A magyar kormányfő békepártinak tartja magát, ezért kormánya nem támogatja az oroszok által megtámadott Ukrajna honvédő háborúját. Azért sem, mert haragban van Kijevvel, ugyanis több jogot akar az ott élő magyar kisebbségnek, amihez – szerinte – a legjobb út, ha ott gáncsoljuk az ukrán vezetés törekvéseit, ahol tudjuk.
Orbán Donald Trump republikánus elnökjelöltnél tett demonstratív látogatása után megerősítve látta, hogy a világon egyetlen erős ember van, aki be tudja fejezni az orosz-ukrán háborút, el tudja hozni a békét, és ezt az embert Donald Trumpnak hívják. Idézte a republikánus elnökjelöltet, aki – Orbán szerint – azt mondta volna neki, hogy ha a Fehér Házba és nem egy amerikai börtönbe sikerül bevonulnia, akkor egy fityinget sem ad az Ukránoknak az oroszországi háborús erőfeszítéseik támogatására.
Ehhez képest Trump a hét közepén bejelentette: nem ellenzi, hogy az Egyesült Államok 60 milliárd dolláros katonai támogatást nyújtson Ukrajnának. A maga cizellált módján azt mondta: „Ok. Adjátok oda nekik a 60 milliárdot, persze csak kölcsön. Jó nulla kamatra, és törleszteni akkor kezdenek, amikor akarnak, ha egyáltalán szükség lesz rá.” A képviselőház republikánus elnöke azonnal úgy látta, hogy Ukrajnát meg kell támogatni, mert Putyin nyomulása nyugatra Európában komoly biztonságpolitikai kockázatot jelent.
Korábban – Trump nyomására – a republikánus álláspont az volt, hogy a szenátusban a demokrata többséggel már elfogadott segély tervezete halott ötlet, amit még csak szavazatra sem érdemes bocsátani, és így is tettek a képviselőházban. Trump álláspontja is az volt, hogy a 60 milliárd amerikai dollárra odahaza van szükség, és semmi értelme azt Ukrajnában elpocsékolni. Szóval, ne kerüljük a forró kását, Trump alig néhány nappal az után, hogy Orbánnak békepártiságot ígért, háborúpártivá vedlett.
A magyar kormányfő sajnálatos módon így járt már jóval korábban a lengyel vezetéssel, már azzal is, amellyel nagyon jóban volt, nem beszélve az új lengyel kormányfő nyugatbarát politikájáról, akivel már nincs olyan jól. Korábbi harcostársa, az olasz kormányfő, Meloni is cserbenhagyta, és a háborúpártiak oldalára állt, maga követelte Orbántól, hogy adja fel az Ukrajnának szánt 50 milliárdos támogatás vétóját. Pedig milyen komoly tervei voltak Orbánnak egy magyar-szerb-olasz vagy egy magyar-olasz-osztrák békepárti trojkával.
Tegnapelőtt újabb lehangoló hír érkezett a Karmelita kolostorba. Ezúttal Franciaországból, ahol Marie Le Pen szélsőjobbos politikus kijelentette, hogy Ukrajnának minden támogatást meg kell adni, hogy megvédhesse magát Oroszországgal szemben. Ez a legfájdalmasabb Orbán számára, ugyanis 2022-ben a francia elnökválasztáson az MKB bankból 10 millió eurós hitelt utaltak át Orbán utasításra az Emmanuel Macron elleni elnökségre pályázó Le Pen asszonynak. A háborúpártiság eurómilliókban kifejezhető hálátlanság és árulás.
A harc azonban még nem dőlt el, legalábbis Orbán szerint. Nincs egyedül az oroszbarát ukránellenes politikájával. Szlovákia és Szerbia támogatása még megvan. Igaz, Szerbia nem tagja sem az EU-nak, sem a NATO-nak, de nagyon szeretne az unió tagja lenni, amiben Orbán teljes támogatását élvezi, mert nagy szüksége volna Szlovákia mellett még egy szövetségesre. Már amennyiben a pozsonyi kormány egyszercsak nem gondolja meg magát, és nem lesz ő is háborúpárti. Ha Trump váltani tudott, akkor a Fico is képes lehet rá. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 