A független, szabad ellenzéki sajtó egyes képviselői azért (is) Magyar Péterre támadtak, mert elítélően nyilatkozott Dezső Andrásról, aki a HVG-ben nyilvánosságra hozta azt a rendőri jelentést, amely több mint három éve készült Magyar és felesége, Varga Judit veszekedéséről a gyerekek elhelyezése ügyében.
Magyar Péter szerint a HVG munkatársának, de a sajtótermék főszerkesztőjének sem kellett volna a közvéleményre legkevésbé sem tartozó, kizárólag a Magyar lejáratását célzó dokumentumot nyilvánosságra hoznia.
Magyar szerint inkább azzal kellett volna Dezső Andrásnak foglalkoznia, hogy kitől, miért került hozzá a jegyzőkönyv a rendőrségtől, és egy három éve történt esemény felmelegítésére és közhírré tételére kinek az utasítására és kinek az érdekében került sor.
Magyar Péternek igaza van.
A teljesen magánügynek tekinthető családi veszekedésnél, amellyel kapcsolatban jegyzőkönyv tanúsítja, hogy erőszakos, tehát hivatalból üldözendő cselekmény nem történt, semmi sem indokolja a nyilvánosságot. Ezért a jegyzőkönyv megszellőztetése a rendőrség részéről súlyos politikai bűncselekmény, ami teljesen összeegyeztethetetlen a rendőrség alkotmányban rögzített feladatával.
Akkor beszéljünk Dezső Andrásról, akit oly vehemensen védenek egyesek a független újságírók közül Magyar vádjaival szemben.
Amennyiben Dezső igazán újságírónak gondolná magát – lehet, hogy annak is gondolja –, akkor fel kellett volna ismernie, hogy itt nem a jegyzőkönyv tartalma érdemli meg a nyilvánosságot, hanem az, ki, kinek az utasítására juttatta el a dokumentumot a sajtónak.
Meg kellett volna keresnie az országos rendőr főkapitányt, és kikérni a véleményét az eljárásról, feltenni neki a kérdést, hogy milyen rendőrségi protokoll vagy parancs nyomán kerül ki onnan a jegyzőkönyv. Kérte-e ezt bárki is a Fidesz vezetéséből, esetleg maga Rogán Antal, és ha nem, akkor mi volt az indíték. Ha nincs kielégítő válasz, meg kellett volna keresni a belügyminisztert, és őt is kérdőre vonni.
Úgy tudni, Dezső tett azért az újságírásra emlékeztető lépéseket, mert megkereste Magyar Pétert, és megpróbált beszélni Varga Judittal. Magyarral sikerült, de a beszélgetés tartalmának nyilvánosságra hozatalához nem kapta meg az engedélyét, míg Varga Judit elhárította a megkeresést. Ez eddig dicséretes. Magyarul: az érintettek nem kívánták az ügy nyilvánosságát.
Viszont meg kellett volna keresni a rendőrt is, aki a helyszínen volt, és megkérdezni, hogy a nyilvánosságra került jegyzőkönyv az-e, amit ő készített három évvel ezelőtt, vagy amit akkor aláírattak vele, vagy amit akkor rögzítettek szóbeli beszámolója alapján. Utána lehetett volna nézni más tanúknak is, például Varga Judit testvérének, aki szintén ott volt az ominózus veszekedés második felvonásán.
Mindez csak akkor, ha maga az esemény annyira megérdemli a magyar közvélemény tájékoztatását, illetve amennyiben mindez nem sérti sem Magyar, sem Varga és két gyerekük személyiségi jogait.
Erre a felvetésre a jegyzőkönyv tartalmának megismerése után és az egész ügy előzményeit és hátterét is ismerve egyetlen helyes válasz lett volna: a szemétkosár. Majd utánanézni és megírni – ha sikerült feltárni –, ki és hogyan rendeli meg, ki és miért hajtja végre az ilyen és ehhez hasonló lejárató kampányokat. Ez igazi újságírói bravúr, Pulitzer díjas munka lett volna.
És végezetül emlékeztetném Dezső Andrást és a főszerkesztőjét és a hozzá hasonló helyzetbe kerülők figyelmét az alábbiakra:
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Újságírók Közössége, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, valamint a Sajtószakszervezet a magyar újságírás erkölcsösségének fenntartása érdekében közös etikai alapelveket dolgozott ki, melyet reményem szerint a HVG munkatársa és főszerkesztője is ismer, ha nem is tartja azt be. Később csatlakozott:
MÚRE (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete)
Kárpátaljai Magyar Újságírók Szövetsége
Tartalomszolgáltatók Szövetsége (internetes újságírók)
Ennek a dokumentumnak a 6. §-nak c. pontjában ez olvasható:
- Az újságírónak tiszteletben kell tartania az emberek jogát a magánéletre. A közéletben hivatalt viselő személyeknek joguk van megvédeni magánéletüket a nyilvánosságtól, kivéve ha a magánéletük hatást gyakorol a közéleti tevékenységükre.
Kedves Dezső András! Jobban át kellett volna gondolnia Önnek és a főszerkesztőjének, hogy kinek az érdekében, kinek a kárára tesz olyasmit, amely nem szolgálja sem a magyar társadalom tisztességes tájékoztatását, sem a megroggyant magyar demokrácia és jogállamiság helyreállítását, helyette kizárólag egy kisebbség, egy párt, a Fidesz és vezére, Orbán Viktor kezére hivatott játszani. x
A Pulitzer-díj az Amerikai Egyesült Államok legrangosabb újságírói kitüntetése, ami csakis az amerikai napilapok és hetilapok újságíróinak adható az egyesült államokbeli újságok vagy hírügynökségek által megjelentetett fényképekért, jelentésekért és cikkekért. Az irodalom, dráma és zene területén is osztanak Pulitzer-díjakat, ezek pedig csak amerikai állampolgároknak adhatóak.[1] A legelső Pulitzer-díjat 1917. június 4-én adták át, mostanában pedig minden év áprilisában jelentik be a nyerteseket. Nevét a díj anyagi alapjait a 19. század végén megteremtő Pulitzer Józsefről,[2] magyar származású amerikai újságíróról, kiadóról és sajtómágnásról kapta.
Ennek van magyar változata is, íme a díjazottak
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 