A szavazatok várható számát tekintve fej-fej mellett a novemberi amerikai elnökválasztás két jelöltje. Trump és a hivatalban lévő Biden elnök esélyei ma még teljesen azonosnak tűnnek. Annál inkább szembetűnő a két jelölt anyagi támogatottsága közötti különbség. Biden február végéig 155 millió dollár, míg Trump 37 millió dollárt „koldult” össze a kampányára.
A demokrata elnök nagy előnyét mutatja, hogy Biden egy rendezvényen, amelyen két volt demokrata elnökkel, Bill Clintonnal és Barack Obamával vett részt, egy nap alatt szedett össze annyit, pontosan 25 millió dollárt, amennyit Trumpnak egész februárban sikerült. Persze nem máshol, mint New Yorkban. Ez abszolút napi rekord az amerikai választások történetében.
Vajon ekkora lehet a félelem Donald Trump újraválasztásától? Ebből a szempontból a 25 millió dollár – innen Európából nézve – nem tűnne soknak. A rendezvénynek helyt adó Radio City Music Hall vendégei mélyen a zsebükbe nyúltak. Nem is igen tehettek mást, mivel csak a sima belépődíj 225 dollár volt. Egy közös fotó a három elnökkel 100 ezer dollárt kóstált.
Aki 250 ezer dollárt áldozott a választási kampányra, az részt vehetett a legjelentősebb adakozók számára rendezett exkluzív fogadáson. Aki ennél is adakozóbb hangulatban volt, és 500 ezer dollárt tett az asztalra, annak még ennél is szűkebb körben megrendezett találkozón volt lehetősége eszmét cserélni egyszerre három amerikai elnökkel.
A komoly előny a demokrata elnök oldalán nem egyszerűen anyagi kérdés, de azt is szimbolizálja, hogy a demokrata párt hátudvara felsorakozik a nem éppen fiatal, és a kora miatt gyakran bírált elnök mögött. Az amerikaiak szemében nem kis jelentősége van annak, ha valaki hajlandó komoly pénzt befektetni egy 81 éves politikusba, aki egy 77 évessel szemben száll sorompóba.
Másrészről jól mutatja az amerikai demokrácia elég erős pénzfüggőségét. Ami a vegytiszta kapitalizmust képviselő USA szemszögéből nem bűn, hanem az alapító atyák által elképzelt modell megvalósulása lehet. Mindenesetre a számokat nézve és a hozzájuk kötődő médiahátteret, nemigen van esélye a két párt jelöltjén kívül senkinek semmire, akinek nincs elég pénze, vagy nem tud az adakozási vacsorára két volt amerikai elnököt prezentálni.
Lefordítva ezt a magyar politikai realitásra: nem olyan reménytelen idehaza a helyzet az ellenzék számára Orbán hatalmával szemben, még a bármennyire is lejtő választási törvény és a kormánypárti médiahegemónia miatt sem, legalábbis innen, az Egyesült Államokból nézve, mint amennyire azt mi itt Magyarországon gondoljuk.
Anélkül, hogy nagy esélyt adnék Magyarországon egy ellenzéki választási győzelemnek, ahol a regnáló párt minden téren elsöprő fölényben van a kihívójával szemben, szögezzük le: az USA-ban egyik elnökjelölt sem hivatkozik arra, hogy az állam, pontosabban a regnáló hatalom megfosztotta volna a választáshoz szükséges anyagi eszközöktől, a párttámogatástól, merthogy ott ilyen nincs.
Lehet, hogy Magyarországon is a választókhoz, a szimpatizánsokhoz kellene fordulni, mégpedig a forintokban is megnyilvánuló támogatásért? Lehet, hogy Magyarországon is iránymutató volna, ha nyilvános gyűjtés alkalmával az ellenzéki jelöltek százmilliókat tudnának összeszedni a kampányuk finanszírozására? Az viszont nem kis problémát okozna, hogy kivel lehetne, mondjuk, csak egymillió forintért is közös fényképet csinálni az ellenzéki választási kampányvacsorán.
Nem szeretnék tippelni, de ahogy a magyar politikai pártok vezetői bánnak az elődeikkel, az nem könnyíti meg az esetleges fotózhatók listájának összeállítását. Mondjuk, a kormánypárti oldalon sem, mert ott meg még viccesebb a helyzet, mivel Orbánt Orbánnal lehetne csak a fényképezőgép elé állítani.
A legjobb helyzetben az MSZP volna. Ott van bőven volt pártvezér, de még kormányfő is akadna. Az viszont kétséges, hogy bárki a most indulók közül bárkivel a fényképezőgép elé állna, és fordítva, azok sem tennék ezt meg az utódaik kedvéért.
Mi következik ebből? Hát az, hogy nem az Egyesült Államok a korlátlan lehetőségek hazája, hanem Magyarország. Itt tényleg pont nulláról indulva is lehet napok alatt tömegtámogatást szerezni, ha voksokat nem is azonnal.
Az más kérdés, hogy azért általában aki itt is nullával indul, az annyival is végzi, de az esély mégis mindenki előtt egyforma, ha nem is a győzelemre, de a bukásra mindenképpen. Hacsak! Hacsak Magyar Péter rám nem cáfol. Tennék Magyarra egy választási vacsorán százezer lepedőt. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 