Hónapok óta folyik a találgatás, vajon miért olyan csökönyös Olaf Scholz német kancellár, és miért tagadja meg a német Taurus rakéták leszállítását Ukrajnának, valamint miért tart ki olyan keményen amellett, hogy semmi esetre sem küld katonákat Ukrajnába.
Felmerült, hogy a német parlament, a Bundestag Szociáldemokrata frakciója és annak elnökének nyomására nem változtat a kancellár a véleményén. Mások azt feltételezték, hogy Scholzot Moszkvából megfenyegették arra az esetre, ha a Krími hidat is lerombolni képes Taurusokat átadja Kijevnek.
A válasz ennél sokkal egyszerűbb. Scholz Orbán stratégiáját követi, amikor a magyar kormányfőhöz hasonlóan úgy kíván voksokat szerezni a közelgő tartományi választásokon a végzetesen megroggyant pártja, az SDP számára, hogy eljátssza az orbáni szerepet, mint aki nem engedi Németországot belesodródni az orosz-ukrán háborúba.
A békegalamb jelmez Orbán után Szlovákiában is bejött Ficónak, de még az Egyesült Államokban is sikerrel kampányol Donald Trump azzal, hogy ha őt választják Amerika elnökének, nem lesz világháború, de ha maradt volna az USA elnöke, még az orosz-ukrán háború se tört volna ki.
A scholzi „nein” nem lesz Berlin utolsó szava, mivel a szocdem, liberális, zöld koalíció elég gyenge lábon áll, és nem kizárólag az SPD mélyrepülése miatt. Az Ukrajnának nyújtandó határozottabb támogatás mellett ugyanis nemcsak az ellenzéki uniópártok (CDU-CSU) kampányol, de a szocdemek mindkét koalíciós partnere, a zöldek és a szabad demokraták (FDP) is.
Németország változtatni fog az álláspontján. Vagy Scholzcal, vagy nélküle. Lehet, hogy ahhoz meg kell várni a soros tartományi választás eredményét, de az csak igazolni fogja, hogy egy ország külpolitikája a belpolitika meghosszabbítása a határokon túlra. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 