Néhány hónap leforgása alatt súlyos csapások érték Orbán Viktort. Határon túli barátai vagy elhagyták, vagy elhullottak a politikai csatatéren. Európában egyedül a szlovák kormányfő és a szerb elnök áll ki mellette kelletlenül, fél szívvel, de ha baráti társaságra vágyik, azért még ott van a Türk Tanács.
Nem olyan régen még válogathatott a jelentős szövetségesek között. A legfontosabb harcostárs, a lengyel Kaczynski bukása betölthetetlen űrt hagyott maga után. A Visegrádi Négyek megszűnt a magyar kormányfő EU-ellenes aknamunkájának bázisa lenni.
Gyenge vigasz, hogy az új szlovák kormányfő, Fico Ukrajna-ellenességben Orbán nyomvonalán botorkál, és az EU-ba készülő Szerbia elnöke is két vasat tart a tűzben, amikor egyszerre akar Brüsszelnek és Moszkvának megfelelni.
Az egészen szélsőjobbról a hatalomba érkezett olasz kormányfő, Georgia Meloni teljesen más irányba fordult, mint amerre Orbán tartani akart vele, amikor sem az EU ellen, sem Ukrajnával szemben nem másolja a magyar kormányfő politikáját, sőt, vezetésével Olaszország látványosan és gyakorlati támogatást nyújtva áll ki Kijev mellett Moszkvával szemben.
Két másik kedvence és kebelbarátja, az izraeli Netanyahu és a török Erdogan, egyformán eltávolodott Orbántól. Az izraeli kormányfő a túlélésért küzd nagyon kis eséllyel, mert rá fog égni a palesztinok ellen végrehajtott vérfürdő mellett az is, hogy nem volt képes szavatolni országa biztonságát.
Erdogan pedig – miután megvezette Orbánt, hogy hagyja előbb általa ratifikálni a svéd NATO-csatlakozást – tegnap bejelentette, hogy az idei önkormányzati lesz az utolsó választás, amelyen pártja élén részt fog venni, 2028-ban, elnöki mandátuma lejártával, lelép a politikai porondról.
Persze ott van még barátnak Putyin a nyugat ellen háborúzó Oroszországgal, vagy Lukasenka, aki a túléléséért lavírozva próbálja elkerülni, hogy Fehéroroszországot Putyin Oroszországhoz csatolja, és bevonja az Ukrajna elleni háborúba.
A magyar kormányfő túlmozgásos kutya hűségű külügyminisztere látványosan tartja a jó viszonyt mindkettejükkel, de onnan bármilyen támogató gesztus csak megnehezíti Orbán életét Európában.
Az Orbán paraszti eszével irányított magyar külpolitika két szék között a földre ült. Még ha be is jönne Trumpnak a Fehér Ház, Orbánnak nem lenne könnyű ebből profitálnia, ha Washingtonban orosz és kínai elkötelezettségét is el akarja majd adni.
A nemzetközi színtéren Magyarország aktuális helyzetét a tragikus szó jellemzi a legjobban. Ennél csak a kilátások rosszabbak. Az Európai Parlamenti választásokon maga Orbán is úgy látja, hogy a várható szélsőjobbos pártcsaládja nem fog áttörést elérni.
Az USA befelé fordulása miatt görcsösen összezáró Európa nem fogja elnézni, hogy egy Orbán-kaliber – ahogy maga mondja – dorongot dobhasson a küllők közé, hogy meggátolja, de még azt sem, hogy megnehezítse az európai integráció további elmélyülését.
A Putyin ellen kibontakozó európai összefogás a fegyverkezés és Ukrajna támogatása terén, az önálló európai hadiipar és védelmi politika megteremtésére irányuló lázas törekvés nem a nemzetállamok reneszánszát fogja elhozni.
Magyarország Orbán szuverenitási fantazmagóriáival már eddig is egyedül volt. Magyarország, ha ebben az irányban folytatja, mindent elveszíthet, és csak és kizárólag a saját akaratából és a saját hibájából kerül a Trianonnal összemérhető tragikus helyzetbe.
Az életveszélyes elszigetelődésünkért nem egy-két ellenünk fenekedő nagyhatalmat, nem Soros Gyuri bácsit és az állítólagos háttérhatalmakat, vagy a keresztény gyökereit elveszítő Európát, a konzervatív nemzeti erőkre támadó baloldalt, vagy a liberálisokat, hanem egy embert és annak a valóságtól elszakadt, személyes önzése által vezérelt politikáját terheli a kizárólagos felelősség. Már azokon a mindanyiunkon kívül, akik ebben nem akadályozták meg.
Vigyázat! Amennyiben minden a történelmünkben megszokott tragikus módon folytatódik, akkor nem Magyarország fog részt venni Ukrajna felosztásában, hanem Ukrajna és néhány más szomszédunk fog majd igényt tartani a ma még Magyarországhoz tartozó területekre.
Orbán Viktor azt mondja, hogy Magyarországnak nem érdeke a közös határ Oroszországgal. Jobb, ha köztünk és köztük egy “akármilyen entitás” van. Mi lesz, ha Moszkva fogja úgy gondolni Ukrajna legyőzése után, hogy jobb, ha a szomszédos Magyarország nem a NATO tagja, hanem az Orosz Föderáció tagköztársasága? x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 