Dráma a Bundestagban

Németország újabb törésvonal mentén látszik kettészakadni. A német parlament, a Bundestag csütörtökön szavaz az ellenzéki Keresztény Demokrata Unió (CDU) és a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) határozattervezetéről, amely az 500 kilométer hatósugarú cirkálórakéták, a Taurusok szállítását követeli Ukrajnának.

Olaf Scholz német kancellár és a vezetése alatt álló hárompárti koalíció leszavazni készül az indítványt, de az már biztos, hogy a koalíciót adó Szociáldemokraták, Szabad Demokraták és a Zöldek soraiban is lesznek a pártok vezető személyiségei közül is, akik az ellenzéki kezdeményezésre fognak voksolni.

A CSU elnöke a hetek óta folyó politikai vita hevében odáig ment, hogy azzal vádolta meg a kancellárt, hogy Vlagyimir Putyin narratíváját követi. Friedrich Merz, a CDU elnöke is a Taurusok szállítása mellett van, de ő jobbnak tartaná, ha az fegyvercsere formájában történne, vagyis Ukrajnába egy másik ország közvetítésével kerülnének a cirkálórakéták.

Közben a sajtó ízekre szedte az érveket, amelyeket Scholz hozott fel amellett, hogy nem lehet a Taurusokat ukrán katonák kezébe adni. Megcáfolták, hogy azok programozására csak német katonák képesek a helyszínen. Sokan azzal is vádolják Scholzot, hogy enged az orosz zsarolásnak, és valójában orosz bosszútól tart Németországgal szemben.

Nem győzte és rendítette meg a szállítás híveit, hogy a rakéták megjelenése Ukrajnában egyenlő volna Németország hadbalépésével Ukrajna oldalán Oroszország ellen. Annak ellenére sem, hogy a cirkálórakéták képesek lennének lerombolni a legfontosabb orosz utánpótlási vonalat, a Krími hidat.

Közben a nyugati nagyhatalmak és más, Oroszországgal szomszédos országok is komoly nyomást fejtenek ki, és nemcsak Németországra, de az Egyesült Államokra és a NATO-ra is, hogy ne zárják ki egy szárazföldi csapatok Ukrajnába küldésével együtt járó nyugati beavatkozás lehetőségét, ha az lenne szükséges az orosz győzelem megakadályozásához Ukrajnában.

A legmesszebb ebben a vitában Emmanuel Macron francia elnök ment el, aki számos alkalommal állt ki amellett, hogy a nyugati szövetségesek ne jelöljenek ki vörös vonalakat saját maguknak, ne állítsanak maguk elé akadályokat Ukrajna megsegítése kapcsán. Legutóbb Macron már egész konkrétan úgy fogalmazott, hogy országa kész volna francia katonákat küldeni Ukrajnába, ha az oroszok áttörnék az ukrán védelmi vonalakat.

Hasonló nyilatkozatok hangzottak már el a balti államok és Lengyelország külügyminisztere részéről is. Vagyis a közvetlen beavatkozás, amelynek lehetőségét a hivatalos politika még kizárja, a NATO főtitkára is hetente cáfolja, már jó ideje napirenden van, és elfogadottsága azzal arányban nő, ahogy romlik az ukrán hadsereg védelmi pozíciója az orosz előrenyomulás miatt.

Közben a német kancellár egy elszólása következtében hivatalosan is megerősítést nyert, hogy már most is vannak Ukrajnában francia és brit katonák, akik a két ország által szállított cirkálórakéták bevetésénél, de más területen is támogatást nyújtanak az ukrán hadseregnek, bár nem vesznek részt közvetlenül harci cselekményekben. Egyre hangosabb azoknak is a hangja – és az Egyesült Államokban is –, akik szerint az ukrán katonák kiképzését nem a NATO egyes tagországaiban kellene folytatni, hanem a kiképzőket kellene Ukrajnába küldeni.

A helyzet amennyire képlékeny, a változás iránya ugyanannyira világosan látszik. Egyébként a történészek majdan nyilván azt az álláspontot fogják képviselni – ha bekövetkezne az orosz-ukrán háború eszkalációja, és világháborúvá dagadna -, hogy kitörésének dátuma nem az az időpont, amikor a NATO vagy valamely NATO-tagország szárazföldi egységeket küld Ukrajnába, hanem 2022. február 24, vagy akár már 2014, amikor az oroszok megszállták a Krímet. A II. Világháború sem azzal kezdődött, hogy az atlanti szövetségesek partra szálltak Normandiában. x

Zsebesi Zsolt