem egy adott személy, az interjú alanya véleményének, álláspontjának a megismerése. Hajdú – miután beszélt Varga Judit volt igazságügyi miniszterrel – meg van győződve arról, hogy minden igaz, amit az mond, és minden hazugság, amit a volt férje állít.
Potyondi Edinának az interjúját ért (szerintem jogos) bírálatára válaszul Hajdú ezt tudta írni: „De most jön az áldozathibáztatás, a relativizálás és a gyalázkodás. Mert a potenciális Messiásról (Magyar Péterről – a szerk.) kiderült az igazság. Edina, a kettős mérce nagyon nem menő, mert, tudod, odakint most szörnyek járnak, diktafonnal és nadrágszíjjal!”
Evvel az egy mondattal Hajdú totálisan leleplezte és leégette magát. Maga bizonyítja a fenti állításom arról, hogy fogalma nincs, mi egy interjú célja, és mire lehet felhasználni. Az pedig súlyos szakmai hiba és etikai bűn, hogy egy adott konfliktusban meghallgatott érdekelt fél véleményét Hajdú az igazságnak nevezi, és ezen az alapon a másik felet „diktafonnal és nadrágszíjjal járó szörnyetegnek”.
Ez annyira ócska, kedves Hajdú Péter, mint amennyire ócska egész mediális pályafutásod volt. Mondhatnám, életművednek mintegy megkoronázásával állunk szemben.
Ha Hajdú most Potyondinak válaszolva nem szólal meg, akár azt is hihettük volna, hogy csak nem tudott ellenállni a lehetőségnek, hogy egy a közérdeklődés középpontjában álló személlyel interjút készítsen.
Sajnos még csak erről az enyhítő körülményről sincs szó. Hajdú szóhasználata, idézem: „messiás”, „szörny diktafonnal”, na és az a bizonyos kormányzati alapkifejezés a „kettős mérce”, mindent elárul arról, ki volt a megbízó, az mit várt Hajdútól, és azt is, hogy amit várt, azt meg is kapta.
Csak ennek semmi köze nincs sem az igazsághoz, sem az újságíráshoz. Ez csak részvétel egy politikai célú lejárató kampányban, kedves Hajdú Péter.
Hajdú Péternek írom, mert a magyar közvélemény jelentős része azért megértette, amit Hajdúnak nem sikerült. Azt ugyanis, hogy mit tudunk. Hangfelvétel alapján tudjuk, hogy a magyar kormány igazságügyi minisztere szerint is maffiaállamban élünk, amelyben a kormánypropaganda főnöke az ügyészségen folyó nyomozás anyagának preparálására tett kísérletet.
Ezt a szörnyűséget tudjuk arról, ami Hajdú Péter szerint – vagy inkább Rogán Antal szerint – nem érdekes. Pedig ez igazán a magyar közvéleményre tartozik, sokkal inkább, mint az, hogy – miután elváltak – megtudjuk milyen volt Varga Judit és Magyar Péter házassága.
Természetesen az érdekelhetné a közvéleményt most, hogy Magyar politikai ambíciókat árult el, és tömegek bizalmára pályázik, hogy vajon nem volt-e bántalmazó férj, csakhogy ezzel kapcsolatban nem tudunk semmi relevánsat, csak azt, amit a volt feleség, a Fidesz magát lojálisnak és csapatjátékosnak tartó embere akkor tárt a közvélemény elé, amikor kiderül, hogy volt férje, Magyar Péter reális veszélyt jelenthet a hatalom számára.
A férje leleplezését egy egész országra kiterjedő, Magyar Péter lejáratását célzó kampány kellős közepén határozza el mint magánember, akinek – lévén már elvált a férjétől – semmilyen haszna, előnye nem válhat abból, hogy utólag bármit nyilvánosságra hoz abból, amit eddig elhallgatott, akár igaz az, akár nem. Sőt inkább árt magának, de leginkább a három gyerekének. Amit tesz, annak egyetlen racionális célja csak a volt férj politikai ellehetetlenítése lehet.
A fentiek fényében Hajdú Péternek vagy el sem kellett volna vállalni a nyilvánvaló céllal felajánlott interjút, vagy abban rá kellett volna kérdeznie a felvételen elhangzottakra, illetve ragaszkodnia kellett volna, hogy ugyanilyen interjút készíthessen a másik féllel, Magyar Péterrel is, hogy az ő álláspontját is megismerje a közvélemény. (Már amennyiben reális igényt lehet megfogalmazni a közvélemény tájékoztatására.)
Végezetül, de nem utolsó sorban: Varga Juditról egy egész ország normálisan gondolkodó többsége tudta, hogy mint a Fidesz egyik katonája, soha nem riadt vissza a legordenárébb hazugságoktól sem. Sem a hazai médiában, sem Brüsszelben, ahol egyik kedvenc érve neki is a kettős mérce volt, amit állítólag Magyarország ellen használnak Soros emberei és a háborúpárti baloldal.
Nemegyszer hallottuk a szájacskájából, milyen példás jogállam is a NER-é, mennyire szabad is a magyar sajtó, szemben a nyugatival, amely a cenzúra béklyóiban vergődik. Szóval több millióan vagyunk, akik láthattuk már Varga Juditot akkorát hazudni, ami már a holdról is jól látszott. Amit természetesen maga sem tagad, midőn Magyar Pétert azzal vádolja, hogy nem lojális és nem csapatjátékos. Magyarul nem olyan hazudós, mint ő. x
Zsebesi Zsolt
