Orbánt nem egy másik Orbán fogja leváltani

Ha valóban pluralista, nyugati típusú demokráciát akarunk, akkor ne várjuk, hogy olyan politikai erő áll elő, amelyik minden magyart képviselni, programjával kielégíteni képes. Ez érvényes az ellenzéki oldalra is.

A Fidesz elrabolta a konzervatív jobboldali politikát, és azon brutális erőszakot követett el, autokratikus rendszerré gyúrta. Nemcsak a jobboldalt tarolta le, de az egész hazai gyerek demokráciára ellen pedofil bűncselekményt követett el.

A hatalom megszerzésére teljesen reménytelenül lapátoló parlamenti ellenzéktől nem a programja riasztja el a választók százezreit, hanem sikertelensége. Négyévenként minden alap nélkül győzködték a híveiket, hogy leváltják az orbáni rezsimet.

Győzelem helyett rendre az előzőnél is nagyobb vereséget szenvednek el. Az más kérdés, hogy mivel a NER nem demokrácia, így demokratikus eszközökkel rendszert, de még kormányt váltani sem volt sok esélyük.

Az ellenzék azonban nemcsak Orbánnak a demokráciát felszámoló és a szabad választásokat ellehetetlenítő politikája miatt nem képes kellő tömegbázist kiépíteni, de azért sem, mert nem izzadt ki magából erre a célra alkalmas, új arcokat.

Nem egy formációval szemben jogos a bizalmatlanság azért is, mert jól látható módon megelégedtek a Fidesz udvari ellenzékének szerepével. Az egész ellenzék nem képes cáfolni, hogy jelenlétével a parlamentben másra nem szolgál, csak a rendszer legitimációjára, annak igazolására, hogy Magyarországon parlamenti demokrácia van, pedig nincs.

A szerteágazó politikai irányzatokat megjelenítő, személyi ambícióktól is vezérelt ellenzéki pártok, kis kivétellel, máig teljesen alkalmatlannak bizonyultak komoly választói háttér verbuválására. Ebbe a közegbe robbant be Magyar Péter, a kiugrott fideszes, egy volt NER-miniszter férje, aki viharos módon vált el a feleségétől, Varga Judit igazságügyi minisztertől, és még viharosabban igyekszik szakítani a Fidesszel.

Magyar első nagy sikerű tömegrendezvényén felvázolt programja nagyrészt fedi a demokratikus ellenzék programját, de mindjárt az első nekifutással nagyobb tömeget tudott megmozgatni, mint azok összesen.

Magyar Péter nem liberális és nem baloldali. Magát jobbra pozicionálta, de megszólított az ellenzék soraiban mindenkit, aki a Fidesz ellen van, ami nem annyira nehéz, mivel Magyarországon sem a liberalizmust, sem a baloldali eszméket hitelesen és értékelhető tömegbázissal a háta mögött képviselő párt nincs.

Mivel az ellenzék többsége középre pozicionálja magát, pontosan úgy, ahogyan Magyar Péter, a volt fideszes hirtelen berobbanása és rapid népszerűsége élesen világít rá, mennyire nem képesek a hagyományos ellenzéki erők megszólítani az embereket.

Amennyiben az eddig vitézkedő baloldali-liberálisnak mondott ellenzéki pártokkal szemben most megjelenik egy jobboldali centrista erő, amely nem a Fidesz, akkor nagy valószínűséggel ez inkább Orbánék problémája lesz, nem Gyurcsányéké, Karácsonyéké és társaiké az úgynevezett baloldalon.

Ezért nevetséges az ellenzéki jajveszékelés arról, vajon mennyi választójukat veszítik el Magyar Péter színre lépése miatt, amikor egy-két kivételtől eltekintve valamennyien a statisztikai hibahatár mentén oszcillálnak az 5 százalék körül.

Én nem hiszek abban, hogy a jelenlegi fideszes médiabirodalom megléte és az érvényes választási törvény keretei között Orbánt le lehet győzni. A magyar választások nem demokratikusak és nem szabadok. Megszorítani azonban meg lehet, kényelmetlen helyzetbe hozni sikerülhet, hatalmát megrengetni, támogatóit elbizonytalanítani volna mód.

Amennyiben most a bizonytalanok jelentős arányát megcélozva megjelenik egy új arc, aki a mágnes másik oldalán van ugyan, de ott nem taszít, hanem vonz, akkor az ellenzéknek – ha valóban váltásra és nem kollaborációra készül – érdeke lehet Magyart legalább nem bántani.

A mai magyar politikai egypártrendszerhez képest már az is jelentős előrelépést jelentene, ha két Fideszünk volna. Egyik a másik ellenzéke lenne. Magyar Péter, ahogy a többiek, nem mindenben mond olyanokat, ami minden fülnek kedves, de sok olyat és úgy mond, amivel lényegesen több embert fog meg, mint amennyit a hagyományos ellenzék maga mellé tudott eddig állítani. Magyar Pétert, ha ez a támogatottsága hosszú távon fennmarad, nem lefikázni kell az ellenzéki oldalon, hanem maguk mellé állítani.

Könnyen létrejöhet egy olyan helyzet, amelyben a hagyományos ellenzék mégiscsak Magyar szavazói által megszerzett mandátumokra fog szorulni, ahogy fordítva is, Magyarnak is szüksége lehet a többiek parlamenti támogatására, amennyiben mindannyian legalább hozzák azt, ami most lehetőségként kirajzolódni látszik, akkor is, ha az egyébként a hagyományos ellenzéki oldalon alig több a semminél, és messze nem elég a kormányváltásra sem.

A NER-t egy huszáros rohammal csak az utcán lehetne megrogyasztani. A parlamentben viszont alá lehet ásni a hatalmukat, ami egy diktatúra számára halálos veszély, hiszen a tőle való félelem az egyik legfontosabb tőkéje. A hit, hogy megdönthetetlen, hogy nem érdemes ellene harcolni, mert minden összecsapásból megerősödve jön ki.

Az ellenzéki összefogást nem lehet úgy megvalósítani, ahogyan azt próbálták. Minden irányzatot és egymással szemben álló nézetet és egymást kizáró személyeket képtelenség, de kontraproduktív is egy választási koalícióba gyömöszölni.

Magyarországnak nem a messiásra kell várnia. Nem egy második Orbánra, aki a jó oldalon áll. Magyarországnak olyan hatalmi struktúrára és kormányzásra van szüksége, amely meg tudja jeleníteni az országban meglévő politikai sokszínűséget a polgári demokrácia keretei között, a magyar nemzeti érdekek képviseletéért versengő pártokkal, szabad választásokon egymásnak feszülő politikai formációkkal, eszmékkel és konkrét kormányzati megoldásokkal.

Magyarországon helye lehet egy Magyar Péter-féle jobboldali centrista pártnak. Senki nem tépi most a száját a szélsőjobboldali, de inkább neonáci Mi Hazánk színre lépése ellen, mint amennyire nagy az utálkozás Magyar Péter miatt. Amit habzó szájjal támadni kell, az nem a Magyar Péter-féle jobboldali polgári irányzat, hanem a Mi Hazánk mellett az ájtatos keresztényt játszó, tolvaj és diktatórikus Fidesz. Jó volna ezt szem előtt tartani.

A képviseleti demokrácia lényege, hogy választások idején a pártok ígéretekkel kábítják a választókat. Mindenütt a világon. Még az olyan országokban is, mint Magyarország, ahol nincs is polgári demokrácia. Miért csak Magyar Péter volna, akiről már előre lehet tudni, hogy nem tartja be, amit ígért, pedig – amiért ugyancsak bírálják – nem is ígért semmi újat. Egyébként pedig nem ígérhet reálisan többet, mint hogy szavazatokat fog elvenni a Fidesztől.

Ha más ellenzéki pártoktól veszi el a voksokat, akkor meg annyi történt, hogy a szavazók úgy látják, jobb helyen vannak azok nála, mint más ellenzéki pártnál. Ez is a pluralista demokrácia része. Kár ellene ágálni, vagy ha mégis, akkor meg kell próbálni választókat találni és nem egy új ellenzéki formáción keresni a fogást. x

Zsebesi Zsolt